A zene floridai hatásokat felvonultató, erősen old school death metal, finn szövegekkel, öt dallal, a teljes anyag alig 16 percet tesz ki. Azt kell, hogy mondjam, nem rossz, az első két dal (Inho, Verivaltias) kimondottan jól sikerült, sajnos a lemez hátralevő része visszacsúszik az átlagba. A tempó alapvetően gyors, középtempós és lassabb kiállásokkal.
Sok rosszat nem tudok róla elmondani, Punishment énekes elég változatos hangszíneket produkál, bár legtöbbször bömböl, a ritmusszekció P. Massacre basszerossal és Löytynoja dobossal pontosan hozza az alapokat, bár kimondottan idegesítő a triggerelt dob kattogása. Kangas és Ahmis gitárosokkal sincs probléma, bár az tény, hogy korszakalkotó riffeket, témákat nem hoznak, ráadásul kicsit kásás lett a gitárhangzás.
A produkció a dobos Löytynoja munkája, kezdő anyaghoz képest, és figyelembe véve, hogy a teljes felvételt négy nap alatt lezavarták, a fentebb említett problémák mellett egészen jónak mondható, egy demónak legalább így kellene megszólalnia.
Hiába a finn-magyar barátság, finnül nem tudok, így a szövegeket nem minősíteném, a honlap tanúsága szerint igen-igen betegnek szánt dolgok lehetnek benne.
A borító sajnos a futottak még kategóriába tartozik, így ha nagylemezre kerül a sor, akkor a srácoknak érdemes még ezen izmozni egy kicsit, ez gyenge.
Összegzésként annyit, hogy ha az egész anyag tartaná az első két dal színvonalát, teljesen jó anyagról lenne szó, azonban így az átlagból egyszerűen nem emelkedik ki, érdemes egyszer-kétszer meghallgatni, mégiscsak különleges a maga nemében, de a magam részéről egy teljes anyagot várok tőlük, normális borítóval, remélem ez előbb-utóbb bekövetkezik. Az átlagnál azért jobb a cucc, de ennél tovább nem jut, de én érzem bennük a potenciált, ebből még lehet valami, szóval hajrá!