A 2003-as G3 turné összeállítása jó húzás volt, igazi csemege a hathúros hangszer szerelmeseinek, hiszen a két stabil résztvevő (Joe Satriani és egykori tanítványa, Steve Vai) mellett a 80-as évek villámkezű mestere, a mára igencsak termetes Yngwie Malmsteen volt a harmadik fellépő - mondhatni a habcsók a tortán. A koncertsorozat denveri állomásán felvett anyag - bár semmi hűde-extrát nem tartalmaz - a modern rock-gitározás szentháromságát vonultatja fel.
Aki ott volt a júliusi pesti állomáson, ahol Robert Fripp volt a harmadik versenyző, (de sajnos igazán el sem startolt...) az tudja, hogy mit várhat Vai-tól és Satrianitól. Fejenként szűk fél órában mindketten megcsillogtatják technikás, egyéni dallamvilággal rendelkező játékukat. Satriani laza és feelinges, Sebaj Tóbiásos sapkája és napszemcsije alól nagy mosollyal nyomja a surf-metal riffeket és iskolateremtő szólóit. A Satch Boogie és a The Extremist szinte természetes, hogy itt vannak, Always With Me... helyett viszont a szintén ismert dallamként visszaköszönő Midnight csodálható meg, egész elképesztő hangzat-tapping technikával előadva. A technikai megoldások viszont nem hogy nem mennek a dalok rovására, de mindegyik kicsit más színezetet a dallamoknak, így cseppet sem tűnik öncélúnak, és ez Satriani nagy előnye a másik két villámkezűvel szemben.
Vai szokásához híven hihetetlen eleganciával és nem kevés humorral tolmácsolja elképesztő témáit. Megdöbbentő az I Know You're Here háromnyakú gitárja, és amit azon elővezet. Az I'm The Hell Outta Here gegjeit és szólóorgiáját már nem is említem, aki volt koncerten, az sejti, a többiek pedig nézzék meg. Bár DVD-n látva már megkérdőjeleződik a spontaneitás gondolata, mert bizony betanult trükkök ezek, de attól függetlenül lélegzetelállító minden még oly egyszerűnek is tűnő mutatvány, mert közben abszolút világklasszis zene szól. A kísérőzenészek listája meg felettébb illusztris: bőgőn az ex-Mr. Biges Billy Sheehan, aki méltó párja Vai-nak, már ami a hangszeres tudás és az örültség mértékét illeti. Ami viszont szinte vérlázító: a szintetizátoroknál a szintúgy gitárhős kolléga, Tony MacAlpine áll, néha gitárt is ragadva.
Yngwie Malmsteen évtizedek óta a barokk zenéből táplálkozik (lásd: pl. a fantáziátlan Baroque and Roll cím), sebességőrült témáit nézni jó, de hallgatni kicsit kevesebb élvezetet jelent, mint a másik két mágus kiforrottan sokszínű dalait. Nem értem, miért kell 5 percenként megpörgetni a gitárt méretes dereka körül, nomeg miért van minden ujján gyűrű és mit keres egy ökölnyi Rolex a csuklóján, mikor koncertet ad. Gitárkoncertet. A csuklói és az ujjai segítségével. Én sem megyek kocogni acélbetétes bakancsban. No, mindegy. Yngwie ilyen és kész. És igazán szép pillanatai is vannak, mint pl. a Far Beyond the Sun klasszikusa. Az akusztikus gitárszólót viszont feleslegesnek tartom, mert ugyanúgy teker rajta, mint a védjegyévé vált, a bundok közt kimélyített fogólapú Fender Stratocasteren.
Az anyag negyedik része a G3-Jam, ahol mindhárom fenomén egyszerre ontja a hangokat. Sorban jönnek a klasszikusok: a "Rockin' in the free world" után két Hendrix-szerzemény hangzik el (Little Wing és Voodoo Chile). Érdekesség, hogy mindhárman a mikrofonhoz is lépnek, Satriani mikiegér-hangja után felüdülés Vai érzelemgazdag orgánuma ("azon kívül, hogy gitáristen, még a Megasztárt is simán megnyerné" - mondta Geri barátom). Yngwie pedig a Marlboro-n és Jim Beamen edzett blues-torok, le a kalappal előtte is, csak újból elbohóckodja azokat a kliséket, amik már 10 éve mosolyogtatóak voltak. Szólóügyileg itt is alulmarad, hisz természetesen ahol csak teheti teker, mint Lacika a lánc nélküli biciklin. Pedig a Little Wingben pont nem kéne, és ezt egyedül Satriani érzi.
De mindez csak kukacoskodás, mert mindhárman tudásuk legjavát nyújtják és lehet kamillázni és emészteni... Gitárosoknak alap, mint inspiráció (vagy elrettentés?). A virtuóz instrumentalisták kedvelői is elégedetten csettinthetnek a mesterek ujjai láttán, amire elméletileg egy-egy dalban rá is közelíthetünk.
Pluszként megnézhetjük a dicső trió biográfiáját, a kísérőzenészek és segítők névsorát és hasonló kis extrákat. Kellemes kiadvány, de férne rá több egyéb is. Viszont tökéletesen felidézi koncerten látottakat.
