Az Arch Enemyvel kapcsolatos egyik legérdekesebb jelenlegi kérdés, hogy miért nem használják ki dalszerzőként is Jeff Loomis képességeit. Ezúttal a csapat főnöke is elmondta az álláspontját a témában.
Eddig leginkább csak általánosságokat mondtak az Arch Enemy tagjai azt illetően, miért nem hallható Jeff Loomis egyetlen dalötlete sem a friss Will To Power lemezen. A Rock Pagesnek adott interjújában azonban most Mike Amott is letette a garast a kérdésben. „Az összes zenét Daniellel, a dobosunkkal írom, és ez már sok éve így megy nálunk", fogalmazott a zenekar főnöke. „Illetve a tesómmal, Chrisszel (vagyis a csapat korábbi gitárosával – a szerk.) is összerakok néha ezt-azt, így például a Reason To Believe ballada most egy ilyen jammelésből állt össze az öcsémmel. Ami Jeffet illeti, remek stílusa van, de nem igazán Arch Enemy-ízű. De ettől még óriási. Komolyan, a legkorábbi Nevermore-rajongók közé tartozom, már azelőtt is turnéztam velük, hogy bárki is felfigyelt volna rájuk, és már akkor hallgattam a demóikat, mielőtt elkezdtek volna lemezeket készíteni. Ilyen régóta követem Jeffet. De ettől még a stílusa akkor is másmilyen. Nagyon sötét, nagyon progresszív. Ami tényleg kurva jó, de nem igazán passzol az Arch Enemy stílusához. Jelenleg legalábbis."
Alissa White-Gluzzal a Will To Power kapcsán készített interjúnkat itt olvashatod.
Hozzászólások
Értem én, hogy sokaknak a Liivás korszak egyfajta vízválasztó, és az utána következő lemezeket nem szeretik. Nálam is 10-10 pontos az első három album (ráadásul a bandát az első album óta szeretem, mégha nálam is voltak később mélypontok), de lassan kezdünk eljutni odáig, hogy Liiva érdeme, hogy az első 3 lemez tökéletes volt, miközben a zene túlnyomó többsége akkor is vagy Amott-tól jött, vagy a testvérével, vagy Liiivával együttműködve születtek (és ez is csak az első albumra volt igaz, 2 dalt szereztek közösen Amottal, a másik kettő egyikén sincs feltüntetve Liiva társszerzőként - és maga ismerte el egy későbbi interjúban, hogy nem is igazán tette oda magát).
Egyébként a lényeget szerintem bogar remekül megfogalmazta, kiemelve az utolsó mondatot: "Jelenleg legalábbis". Ahogy a tiszta ének is elképzelhetetle n volt pár éve (főleg az Angela-korszakban), a War Eternalon színesítés gyanánt már megjelent, most meg ott a "Reason to Believe", ami az utolsó album egyik legérdekesebb dala (főleg, hogy nem a megszokott séma szerint dolgoztak, hiszen az AE-nál a verze tiszta ének és a refrén extrém, kivétel az utolsó refrén, ahol egyszerre szól a két hangfekvés).
Miért?
Idézet - nikfisz:
Gitározik és lehetőséget kap arra, hogy méltó körülmények között koncertezzen. Plusz még pénzt is keres, ami a zenészeknek is szükséges az életben maradáshoz, akármennyire is szeretik ezt elfelejteni egyesek.
Nem hiszem el, hogy neki nem tűnik fel, hogy bármelyik Liiva-s lemez jobb, mint az utána következő korszak lemezei.
Ott egy remek gitáros és dalszerző és nem használja a tehetségét semmire.
Így viszont marad az, ami most is, jön az új lemez, meghallgatom két-három alkalommal és kuka.
Feltételezem, hogy Jeff Loomis indítékai sem gyökeresen mások. A Nevermore ugyan egy kult zenekar volt, de sosem volt igazán népszerű, így túl sok bevételt sem hozhatott. Hazánkban is (ha jól emlékszem) egy az Overkill-lel közös két headlineres koncerten tudtak összehozni 2/3 házat a pecsában, úgy hogy akkor más Vörös Attila volt a másik gitárosuk, ami nyilván megdobta az itthoni népszerűségüket .
A Nevermore földbeállása után készített egy szólólemezt, aminek a turnéja ide is eljutott. Dürer kisterem, kb. 60 néző, 0 technikus.
Tetszik vagy sem, de ez volt a realitás. Most viszont nagy színpadokon egy népszerű formációban gitározik. Szerintem ez egy vállalható kompromisszum. Az eközben írt zenéit meg majd felhasználja itt-ott. Például Alissa szólólemezén is szerző lesz.
Ezen felül felhívnám a figyelmet a cikk utolsó mondatára. "Jelenleg legalábbis." 2-3 éve még a dallamos ének lehetőségét is kizárták az AE-ben. Szerintem ez egy nagyon tudatos folyamat. Ha ez a felállás együtt marad, akkor a következő lemezen már több lesz a dallamos ének és felbukkan majd egy-két Loomis téma is.
Warrel Dane mellett a másik fő dalszerző volt.
Na meg a kéken kandikáló borosta özönben egy kis vagina monológot.
(nem tudom, kérdezem)
Ott dolgozik. Szerintem még élvezi is. Ha meg akar írni valamit, akkor összerak egy szólóalbumot.
Pénzt...