Metalos, modern, összetett és friss megszólalású dalok születnek az Anthrax műhelyében a következő lemezre Scott Ian szerint. Az új szólógitáros, Jonathan Donais egyelőre nem folyt bele szerzőként a munkába, de még akár ez is megtörténhet.
„Megpróbálom nem összehasonlítgatni a lemezeinket”, magyarázta Scott a Loudwire-nak. „Ha olyan lemezt írnánk, ami úgy szól, mint az Among The Living, senkinek sem kellene ezt külön a szájába rágni, hiszen hallanák, és egyből rá is mondanák. Viszont aki csak egy kicsit is ismer minket, az tisztában van vele, hogy nincs két hasonlóan megszólaló albumunk. Mindegyikben nagyon benne van az az idő, amikor íródott. Már a Worship Music esetében sem arról volt szó, hogy most akkor szépen újrateremtjük a saját múltunkat, mert mindig előre haladunk, és az elejétől fogva ezzel a szemlélettel közelítettünk a zenéléshez. Ha a riffekről van szó, mi magunk vagyunk a saját legkeményebb kritikusaink. Az utolsó dolog, amit szeretnénk, önmagunk ismételgetése lenne, hiszen ezt mi magunk is unnánk. Ha valamit unalmasnak tartunk, az biztosan az lesz a közönség számára is. Szóval nem tudom mihez hasonlítani ezt az új albumot: olyan, amilyen. Ezek a 2013-as Anthrax nóták, amik számomra egyik korábbi munkánkhoz sem hasonlítanak. Persze egyértelműen metalról beszélünk, sok thrashes elemmel, hiszen így szeretünk játszani. Vagyis arról sincs szó, hogy totálisan elrugaszkodtunk volna, és egy progresszív lemezt csinálunk. Száz százalékos metal a zene.”
Scott egy korábbi nyilatkozatához hasonlóan ismét kitért az anyag komplexitására. „A dalokat egyértelműen nehezebb eljátszani. Mondjuk úgy, hogy több nóta is sokkal keményebb falat bizonyos régebbi számainknál. Olyan bonyolultak a riffek, hogy néha még én is csodálkozom, miért szúrunk ki magunkkal! Megírjuk a dalokat, amiken keményen át kell rágnunk magunkat, aztán azt mondjuk: az istenit, ezt kemény lesz élőben elnyomni! De az ilyesmi mindig a kihívás része. Szerzőként is felül akarod múlni magad, és olyan riffeket szeretnél kreálni, amelyek érdekesen és frissen szólalnak meg. Sosem szeretnék lelassulni gitárosként, vagy úgy érezni, hogy csak ennyire és ennyire vagyok képes. Ha nem állítasz magad elé folyamatosan újabb és újabb kihívásokat, valamit rosszul csinálsz.”
A csapat új szólógitárosa, a július végi budapesti bulin is játszott Jonathan Donais (Shadows Fall) egyelőre még nem vesz részt a dalszerzésben. „De ezzel most nem azt mondom, hogy ilyesmi nem is történhet”, szögezte le Scott. „A saját szólóit ő írja meg, és már én is küldtem neki új zenéket. Eddig a szólókon melózott, de a dalok alapjait Charlie-val és Frankie-vel írtuk. De eszünkben sincs belebeszélni abba, mit játsszon Jon, hiszen mi értelme lenne bevenni a zenekarba valakit, aki nem képes kidolgozni a saját részeit? Biztosak vagyunk benne, hogy ha meghallgatja, mit játszunk, ő is előáll majd a maga ötleteivel, meg ki tudja még, mi mással. Bármikor mondhatja, hogy van egy elképzelése valamelyik részre – mi mindenre nyitottak vagyunk.”
Az Anthrax valószínűleg ismét Jay Ruston producerrel dolgozik majd az albumon, amelynek megjelenését mindenképpen 2014-re ígérik, mivel azonban mindannyian tudjuk, mennyit érnek a zenekar ígéretei, erre azért lehetőleg senki se kössön nagy összegű fogadásokat…
Hozzászólások
Épp ez az, hogy semmi. Sőt minél többet belőlük! Kicsit félre lettem értve mert ezt abszolút pozitívumként írtam.
De most te nyersz, engem meg annyira azért nem érdekel az Anthrax szerencsére.
Akkor mégegyszer. Arról beszélek, hogy nem mindenki hurrázik Belladonna visszatérésének . Sokaknak a Bush-korszakban kezdték komolyan venni az Anthraxet.
Nekem a Persistence Of Time sötétebb, agyasabb megoldásai jelentik a csúcsot az Among mellett, és az evidens, hogy egy utóbbihoz hasonlót már nem fognak írni. És bár tetszett a Worship Music, annak én speciel még jobban örülök, hogy egy Persistence-hez hasonló komplexebb anyagon dolgoznak, természeten mai modern megszólalással.
Itt jön a képbe egy csinos kis paradoxon, mivel jelenleg egy Belladonnás korszakot élünk, tehát most Bush a régi énekes.Tehát most Bush jelenti a múltat. Most lehetne mondani hogy, mit akarsz a We've come lemezzel öreg, az már 10 éve volt, az előző évtized, ébresztő, 2014 lesz mindjárt. Szinte úgy jön ki hogy Belladonna jelenti a jövőt, hehe. Én meg arra akarok rávilágítani hogy mindenki a kedvenc korszakát akarja vissza, és egyik se tegnap volt. Csak szoríthatunk, hogy merre billen majd a mérleg. És én nem szégyenlem kimondani hogy egy Spreading/Medusa vonalas lemezt szeretnék, mert számomra az az Anthrax csúcskorszaka. Lehet ezért piszkálni, akkor is ennek örülnék leginkább.
Bushista vagyok, már először is kifejezetten vállalhatatlann ak tartottam Belladonna visszahozatalát , másodszor meg pláne. De a lemez meggyőzött, ennyi.
Szerintem Bushnak sokkal jobban álltak a rockosabb dolgok és ezzel együtt a zenekarnak is, de ez mindegy is. Csak arra akartam rávilágítani, hogy NEM az van, hogy "mindenki Belladonnát akarja, mindenki a múltat akarja, mindenki a múltidéző újkori Belladonnás lemezt szereti".
Hát nemtom. A We've Come-ról a What Doesn't Die ugyanolyan védjegyes Anthrash, mint mondjuk a Fight 'Em a Worshipről. Viszont az a lemez sok dalban ezzel együtt is egy lazább, rockosabb irányt vett, ami szerintem nem állt nekik annyira jól, és számomra a dalok is sokkal erősebbek a Worshipen. Amit amúgy stílusilag is hiba Belladonna nyakába varrni, mivel a dalok nem vele, nem rá íródtak.
Múltba révedés helyett mondjuk inkább az eredeti irány visszaidézését. Ez konkrétan abban nyilvánul meg a worship-en véleményem szerint, hogy szinte teljesen eltűntek a modernnek már rég nem számító, mélyre hangolt, egyhúros riffek, amik a Bush-éra utolsó lemezein már elég rendesen eluralkodtak. Helyettük visszajöttek a modernnek még annyira se számító, del legalább Anthrax-es(!!) thrash riffek. Meg Belladonna anyánk, ugye...
Biztos bennem van a hiba, de én semmi múltba révedést nem hallok a Worship Musicon (sőt, a dalok nagyobbik részén nagyon is hallatszik, hogy eleve nem Belladonnára íródtak), a We've Come For You Allt viszont a Bush-éra legkevésbé erős darabjának tartom, annak ellenére, hogy rendszeresen hallgatom azt is.
Mitől lenne buta? Különben ha meg nem tetszik majd az új lemez, akkor legfeljebb lomtárba helyezed.
=butametál egy olyan énekessel, mint az öreganyám.
Erről van szó. Az Anthrax legyen az, ami.