Catharsis címmel jelenik meg valamikor jövő év elején a Machine Head új lemeze. A zenekar április 20-án ismét Budapesten koncertezik.
Zack Ohrennel, a Fallujah és az All Shall Perish producerével rögzítette új nagylemezét otthon, Oaklandben a Machine Head, a korábban már általunk is bemutatott, alább megtekinthető videó végén fel is csendül egy rövid részlet egy új dalból. Most már azt is tudni lehet, hogy a zenekar kilencedik nagylemeze Catharsis címmel érkezik, méghozzá hónapokon belül – fix megjelenési dátum egyelőre nincs, de vélhetően 2018 januárjában adja majd ki továbbra is a Nuclear Blast. A csapat legutóbbi sorlemeze 2014 végén jött ki Bloodstone & Diamonds címmel.
A zenekar január 25-étől már bele is csap a tengerentúlon a lemezbemutató turnéba, méghozzá igen alapos, an evening with…-típusú koncertekkel. A körút egészen március első feléig tart, utána pedig Európa következik. Jó hír, hogy akárcsak legutóbb, most sem kerülik el Budapestet: a csapat április 20-án a Barba Negrában lép fel. Részletek itt.
Hozzászólások
Helyes!! Amúgy azokra értettem akik kommentekben követelték, hogy rakják át nagyobb helyre. Köztük volt irreális verzió is. :)
Igaz múltkor nem rinyáltam, de most megvettem jóelőre a jegyet, nehogy lemaradjak :)
Hol legyen, a Grupamában?
És amit a Slayer előtt elkövettek 94 decemberében itt Pesten.... :)
Jaja.Az első album hibátlan és nagyon-nagyon súlyos.
Sőt, szerintem csak a demók voltak értékelhetők, illetve Robb Flynn és Phil Demmel is csak a Vio-lence-ben volt az igazi, utána eladták magukat.
Sajnos ott "követték el a nagy hibát", hogy elsőre olyan debüt-albumot írtak meg a Burn my Eyes-al, hogy annak árnyékából szerintem esélytelen volt kijönni. Talán életemben nem hallottam még ilyen súlyos, érett, vaskos anyagot zenekartól elsőre, mint tőlük 1994-ben. Minden hang a helyén van, nulla üresjárat. Nálam a mai napig 10/10-es ALBUM, így nagybetűvel. Emlékszem ,amikor kölcsönkaptam kazettán gimiben az egyik haveromtól egyik hétvégére, csak annyit mondott. Most indulós, tehetséges zenekar, érdemes meghallgatni. Hát, rögtön füstölt is tőle a fejem, és egyből megvettek vele, már első meghallgatás után. Aztán a The more things change... album már kevésbé tudott megfogni, mert talán túlzásba vitték rajta a gitár "sípoltatást", ami annyira jellegzetes volt az első albumon, és rendkívül egyedivé tette a hangzásukat.