Újabb részletek derültek ki Kerry King új projektjéről, méghozzá a formáció dobosa, Paul Bostaph jóvoltából. A további tagok kiléte ugyanakkor még mindig nem ismert egyes találgatásokon túl…
A héten mi is szemléztük Kerry King egy friss interjúját, amelyben a tavaly leállt Slayer gitárosa új terveiről beszélt. Korábbi sajtóhírek szerint King Paul Bostaph, Gary Holt és Phil Anselmo társaságában alakíthat zenekart, de egyelőre nem tudni, van-e mindezeknek a pletykáknak tényleg reális alapjuk – az azonban eddig sem tűnt kérdésesnek, hogy Bostaph valóban továbbra is kitart a gitáros mellett. Ezt a dobos most meg is erősítette az ausztrál Riff Crew-nak adott interjújában.
„Szerintem a legjobban úgy jellemezhető a zene, hogy Kerry a saját stílusában ír”, mondta a zenéről Bostaph. „Rock’n’roll-lemez lesz? Nem. Olyan lesz, amilyet akartok tőle? Igen. Olyan lesz, amilyet vártok tőle? Igen. És nem valami újrahasznosított dologról beszélek… Úgy szól majd slayeresen, hogy közben nem Slayer, ez azonban nem szándékos. Mármint Kerry az egész pályafutása során végig a Slayerben írt dalokat, és megvan a maga stílusa. Dalszerzőként ezen nem változtat az ember, csak mert a zenekarának vége. Ha egyszer ebben a stílusban szeret dalokat írni… És hogy talán alakulnak-e a még dolgok az idő előrehaladtával? Igen, el tudom képzelni. Nem gondolnám, hogy az első dal, amit Kerry gyerekként írt, ugyanolyan lenne, mint az utolsó, amit a Repentlessre rakott össze. A hatásaiktól és a pillanatnyi közérzetüktől függően a dalszerzők is változnak, ahogy telnek az évek. Kerry most mindenesetre nagyon fel van pörögve. Vagyis annyit mondhatok, hogy amennyiben szereted a súlyos zenét meg a Slayert, ez is tetszeni fog. Slayer lesz? Nem lesz Slayer. A Slayernek vége, a zenekar nyugdíjazta magát. A lényeg, hogy nem akarunk úgy szólni, mint valami Slayer-bébi, már ha érted, mire gondolok… Nyilván ettől még benne van a zenében a Slayer. És jó lesz, nagyon jó. Hallgatom a muzsikát, és alig várom, hogy végre összejöhessek a próbateremben Kerryvel jammelni.”
Bostaph kiemelt egy személyes szempontból fontos részletet is. „Nem sértésként, hanem egyértelmű dicséretként mondom, amit mondok: ami engem illet, innentől nem kell Dave Lombardo elképesztően fasza dobolásának árnyékában játszanom. Ami amúgy szintén tök jó dolog, de most talán nyújtózkodhatok, kipróbálhatok olyasmiket, amiket szeretnék, és passzolnak a kereteink közé. Olyasmikről beszélek, amiket már a Slayerben is meg akartam valósítani, de nem volt rá lehetőség, mert nem dolgoztam ki eléggé ezeket a megoldásokat. Meglátjuk, vajon az új zenébe beférnek-e ezek az elemek.”
Paul szerint Kinggel egy hullámhosszon mozognak, és közös munkamódszerük sem változott. „Most azt mondom, a formula ugyanaz. Pontosan tudom, hogyan dolgozik Kerry. Amikor a Divine Intervention előtt beléptem a Slayerbe, mindig vele aludtam egy szobában, és alig ismertük egymást. Aztán sok időt töltöttünk együtt barátilag és jammeléssel is, szóval tudom, mit akar kihozni az adott dalból, megvan erre a munkamódszerünk, ami jó és működőképes, így aztán nem is fogunk változtatni rajta. Ami nem tört el, azt nem is kell megragasztani.”
Kíváncsian várjuk a további fejleményeket...
Hozzászólások
Olyannyira nem, hogy pl. a Clockwork Angels a Rush legjobb stúdiólemeze, pedig már előtte is készítettek jó pár alapművet. Azt viszont nem tudom, hogy hány évesek voltak ekkor, de biztosan több, mint 50.
És a minősíthetetlen játékra?
Bár Chuck Berry utolsó lemezét hallgatva felmerül bennem, hogy talán az életkor mégsem annyira mentség a gyengébb számokra.
Na jó, ez az egyetlenegy videó az egész YouTube-on, amikor Kerry elbasz valamit a harmincakárhány éves karrierje alatt. Szerencsétlen Larsot meg hagyjuk. Ő dalszerzésben meg menedzselésben jó. És Kerry is írt nagy dalokat, de ahogy a Metallica nem fog új Master Of Puppetset írni 50 év felett, úgy tőle sem elvárható már egy Seasons-szintű klasszikus.
Ez azért elég igazságtalan kijelentés, rengeteg klasszikus dalt írt ő is. A nagy mesterműveket meg a legtöbb metálzenész nem negyvenes-ötvenes fejjel írja már, ezt látni kell, Hanneman főművei sem az utolsó éveiben születtek.
https://youtu.be/GPgJvG9eTN4?t=900
Najó..beismerem, ez most egyszerűen a 'muszájvoltlecsa pni' magas labda volt. :D
..Ugyanakkor van némi alapja Goodbye felvetésének is. Persze ismerjük/szeretjük/igényeljük Kerry stílusát, az ő személye/riffje legalább annyira fontos (volt) a Slayerben, mint mondjuk Araya jelenléte, de azt azért látni/hallani kell, hogy Jeff nélkül ő is csak egy félkarú óriás, és hát nem annyira lettünk igazán legendás dalokkal gazdagabbak az elmúlt hét évben, mert nem mondható, hogy erősödött volna ezidő alatt a dalszerzői vénája.
Szóval tényleg valahol jóformán csak az atomprecizitása Kerry egyetlen utánozhatatlan erénye :/
Atomprecízen.
Ricsi fantasztikusan gitározik. Ezen az se változtat, hogy az Ossian idei albuma elmarad a korábbiaktól. Az meg a vicc legrosszabb része, hogy pont Kerry King mellett fejlődne. Érdekes, hogy Lars Ulrich lehúzása divat, de arról szó sem esik, hogy ő hogy gitározik
Jol hangzik ez az egesz, varom.
Ez sajnos így igaz... :-)
Jason Newsted