Shock!

Két hagyományos stúdióalbum közötti rekordidő, egész pontosan nyolc teljes év után, november 18-án jelenik meg a Metallica új nagylemeze, a Hardwired... To Self-Destruct. Az anyag az első soralbum, amelyet már a zenekar saját kiadója, a Blackened Recordings gondoz, és egyben abban is újdonságot hoz, hogy ez lesz az első stúdiólemezük, amely dupla formátumban lát napvilágot. Az elsöprő siker természetesen ismét borítékolható, már a felvezető klipnek választott Hardwired iránti érdeklődés is hatalmas, ugyanakkor jóelőre látszik: ez a kiadvány is a végletekig megosztja majd a világ legnépszerűbb metalcsapatának táborát.

Magyar idő szerint csütörtök este mutatta be a Hardwired című új dalt és tette közzé a régóta várt új album főbb paramétereit a Metallica. Lars Ulrichék bejelentése csak látszólag érkezett a semmiből: a zenekar idei legnagyobb szabású akciója, a minneapolisi U.S. Bank stadion augusztus 20-i avatókoncertjéhez kötötte a bejelentést, és az eredmények természetesen őket igazolták, hiszen a klipszám nézettsége a YouTube-on nagyjából két nap alatt átlépte az ötmilliót. A kommentszekciókban ezzel párhuzamosan természetesen egyből megindult a vita arról, vajon milyen is ez a dal, amely egyébként Minneapolisban élőben is debütált szombaton este, a várakozásoknak megfelelően egyelőre csupán egyedüliként a friss szerzemények közül.

Amennyiben a Hardwired... To Self-Destructtal kapcsolatos száraz tényeket nézzük, az új lemez rekordidő, nyolc teljes év után követi a csapat legutolsó stúdióalbumát, a 2008 őszén kiadott Death Magneticet. A Metallica persze azóta is folyamatosan jelen volt a színtéren, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem hallottunk tőlük új zenét: kollaboráltak például Lou Reeddel egy Lulu című speciális anyagon, majd 2011 végén kihoztak egy Beyond Magnetic című EP-t a legutóbbi albumról lemaradt dalokkal, és az utóbbi évek koncertjein néha elő-előkerült egy Lords Of Summer című friss szerzemény is. Érdekes ugyanakkor, hogy utóbbi például végül nem kerül fel a dupla változatban napvilágot látó új album legalapabb kiadására, csak a harmadik diszken kapott helyet, amely a bónuszfelvételeket – demókat, riffjammeléseket – tartalmazza.

A két részre bontott, tizenkét számot tartalmazó nagylemez nagyjából 80 percnyi zenét rejt majd. Emlékezetes, hogy húsz évvel ezelőtt a Load szintén hasonló hosszúságúra nyúlt, 79:59-es játékidejével maximális mértékben kihasználta egy audio-CD lehetséges játékidejét, mégsem szedték szét. Ugyanakkor persze a '96-os lemez eleve csak az első része volt valaminek, és másfél évvel később közel ugyanolyan hosszú folytatása is kijött Reload címmel, így a mostani döntés a kettős kiszerelésről akár érthető is lehet.

A zenekar már teljes egészében saját maga irányítja az album megjelenését, a pár éve megalapított Blackened Recordings kiadó égisze alatt. Noha a cég beindítása óta néha felmerültek találgatások azt illetően, hogy a Metallica valami radikálisat húz majd a megjelenéssel – mint például legutóbb Lars Ulrich kedvencei, a U2 –, végül úgy tűnik, ezek a számítások nem jönnek be: természetesen mindenféle verzióban napvilágot lát majd az anyag, de a csapat alapvetően hagyományos kiadásban és normális kereskedelmi forgalomban gondolkodik.

Az új Metallica-album az alábbi számokat rejti majd:

Első CD
01. Hardwired
02. Atlas, Rise!
03. Now That We're Dead
04. Moth Into Flame
05. Am I Savage?
06. Halo On Fire

Második CD
01. Confusion
02. Dream No More
03. ManUNkind
04. Here Comes Revenge
05. Murder One
06. Spit Out The Bone

Harmadik CD (csak a deluxe kiadásban)
01. Lords Of Summer
02. Riff Charge (Riff Origins)
03. N.W.O.B.H.M. A.T.M. (Riff Origins)
04. Tin Shot (Riff Origins)
05. Plow (Riff Origins)
06. Sawblade (Riff Origins)
07. RIP (Riff Origins)
08. Lima (Riff Origins)
09. 91 (Riff Origins)
10. MTO (Riff Origins)
11. RL72 (Riff Origins)
12. Frankenstein (Riff Origins)
13. CHI (Riff Origins)
14. X Dust (Riff Origins)

A Hardwired... To Self-Destruct a zenekar saját stúdiójában készült, a dalok mindegyikét négyesben jegyezte szerzőként a csapat (akárcsak legutóbb), a produceri feladatokat pedig James Hetfield és Lars Ulrich mellett Greg Fidelman látta el. Utóbbi a Death Magneticen hangmérnökként dolgozott, de a Lulun már zenei rendezőként is segítette a csapatot és Lou Reedet, egyébként pedig számos sikeres és/vagy fontos album szerepel a diszkográfiájában az utolsó két Slayertől kezdve Adele 21-ján át egészen a Slipknot .5: The Gray Chapteréig. Az első klipdal és a dallista közzététele ugyanakkor nem jelenti azt, hogy már teljesen elkészültek a munkával: amikor Lars Ulrich pénteken exkluzív nyilatkozatban beszélt a Rolling Stone-nak az albumról, még hátra volt a Spit Out The Bone című zárószám keverése, amelyen még Robert Trujillo is akart eszközölni néhány utolsó változtatást. De ezen a hétvégén a tervek szerint ezzel is végeznek.

Lars elmondása szerint a zenekar 2014 őszén, illetve 2015 tavaszán, több session során rakta össze az új album dalainak legjavát, méghozzá nagyjából ezerötszáz dal- és riffötletből, témakezdeményből. „Az volt a célunk, hogy ott folytassuk, ahol legutóbb abbahagytuk", fogalmazott a dobos. „A Death Magnetic óta folyamatosan pörögtünk: dolgoztunk Lou Reeddel, elkészítettük a Ronnie Dio-féle Rainbow-medleyt, felvettünk egy Deep Purple-feldolgozást, és a Through The Never film is elvitte két évünket. Greg Fidelman azóta gyakorlatilag folyamatosan velünk dolgozott. Még csak időnk sem jutott arra, hogy leüljünk és áttekintsük, mit is csinálunk. Így aztán nem merültünk jobban bele a munkába, ameddig át nem néztük, pontosan mi rejlik a tarsolyunkban, és fel nem tettük a kérdést, hogy mit próbálunk elmondani az új albummal. Ekkor kezdtek el jobban formát önteni a dolgok, ekkor váltak koherensebbé. De természetesen nem valami akcióterv alapján dolgoztunk."

Lars legutóbb azt nyilatkozta, hogy az új album kevésbé „őrjöngő", mint a Death Magnetic volt. Most e kijelentéseit is pontosította, és a rövid, szerkezetileg is alapra vett Hardwired akár alá is támaszthatja mondatait: „A dalok többsége egyszerűbb. Nekikezdünk egy hangulatban, ami mellett aztán ki is tartunk, ahelyett, hogy olyan nótákat írtunk volna, ahol jön egy riff, amiről később ide-oda ugrálunk, és aztán az egészből kikerekedik egy utazás egy sor különböző hangzáskép mentén. Most sokkal egyenesebb vonalúak a dalok. És amikor azt mondtam, hogy kevésbé őrjöngőek, arra gondoltam, hogy mindenképpen kevesebb a leállás és az újrakezdés is a számokban. Célirányosabb az összkép a legutóbbi lemeznél."

A lemez dalai közül egyébként utolsóként megírt Hardwired old school megközelítése persze nem véletlen: Lars szerint a zenekar egészen saját legkorábbi korszakáig, a Kill 'Em All és Ride The Lightning lemezekig kanyarodott vissza inspirációért a dalszerzés során. „Nem mondanám, hogy volt egy konkrét, varázslatos pillanat, amikor mondjuk meghallgattuk a Metal Militiát, és annak alapján azonnal írtunk is egy dalt, de a 2013-as, detroiti Orion fesztiválon elejétől végéig eljátszottuk a Kill 'Em Allt, és jó ideje akkor merültem bele először igazán abba a lemezbe. Korábban mindig elutasító voltam a Kill-lel szemben, mert a Ride The Lightning és a Master Of Puppets kicsit talán több kihívást rejtő, gondolatébresztőbb, mélyebb albumok voltak. Egészen 2013-ig így álltam hozzá, amikor is elnyomtuk a teljes lemezt, és rádöbbentem, hogy már a Kill 'Em All is nagyon összefogott album volt. Megvolt a maga sajátos jellege a gyorsaságával, de még egyszerűbbre vettük a figurát: ott is szerepeltek hosszabb dalok, de nem annyira progresszívek. Önálló kis világa volt annak a lemeznek is. És úgy gondolom, bizonyos ottani elemek ebbe az új albumba is átszivárogtak. Úgy is fogalmazhatok, hogy a Kill 'Em All újrafelfedezésének nyomai hatottak a mostani dalszerzésünkre."

Persze a Metallica nem lenne Metallica, ha nem alakult volna ki máris éles vita arról, vajon milyen is lesz ez a lemez – de túl sok újdonság ebben sincs, hiszen a csapat minimum 1991 és a fekete album, de igazság szerint már talán inkább az 1988-as ...And Justice For All óta alaposan megosztja a híveket új produktumaival. Mindebbe nem kizárólag a zene tartozik bele, hanem a borító is, amely kivitelezését és koncepcióját tekintve is elég éles reakciókat szült mindenfelé. Érdekesség, hogy a Crowbar 1998-as Odd Fellows Restjének frontképével ápolt tagadhatatlan rokonságra maga Kirk Windstein is reflektált egy Facebook-posztban: „Minden tiszteletem mellett, miután a Down tagjaként turnéztam a mindenható Metallicával, tudom: a srácok tisztában vannak vele, mi fán terem a Crowbar. Ugyanakkor őszintén nem hinném, hogy akármelyikük is tőlünk lopta volna az ötletet. Talán inkább a borító alkotója? Mindegy, akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, ez egy menő borítóötlet. James és Lars, most mindenesetre menjetek, és hallgassátok meg az Odd Fellows Restet! LOL!" Többen ugyanakkor inkább a Foo Fighters 2011-es Wasting Light lemezének borítójával véltek hasonlóságokat felfedezni.

Maga a Hardwired dal szintén vitákat szült a rajongótáborban, a zenészkollégák ugyanakkor nem spóroltak különösebben az elismerő szavakkal: az utóbbi napokban többek között olyan előadók süvegelték meg Hetfieldéket a szám hallatán, mint az Overkill, a Gama Bomb, Nikki Sixx vagy a Trivium tagjai. A közönség ennél persze megosztottabb, de egy dolog ugyanakkor biztos: a Metallica egy hagyományos sorlemezzel garantáltan nem tud mellényúlni üzleti szempontból. Ennek megfelelően nem szükségeltetik hozzá különösebb jóstehetség, hogy biztosra vegyük: a Hardwired... To Self-Destruct ugyanúgy az első helyen nyit majd a világ összes fontos lemezpiacán, mint a fekete albumtól kezdődően a csapat összes stúdióalbuma. Persze ma már nem válik minden automatikusan arannyá, amihez a Metallica hozzányúl: az Orion fesztiválok elhasaltak, a Through The Never film minimum gigabukta lett, és a Luluért sem tolongtak a vásárlók a boltokban. Ha azonban nem a különleges vállalkozásokat vesszük, a bandának nincs félnivalója: még legvitatottabb sorlemezeik is mindig magabiztosan hozták a milliós példányszámokat, és ez a 21. században, a digitális forradalom dacára sem változott. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy a Death Magnetic is mintegy 7 millió példányban kelt el világszerte...

A csapat idei további terveiről egyelőre nem tudni bővebbet, naptárjukban a minneapolisi buli utánra már csak egy fellépés szerepel 2016-ra, méghozzá a szeptember 24-ei Global Citizen fesztiválon, a New York-i Central Parkban. Az ingyenes rendezvényen Hetfieldék természetesen headlinerként lépnek fel Rihanna és Kendrick Lamar mellett. Kétségesnek tűnik, hogy idén belecsapnak-e még a lemezbemutató turnéba, de bárhogyan is lesz, mindenki készüljön fel: 2017-ben garantáltan nagyon sokat hallunk majd a Metallicáról.