Shock!

Hihetetlen, de igaz: Gary Holt immáron fél évtizede játszik a Slayerben, ahol eredetileg csak kisegítő volt, most már azonban a banda főállású tagjaként gitározik. Az Exodus főnöke szerint a közönség az első perctől fogva elfogadta, ha pedig valakinek kifogásai vannak vele szemben, különösebben az sem érdekli.

„Most már elég régóta, több mint öt éve játszom a zenekarban, így nagyon jól elfogadnak”, mondta Holt az INDY Weeknek. „Ebben a több mint öt évben talán négy olyan alkalomra emlékszem, amikor különböző koncerteken valaki beugatott. De tény, hogy eleve kedvező helyzetben voltam éppúgy Jeff helyettesítése idején, mint miután tragikus módon elveszítettük őt. Ez az elfogadottságom abból fakadt, hogy én is a belső körbe tartozom: évtizedek, a thrash születése óta baráti viszonyt ápoltam a zenekarral, beleértve ebbe Jeffet is, ráadásul én magam is a műfaj alapítói közé tartozom. Szóval van egyfajta old school hitelességem a rajongóknál. Persze nehéz egyszerre két zenekarban játszani, hiszen nem lehetek egyszerre két helyen, de az első nap óta családtagnak érzem magam, és ez a kapcsolat a többiekkel a ’80-as évek elejéig nyúlik vissza.”

Gary különösebben az említett fikázók miatt sem zavartatja magát. „Általában oda-vissza ugratásba ment át a dolog ilyenkor. Egyikük az első Mayhem turnén közölte, hogy hiányzik neki Jeff, én pedig csak annyit mondtam erre: igen, nekem is. Az első európai turnémon pedig egy csávó nézett ki magának: állt ott a rettenetes, felül kopasz, hátul hosszú frizurájával, és folyamatosan mutogatott. Nyilván nem tudta, hogy csak szólnom kellene a stábtagjainknak, és elég kegyetenül ellátnák a baját, de természetesen nem szóltam. Aztán észrevette, hogy a turnémenedzserünk is kiszúrta magának, és szólt az embereinknek, mire eltűnt. De előtte ott állt, ordibált meg mutogatott, és a Slayer-pólóját csapkodta. Érted: tudta, hogy nem lesz ott Jeff, mégis megvette a jegyet. Az ilyesmi őszintén szólva nem nagyon érdekel… Aztán Milánóban is volt egy csávó, aki iszonyú faszfejként viselkedett, és ugyan általában nem szoktam reagálni az ilyesmikre, de akkor odaálltam a mélynyomókhoz, és elkaptam a kezét. Kíváncsi voltam, van-e mondanivalója akkor is, ha ütéstávolságban állunk egymástól, de nem volt. Nem is számított rá, hogy majd lemászom a színpadról, és direkt az arcába állok… De természetesen a legutolsó vágyam az, hogy valakinek a fején eltörjem a kezemet. Vastag a bőröm, baromira nem számít nekem semmit az efféle szarakodás.”

A gitáros ugyanakkor hozzátette: az internet felerősítette a gyalázkodás kultúráját. „Ha visszagondolok a saját gyerekkoromra, még jóval az internet előtti időszakra, amikor a nagyszerű, legendás Bon Scott meghalt, a tömegből garantáltan senki sem mutogatott be Brian Johnsonnak. Én is ott álltam a sorban, hogy megvegyem a Back In Blacket, amikor megjelent – igen, már elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzek a lemezboltokra is –, és két estén is elmentem megnézni őket a turnén. Lenyűgözött, amit láttam, és semmiféle negatív hangulat nem volt érzékelhető a közönségben. De az internet valahogy kitermeli ezt. Itt vannak ezek a klaviatúra-harcosok, és közben csak néha látsz valami olyat, hogy oké, metaltesók, tartsunk össze… Amikor én kölyök voltam, mindenféle metalt szerettem. De az internet mindenféle idiótát kitermel, miközben persze nagyon hatékony a fiatal zenekarok ismertségének növelésében.”

A Slayer jelenleg a Testamenttel és a Carcass-szel turnézik az Egyesült Államokban a tavalyi Repentless lemez kapcsán, július 2-án pedig Sopronban, a VOLT Fesztiválon játszanak. További részletek itt. Novemberi, az Anthraxszel és a Kvelertakkal közös osztrák bulijukról itt írtunk.