Sokkolta a rockszakmát Neil Peart tragikus halála. A Rush dobosát az egész rock- és metalszíntér gyászolja.
Se szeri, se száma a megemlékezéseknek, bejegyzéseknek, amelyekben Neil Peart, a Rush 67 éves korában elhunyt dobosa elvesztését gyászolják a rockzenészek. „A rock'n'roll történelmének egyik igazi óriását veszítette el ma a világ", írta Dave Grohl. „Milliók számára jelentett inspirációt összekeverhetetlen hangzásával, és zenészek egész generációi fogtak a hatására dobverőt, köztük én magam is, hogy aztán megpróbáljuk megvalósítani az álmainkat. Kedves, megfontolt, briliáns ember volt, aki nemcsak dobolásával, hanem csodálatos szavaival is uralta rádióinkat és lemezjátszóinkat. Máig élénken emlékszem, amikor fiatal koromban először hallottam a 2112 lemezt. Az volt az első alkalom, hogy igazán odafigyeltem egy dobosra, és azt a napot követően már soha nem is jelentette számomra ugyanazt a zene, mint előtte. Neil erejét, precizitását és kompozíciós készségét senki máshoz nem lehetett hasonlítani. Nem véletlenül hívta mindenki csak Professzornak: mindannyian tanultunk tőle." „Neil Peart keze Isten keze volt. És ennyi", fűzte hozzá Taylor Hawkins.
Mike Portnoy Peart közeli barátjaként azon kevesek egyike volt, aki tudott a dobos betegségéről. „Megszakad a szívem egyik leghatalmasabb hősöm halálhíre hallatán", írta. „Neil Peart mindig is mentor és példakép marad a számomra, és felbecsülhetetlen, micsoda hatást gyakorolt rám dobosként az elmúlt negyven év folyamán. De ezen túlmenően, az elmúlt nagyjából tizenöt évben barátokká is váltunk. Mindig igazi úriember és nagylelkű vendéglátó volt: rendszeresen meghívott a beállásokra, és akármikor járt a közelben a Rush, együtt töltöttünk egy kis időt a koncert előtt. Mindig küldött tiszteletpéldányokat a könyveiből, e-maileket az ünnepek alkalmával, bennük képekkel saját magáról és a kislányáról, Oliviáról. Rengeteg emléket ápolok róla, de a legkülönlegesebb talán a legutóbbi találkozásunké. Elvittem a fiamat, Maxet, hogy megnézzük a Rusht a búcsúturnén, mert azt akartam, ha ő is lássa a zenekart, mielőtt visszavonulnak. Neil nagylelkű vendéglátóként meghívott bennünket a beállásra, megengedte Maxnek, hogy játsszon a dobcuccán, adott neki két dobverőt meg egy aláírt pergőbőrt, és arra az estére megosztotta velünk az öltözőjét. Ha a vendége voltál, családtagként tekintett rád. Még folytathatnám hosszasan, de időre van szükségem, hogy feldolgozzam a történteket... Szomorú módon pár éve tudtam már Neil hanyatló egészségi állapotáról, és mindig féltem, hogy megérkezik ez a hír, de még így is teljes sokkban vagyok."
„Minden dobosnak megvan a maga példaképe, az első dobos, akinek hatására dobverőhöz nyúl, vagy akitől a legtöbb inspirációt meríti, ha úgy tetszik, a legtöbbet lop tőle a pályafutása során", így Steve Gorman, a The Black Crowes eredeti dobosa. „Bele sem merek gondolni, hány dobos számára volt Neil Peart ez a példakép." „Minden idők egyik legnagyobb dobosa volt, és a valaha létezett egyik legnagyszerűbb rock'n'roll-banda alepembere is", írta Kenny Aronoff. „Igazi művész volt, és szeretetre méltó, jószívű fickó. És alighanem egyetlen más dobos témáit sem légdobolták annyian, mint az övéit", emelte ki Josh Freese.
Mikael Stanne, a Dark Tranquillity frontembere Peart szövegírói zsenijét méltatta megemlékezésében. „Elment a hősöm. Nincs velünk többé Neil Peart. Eddig mindig itt volt: naponta idézgettem, folyamatosan hallgattam, és gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon milyen szöveget írna erről vagy arról Neil Peart. Igazi inspirációt jelentett számomra, és senki másra nem néztem fel úgy, mint rá. Búcsúzom tőled, királyom!"
Peartről – természetesen a teljesség igénye nélkül – olyan zenészek emlékeztek meg közösségi médiafelületeiken, mint Geezer Butler, Paul Stanley, Gene Simmons, Tom Hamilton, Kirk Hammett, David Ellefson, Scott Ian, Frank Bello, Dave Lombardo, King Diamond, Jeff Waters, Jeff Scott Soto, Billy Sheehan, Tony Franklin, az Overkill, a Sacred Reich, a Hellyeah, vagy Stephen Perkins.
