Shock!

Elhunyt Neil Peart. A Rush legendás dobosa és szövegírója, a rockszíntér egyik leghatalmasabb virtuóza 67 éves korában, agydaganatban hunyt el január 7-én, Santa Monica-i otthonában. Peart játéka dobosok számos nemzedékére gyakorolt felbecsülhetetlen hatást a '70-es évek közepe óta, általános vélekedés szerint minden idők egyik leghatalmasabb rockdobosa volt, aki teljesen kiszámíthatatlan, jazzes beütésű, ugyanakkor páratlanul erőteljes játékával egészen 2015-ös visszavonulásáig utolérhetetlen etalonnak számított. Betegségét mindeddig titokban tartották, így halálának híre váratlanul, sokként érte a szakmát és a rajongótábort.

A zenekar Twitteren erősítette meg a hírt pénteken: „Megtört szívvel és mély fájdalommal osztjuk meg azt a szörnyű hírt, hogy barátunk, lélektársunk és negyvenöt éve zenekari társunk, Neil kedden elveszítette három és fél éven át tartó, hihetetlenül bátran vívott csatáját az agydaganattal szemben. Arra kérjük a barátokat, rajongókat és a médiát, hogy tartsák tiszteletben a család magánéletét ebben a rendkívül fájdalmas és nehéz időszakban. Azok, akik részvétüket szeretnék kinyilvánítani, adományozzanak Neil nevében egy rákkutató- vagy más jótékonysági szervezetnek."

A zenekar az elmúlt három és fél évben nem nyilatkozott Peart betegségéről, csak annyit lehetett tudni, hogy Neil fizikailag már nem képes a saját magától elvárt színvonalon teljesíteni, így leálltak a koncertezéssel. A dobos utoljára 2015-ben mondta az alábbiakat a visszavonulásáról: „Nemrég a kislányom, Olivia bemutatott az új barátainak az iskolában, méghozzá úgy, hogy itt az apukám, visszavonult dobos. Igaz, amit mondott, mégis vicces volt hallani. És nem okoz számomra fájdalmat rádöbbenni arra, hogy mint minden atléta esetében, egyszer eljön az idő arra, hogy kivond magadat a játékból. Inkább félreteszem ezt az egészet, ahelyett, hogy szembenézzek azzal, amit a Losing It dalunkban megénekeltünk: sadder still to watch it die, than never to have known it."

Neil Peart 1952-ben született az ontariói Hamiltonban. Tizenévesen kezdett dobolni elsősorban olyan brit zenészek hatására, mint John Bonham vagy Keith Moon, később azonban beleásta magát a jazz rejtelmeibe is. Számos korai próbálkozás után végül a Rushban találta meg végleges zenekarát Geddy Lee és Alex Lifeson oldalán, akikhez 1974-ben lépett be, de az általános közhiedelemmel ellentétben még a banda lemezes korszakát tekintve sem számított alapembernek: második nagylemezükön, az 1975-ös Fly By Nighton szerepelt először. Innentől fogva azonban a csapat nélkülözhetetlen alkotóeleme volt, és boszorkányos, dobosok teljes generációit megihlető játéka mellett a Rush szövegei is tőle érkeztek. Az 1976-os 2112 lemezzel a zenekar kultstátuszba emelkedett, elismertségük évről évre nőtt, az 1981-es Moving Pictures pedig rádiós szupersztárokká tette őket elsősorban Észak-Amerikában. Innentől fogva útjukat arany és platina szegélyezte.

Peartnek a rockszakma egyik legelismertebb zenészeként sem adatott könnyű sors: 1997-ben, egy autóbaleset következtében elveszítette 19 éves lányát, Selenát, majd mindössze tíz hónappal később feleségét, Jacqueline-t is elvitte a rák. A magánéleti tragédiákat követően sokáig az is kérdéses volt, egyáltalán folytatja-e a zenélést, ám végül visszatért, és még bő másfél évtizeden át erősítette a Rush sorait. Halálát felesége, Carrie, és lánya, Olivia gyászolja a zenésztársak, barátok, kollégák, illetve a rajongók milliói mellett.