Mind a két évvel ezelőtti Apocalyptic Love, mind a friss World On Fire alapján elég egyértelmű, hogy Slasht és Myles Kennedyt a jóisten is egymás dalszerzőpartnerének teremtette. Zeneileg olyannyira egy húron pendülnek, hogy Slash még egy meglepő információval is szolgált…
„Myles gitáron is tanít nekem dolgokat”, mondta Slash a The Pulse Of Radiónak. „Technikai szempontból sokkal képzettebb nálam, sokkal többet tud a dolgokról. Párszor előfordult már, hogy mutogatott nekem trükköket, futamokat, arpeggiókat meg skálákat, én meg csak néztem: az meg mi volt?” Kennedy persze hozzátette: a gitáros nagyon gyorsan tanul. „Mutatok neki valamit, ami elnyeri a tetszését, valami kis apróságot, amit én magam hónapokon keresztül gyakoroltam, amíg tökéletesre csiszoltam, aztán azt hallom, hogy már aznap azt nyomja! Egyszer átfut rajta, és már az esti koncerten tökéletesen visszaadja. Ösztönös tehetség, és ezt nem feltétlenül ismeri el magáról a megfelelő mértékben”, mondta az énekes.
Kennedy gitártudása már csak azért sem meglepő, hiszen az énekes eredetileg köztudottan gitárosként kezdte a zenélést, az Alter Bridge-ben pedig az elejétől kezdve gitározik is az éneklés mellett. „Gitároztam egy bandában, és a magnó mellett próbáltam levenni Jimmy Page témáit a Led Zeppelin lemezekről. Közben pedig elkezdtem dúdolgatni magamban Robert Plant dallamait”, idézte fel a Shock!-nak adott két évvel ezelőtti interjújában Myles karrierje kezdeteit. A páros egyébként a szövegírás terén is tökéletesen kiegészíti egymást. „Egy csomó lemezre került dal szövege valami teljesen mellékes beszélgetésünkből származik”, mondta most Slash. „Ez tök érdekes dolog: dumálunk valamiről, tök esetlegesen mondok neki valamit, vagy fordítva, aztán a következő pillanatban azt veszem észre, hogy szöveg született az ötletből.”
A World On Fire világszerte a listák élmezőnyében tanyázik.
Hozzászólások
Lehet, hogy technikailag Myles a jobb, mégsem mondható jelentős gitárosnak, míg Slashről lehet mondani sok mindent, csak azt nem, hogy ne lett volna hatással a rockgitározásra .
Az elgépelésekért bocs. Ahhoz a generációhoz tartozom, aki az ilyesmit nem suliban tanulta (gépírás) és rossz szokásom, hogy nem mindig olvasom vissza a hozzászólást, mielőtt elküldöm. (Ha komoly baki van, utólag mindig javítom egy kiegészítéssel. Gondolom hihető, hogy ismerem Hendrix nevének helyes leírását.)
Az idézett mondatban benne maradt egy "a" betű. Így értettem: mint rengeteg más gitáros. Nem MINDENKI. (A felsorolt nevek egyike sem tartozik ide.) A Gunsról egy szót sem írtam. Slash-ről volt szó. Tetszik, vagy sem, generációjának egyik legnagyobb hatású gitárosa lett - akaratán kívül. A dallamos improvizálásra épülő stílusa pedig hihetetlenül egyedivé tette. A szólóiban nincs "szögletesség" és kiszámíthatóság , ha érted, mire gondolok. Persze megvan a rá jellemző dallamvilág, de ez nem skálákban mérhető. A szólói élnek, lélegeznek, tele vannak apró nüanszokkal. Nincs egy egyenesen kitartott hangja. A szabadság és önkifejezés jellemzi. Számomra nincs "világ legjobb gitárosa", de Slash olyan nyomott hagyott már most, hogy amíg világ a világ nem fogjuk elfelejteni. Legalábbis remélem, hogy lesz valahol egy poros múzeum a csillagközi sztrádán, ahol még 500 év múlva is ránk vigyorog a cilinder és napszemüveg.
most mi bajod van? nem azt mondta, hogy zenészebb, mint a kis kedvenceid, hanem hogy zenészebb, mint rengeteg más gitáros. ez meg igaz, még akkor is, ha ez a ki a zenészebb-téma természetesen baromság.
Ezt komolyan felejtsük már el, ki kérem magamnak Luke, Kotzen, Gilbert, Sambora, Schoon és egy csomó olyan gitáros nevében, aki szintén megüti ezt a szintet, csak nem volt körülöttük akkora hype mint a Guns körül.
jah és Handrix Hendrix!
Elismerem Slash-t, főleg a szóló cuccai miatt, a többivel egyet értek, de ez a kijelentés nagyon bicskanyitogató egy olyannak, aki nem csak a felszínt látja, ha dallamos rockzenéről van szó
Slash a tehetsége alapján sokkal "zenészebb", mint a rengeteg más gitáros. Ő szó szerint együtt él a hangszerrel. Együtt is nőtt fel vele és - most furcsa dolgot mondok - az agya is ennek megfelelően specializálódot t. (Egy EEG ezt tökéletesen megmutatná.) Nem véletlenül nyilatkozta Myles sem, hogy „Mutatok neki valamit, ami elnyeri a tetszését, valami kis apróságot, amit én magam hónapokon keresztül gyakoroltam, amíg tökéletesre csiszoltam, aztán azt hallom, hogy már aznap azt nyomja! Egyszer átfut rajta, és már az esti koncerten tökéletesen visszaadja." Ez nem a semmiből jött: onnantól csiszolódik, ahogy gitárt fogott a kezébe.