Úgy látszik, egy csendesebb periódus után végre valóban mozgolódik Zakk Wylde Black Label Societyje: a zenekar az elmúlt hetekben lezavart egy gitároscserét, most pedig a holland Mascot kiadóhoz szerződtek Európában, akik áprilisra ígérik a csapat új lemezét.
A patinás Mascothoz szerződött Európában a Black Label Society, akik áprilisban adják ki új nagylemezüket. A holland cég korábban többek között olyan előadók albumait gondozta, mint Joe Bonamassa, a Volbeat, a Black Country Communion vagy a Gov’t Mule, de itt jön ki hamarosan az egykori Whitesnake gitáros Adrian Vandenberg új nagylemeze is. A Black Label Society nyár vége óta gyűri az új dalokat, és ugyan legutóbb Zakk viccelődve azt nyilatkozta, hogy tök ugyanaz lesz rajta, mint az előzőeken, csak más dalcímekkel, vélhetően azért elég komolyan melózhatnak az anyagon, hiszen már csaknem négy év telt el a legutóbbi Order Of The Black megjelenése óta.
A csapat a múlt héten megtalálta új gitárosát is a menesztett Nick Catanese helyére a Lizzy Bordenből ismert Dario Lorina személyében.
Hozzászólások
Ez nem egy hivatalos kifejezés, csak összekutyultam két szót :)
Az a lényeg, hogy sokszor, sok dalban alkalmaz általa már rengetegszer eljátszott skálasémákat. Néha olyan érzésem van, mintha egész egyszerűen ezzel akarná kiváltani egy szóló megírását. Alapvetően nem a skálaközpontúsá g a gond (bár Zakk-re régebben ez nem igazán volt jellemző, lásd No More Tears, Pride & Glory), hanem hogy unalmasan, monoton módon alkalmazza és az impróiban is főként ezeket nyomja. Tehát nem az a gondom, hogy vannak sémák, mert mindenkinél vannak, hanem hogy túlsúlyban vannak és nem változatosak. Szerencsére akadnak nagyszerű villanásai a mai napig, lásd lenti videót. Itt még megfelelő arányban vannak jelen az 'egyenesen' eltolt skálák, a feeling, és kitartott hangok.
Ilyet a BLS lemezekre is!
http://www.youtube.com/watch?v=3bklFIanHdk
Szóval nálam nem jött össze a közutálat! :-)
Ha Zakk-gitározást akarok hallgatni, mindig vissza kell mennem a '90-es évekig. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nagyon jó dolgai ma is, mert elő-előjönnek király szólótémák, de aztán mindig rácseszi azokat a pattern-skálákat.
" (...)legutóbb Zakk viccelődve azt nyilatkozta, hogy tök ugyanaz lesz rajta, mint az előzőeken, csak más dalcímekkel (...)"
Sajnos van benne realitás, főleg Zakk gitározásának 'begyepesedését' hallva. Még mielőtt csattan a troll-köpet, egy visszaemlékezés : kb. '93-'94-ben hallottam a 'No More Tears' lemezt - a címadó klipet és a Mama-t valószínűleg már előbb az emtívín. Jó kérdés, miért nem korábban, bár koromból adódóan akkor még csak kb. 6 éve hallgattam ilyen zenéket és nem a Black Sabbath-tal kezdtem, tehát Ozzy szólólemezeinek beszerzése sem volt egyértelmű 'házi feladat' számomra. Betettem a KAZIT és bumm, kész voltam. Ki ez a csávó, hogy lehet ilyen vagányan gitározni? Milyen vibrátók már ezek?! (John Sykes neve akkor még nem volt ismerős az 1987 lemez agyonhallgatásá nak dacára - ilyen idők voltak :))
Pár napon belül megvolt visszamenőleg az összes Ozzy szólólemez (szigorúan kazin) - kölcsönbe. Persze gyorsan feltűnt, hogy Zakk melyiken NEM játszott. Így esett, hogy nekem ő marad meg emlékeimben, mint 'Ozzy gitárosa', nem pedig Randy, a legenda és nem is Jake, aki elképesztő munkát végzett az általa fémjelzett lemezeken. (És igen, így fordulhat elő, hogy komplett lemezek szempontjából nekem Zakk - No More Tears -, egyes dalok szempontjából pedig Jake a kedvenc Ozzy-bárdistám, nem pedig a legendás és joggal megbecsült Randy.) Folyt. köv: