Kevés hard rock zenekar írt le az elmúlt évtizedben olyan nyílegyenesen felfelé ívelő pályát, mint az Alter Bridge. Az ezredforduló egyik legsikeresebb bandája, a feloszló – majd időközben újjáéledt – Creed romjain alakult csapat októberben már a negyedik nagylemezét jelentette meg Fortress címmel, és nemcsak anyagaik egyre magasabb színvonala töretlen, hanem népszerűségük is egyre csak nő. Mark Tremonti gitáros, Myles Kennedy énekes, Scott Phillips dobos és Brian Marshall basszusgitáros a napokban ismét Európában koncertezik, és november 7-én Bécsben el is lehet csípni őket élőben. Addig is Scottot kérdezhettük az aktuális történésekről és az új mesterműről, az Alter Bridge eddigi talán legkerekebb, legerősebb munkájáról.
Akad pár érdekes új elem a Fortress dalaiban. Szerinted mennyire hatottak erre a lemezre azok a projektek, amikben az elmúlt években részt vettetek?
Biztos, hogy igyekeztünk kijjebb tolni a határainkat ezen az új albumon. Szerintem egyértelmű a fejlődés az ABIII lemezhez képest, de ez elsősorban apróságokban érhető tetten, radikális változásról semmiképpen sem beszélhetünk. Ez itt még mindig az Alter Bridge, de itt-ott belenyúltunk a ritmusokba, netán belecsúsztunk tőlünk újszerű hangulatokba, és Mark is metalosabb, agresszívebb témákat hozott némelyik dalhoz, mint azelőtt bármikor. Ebben például biztos szerepet játszott az All I Was album, hiszen ott is egy súlyosabb vonalon mozgott. Ami engem illet, a Projected lemeze mindenképp tágított a látókörömön, hiszen John Connolly teljesen másképp áll a gitározáshoz és a dalszerzéshez, mint Mark, és ez tőlem is más ritmusvilágot, eltérő látásmódot kívánt meg. Azt pedig szintén nem kell külön magyarázni, hogy Myles mennyire más zenét játszik Slash mellett, mint velünk. A végeredmény szerintem egyébként az újdonságok ellenére is egy definitív Alter Bridge lemez lett.
Mivel mindannyian szerteszét voltatok az utóbbi időkben, indokoltnak tűnik megkérdezni, hogy kellett-e bármiféle változtatást beiktatnotok a dalszerzési procedúrába.
Nézd, nem titok, hogy az Alter Bridge fő dalszerzője Mark, vagyis ezen a téren nem történt jelentős változás. Folyamatosan gyűjtögette a témákat, az alapok gyakorlatilag mindig tőle jönnek. A végső fázisban négyesben próbáljuk meg összerakni, mi tesz teljessé egy nótavázlatot, és ez általában már nagyon gyorsan és gördülékenyen szokott haladni. Különösebben ebben a szakaszban már nem kell belebuherálni a nótákba, de egyébként teljesen demokratikus a folyamat, szóval mindenki hozzáteheti a magáét a számokhoz. Kidolgozzuk a vázakat, aztán Myles véglegesíti az énektémákat, a szövegeket.
A Creedben megszokott módszerekhez képest mennyiben tér el ez a folyamat?
Mark vezető szerepe mindkét zenekarban azonos, viszont lényeges különbség, hogy miközben Scott Stapp „csak" énekes, Myles eredetileg nem frontemberként, hanem gitárosként kezdett el zenélni, és csak később keveredett oda a mikrofon elé. Ez pedig azt eredményezi, hogy elsősorban ő is egy gitáros agyával közelít a dalokhoz, és csak másodjára énekesként: ott van a dallam a fejében, de mindez azért jelentős mértékben egyszerűsíti, gördülékenyebbé teszi a munkát. Scott-tal éppen a más kiindulópont miatt néha nehezebb zeneileg kommunikálni, és ezt most egyáltalán nem negatív éllel mondom, hiszen egy énekes esetében ez a természetes.
Mennyiben tágíthat a zenekar közönségén ez az új album?
Ez egy izgalmas kérdés, amelyre a következő hónapokban születik meg a válasz. Annyi bizonyos, hogy az Alter Bridge még most is bőven növekvő szakaszban van: még mindig egyre újabb és újabb emberek ismerik meg a zenekart, pedig már így is nagyon sok mindent sikerült elérnünk az elmúlt tíz évben. Egyre nagyobb helyeket tudunk megtölteni mindenütt, de ugyanakkor továbbra is van egy olyan íze ennek az egésznek, hogy ez még messze nem a végállomás. Gyakorlatilag folyamatosan érkeznek a táborunkba az új emberek. Úgy gondolom, ebbe most az is belejátszott, hogy Myles az utóbbi években további extra figyelmet kapott Slash zenekara miatt, és ezáltal egy teljesen új közönségréteget is sikerült elérnünk. Olyanokat, akik azelőtt még csak nem is hallottak rólunk, de nagyon megtetszett nekik Myles hangja, és ezáltal az Alter Bridge-et is megszerették.
És mi a helyzet a Creed táborával? Mekkora a közös halmaz?
Elég nagy, de azért nem fedi egymást a két közönség. Sok olyan Alter Bridge rajongóval találkozunk, aki a Creedet valamiért nem szereti, és természetesen akadnak olyanok is, akik elsősorban Scott hangját imádják, és ugyan elismerik az Alter Bridge-et, de mégsem jön be nekik annyira ez a csapat, mint a másik. De egyébként ezt sem szűkíteném le csak Scott és Myles eltérő karakterére, hiszen a két banda zeneileg sem ugyanolyan. Erre egyébként az Alter Bridge-nél a kezdetektől fogva tudatosan törekedtünk is: ez egy súlyosabb, metalosabb megközelítésű sztori, zeneileg is bonyolultabb, progresszívebb, mint a Creed. És ugye Myles countrys, rhythm'n'bluesos hatásai is olyanok, amikhez hasonló elemek a Creedben sosem voltak jellemzőek. Valakinek vagy az egyik tetszik jobban, vagy a másik. Sokan pedig szerencsére mindkettőt egyformán szeretik.
Szerinted lehet valaha akkora az Alter Bridge, mint a Creed?
Ez is egy olyan kérdés, amire egyelőre nem tudjuk a választ. Nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy nehéz időket élünk, a zeneipar teljesen másképp működik, mint a Creed idejében, pedig az sem volt még olyan régen. CD-ket eladni már szinte lehetetlen, minden az internet és az mp3-ak körül forog. A zene népszerűsítésében, terjesztésében, megosztásában rengeteg új lehetőséget nyitottak meg ezek a változások, és sok mindenben segítik is a zenekarokat, pénzt keresni viszont összehasonlíthatatlanul nehezebb a zenélésből. A fentiekből következik, hogy lemezeladási szinten nem nagyon léteznek ma már olyan szintű sztárelőadók, mint amilyen a Creed volt annak idején. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy 2013-ban gyakorlatilag senki sem képes eladni, mit tudom én, tízmillió példányt az aktuális albumából. Vagyis ezen a téren egyértelmű nem a válaszom: az Alter Bridge-dzsel soha nem fogunk annyi lemezt értékesíteni, mint a Creeddel. Koncertszinten viszont határozottan azt gondolom, hogy elérhetjük a Creed szintjét, sőt, Európában ez már tulajdonképpen a jelen. Elég, ha csak a Wembley Arenát vagy a többi teltházas arénakoncertünket említem. Nyugat-Európában már simán összejön hat-hétezer ember egy Alter Bridge bulira, sőt, néhol tízezres helyeken játszunk, Amerikában pedig folyamatosan növekszünk.
Európában eszerint népszerűbb a zenekar, mint az Államokban?
Egyértelműen. Odahaza 2011-ben indult meg igazán a történet, akkor produkáltuk az első olyan single-t az Isolationnel, amely felkerült a rocklista első helyére. Ennek érezhetően nagy hatása volt a jegyeladásokra is. Most olyan két-háromezres az átlag nézőszámunk odahaza, ami még vastagon növelhető. Közrejátszik a nagyobb európai ismertségben az is, hogy nálatok ott vannak azok a nagy nyári fesztiválok, amik errefelé gyakorlatilag ismeretlenek néhány rendezvényt leszámítva. Ezeknek a szerepét nem szabad lebecsülni, hiszen a Rock Am Ringen vagy a Downloadon lát minket egy este százezer ember, és ennek csak egy bizonyos hányada megszereti a zenekart, már az is érzékelhető eredményekkel jár. Észak-Amerikában nincsenek olyan lehetőségek, ahol ekkora közönségnek mutatkozhatsz be.
Gondolom, a jövő nyári európai fesztiválokon akkor mindenképp ott akartok lenni...
Igen, a Rock Am Ringen és talán a Pinkpopon már mintha biztos is lenne a szereplésünk, bár erre azért most nem esküszöm meg... Mindenesetre októberben és novemberben Európa van soron, aztán 2014-et a Soundwave fesztiválturnéval indítjuk Ausztráliában. Tárgyalások folynak egy dél-amerikai turnéról, és természetesen lesz észak-amerikai körút is. Jövő év végén, úgy november-december táján pedig ismét vissza szeretnénk menni Európába, egy újabb önálló turnéra.
Nem nehéz mindezt úgy betervezni évekre előre, hogy közben Mylesnak Slash mellett is vannak kötelezettségei?
Egyelőre elég szerencsések voltunk ezzel az egésszel, hiszen pont fordított időbeosztással működik egymáshoz képest a két zenekar: Slash albuma éppen akkor jött ki, amikor az Alter Bridge inaktív volt, most pedig, hogy mi is felpörgettük a motort, éppen Slash nem turnézik. Mi is örülünk Myles sikereinek Slash csapatában, és igyekszünk úgy szervezni a programunkat, hogy mindkét bandában egyszerre tudjon dolgozni.
És mi van most a Creeddel?
Majdnem egy teljes évig tartott a legutóbbi turné, persze kisebb-nagyobb szünetekkel, szóval most leginkább semmi nincs, pihenünk.
De lesz folytatás, új lemez, új turné?
Dalötletek már most is vannak, de ahogy mondtam is, a 2014-es naptárunk teljesen tele van, utána pedig nyilván pihennünk is kell majd, szóval most úgy fogalmaznék, hogy a következő pár év biztosan az Alter Bridge-ről szól majd, és a Creed nem fog beférni mellé. Ezzel egyidejűleg egyébként Scott is nekilátott egy újabb szólólemeznek.
Hogyan jellemeznéd most a személyes viszonyotokat? Jóban vagytok, beszéltek egymással rendszeresen?
Szóban most már hónapok óta nem beszéltünk, de az sms-ek, emailek folyamatosan mennek. Teljesen kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, főleg, hogy a legutóbbi turné állati jól sikerült, és olyan helyekre jutottunk el vele, ahol azelőtt még sosem jártunk. És nemcsak Dél-Amerika volt ilyen, hanem például az Államokban is játszottunk több olyan helyen, ami eddig kimaradt a szórásból.
Ha azt kérdezem, melyik most a két zenekar közül a fő prioritásod, mit válaszolsz?
Ez nehéz kérdés... Mindkettőt hihetetlenül élvezem, mindkettő az életem szerves része. Az viszont kétségtelen, hogy miután a Creed feloszlott, a szívünket és a lelkünket minden ízében az Alter Bridge-be tettük bele, és ez nem is változott az azóta eltelt tíz évben. A Fortress lemezre pedig különösen büszkék vagyunk mind a négyen. Jelenleg mindenképpen az Alter Bridge-é a prioritás, most ezzel a bandával foglalkozom.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
A Pink Floydtól a The Dark Side Of The Moon, a Led Zeppelin IV és a Living Colourtől a Time's Up.
Ezeket a régi kedvenceket hallgatod inkább, vagy figyeled az új zenéket is?
Vegyesen. De mostanában nem nagyon volt időm és energiám zenét hallgatni, hiszen az albumon dolgoztunk... A Sevendust új lemeze, a Black Out The Sun mindenesetre nagyon tetszik, de ha hiszed, ha nem, Justin Timberlake legutóbbi anyagát például sokkal többet hallottam nála, mivel a tízéves lányom elsősorban ezekre a könnyedebb popzenékre kattant rá, a rock egyelőre nem igazán érdekli. Szóval a Top 40-es muzsikákat illetően teljesen képben vagyok Katy Perrytől kezdve Ke$háig, bármit kérdezhetsz! (nevet)
Mi az élet értelme?
A boldogság.
