Az 1994-ben alakult csapat '96-ban készítette el első demóját, mely a szokásos gyermekbetegségek jegyeit még magán hordozta. Az 1997 végén kiadott új felvételen azonban egy sokkal eredetibb, zeneibb Anno Dominit ismerhetünk meg. A zenekarból továbbra is Kovács Tamás dobos felelt kérdéseimre.
Az első demón még Munkácsi Zsolt énekelt, akit mostanra felváltott egy új ember, Barcsik Árpád. Hogyan került a csapatba, mit kell tudni róla?
Az előző demónk, az "Új Világ" elkészülte után úgy gondoltuk, szükségünk lenne mégis egy karizmatikus, igazi színpadi frontemberre, akire Barcsik Árpád személyében akadtunk. Persze próbáltunk úgy választani, hogy legyen egy "üvöltözős énje", meg egy igazi "énekes énje" is, mivel az új számainkban ezeket az adottságokat ki kellett használni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy "hosszas válogatás után" akadtunk rá, mert nem így van. Ő nem volt teljesen ismeretlen számunkra, igaz felületesen, de már előzőleg is ismertük. A próbák során kiderült, hogy rá van szükségünk, így esett rá a választás.
A demón 3 teljesen különböző dal szerepel. Direkt más mindegyik? Miért pont ezt a hármat választottátok, a frissebbek vagy a régebbiek közül valók?
A demón szereplő 3 szám nem direkt lett így szelektálva, hogy különböző stílusúak legyenek. Szó sincs róla! Az a 3 szám csupán csak egy részlete az új zenei irányvonalunk sokoldalúságának. Úgy érzem az új számaink között sem lehet igazán párhuzamot vonni, de egyvalami mégis közös bennük, hogy mind a mi dalunk! Most úgy folyik a zenélgetés nálunk, hogy saját magunk szórakoztatására csináljuk, nem úgy, mint régebben. Akkor sokat számított nekünk az, hogy egy-egy fellépésünk alkalmával megpróbáljuk a durvább zeneszeretők igényeit kielégíteni. Most viszont előtérbe helyeztük saját zenei igényeinket, és a mostani fellépéseink alkalmával inkább a zenénk sokoldalúságával akarjuk a közönséget magával ragadni. Nem mondom, hogy ez biztos találkozik a "közízléssel", de azért remélem sok embert megfog ez a fajta hozzáállás. Válaszolva a másik kérdésedre is, a számaink között még én magam sem tudok időrendi sorrendet felállítani. De azt hiszem nem is ez fontos!
Nem lehet nem észrevenni, hogy szinte gyökeresen megváltozott a stílusotok, most már nem lehet rátok húzni a Machine Head és tsai-féle skatulyát! Tudatos volt a módosítás avagy így alakult?
Örülök neki, hogy Te is úgy érzed, hogy kiléptünk a "Machine Head és társai" skatulyából! A váltás oly módon volt tudatos, hogy úgy éreztük valamerre lépnünk kell. Az az igazság, hogy mi magunk sem éreztük elég kielégítőnek ezt a fajta stílust, új célokat, másfajta hozzáállást próbáltunk meg alkalmazni. Hogy ez sikerült-e, majd az idő, na meg a közönség eldönti!
Részt vettetek tavaly a Marshall tehetségkutatón. Mikor volt ez a verseny, milyen volt a mezőny?
A Marshall tehetségkutató valamikor november elején lehetett, pontos dátumra már nem emlékszem. Játszott még rajtunk kívül a Phaidon, Bugs, Games People Play, Gag, Dying Wish, Retina Labon, Rockins, Secco, akik mind egytől-egyig kiváló zenekarok a maguk nemében. A többi zenekar produkciója nagyon tetszett, persze mindenki meg is próbált minél jobban, és jobb színpadi munkával játszani. Hogy ez hogy sikerült, a zsűri döntésére volt bízva. A helyezések is e szerint alakultak és szerintem igazságos volt, nem volt példa részrehajlásra a zsűri részéről. Első lett a Bugs a Games People Play-jel holtversenyben. Igazán profi produkció volt mind a két zenekar részéről, a zsűri e döntése teljesen nyilvánvaló volt. A harmadik helyezett a Secco lett.
Ti pedig második helyezést értetek el. Járt valamilyen díj a helyezéshez? Milyen érzés volt, mikor megtudtátok, hogy nyertetek? Gondolom nem egy utolsó dolog...
Igazán ezen a tehetségkutatón tapasztaltuk meg azt, hogy a színpadon igazán együtt kell élni a zenével, úgy hiteles, és ez roppant fontos is volt a helyezések szempontjából. A mi második helyezésünkhöz a díj egy AKG mikrofon, meg persze az, ami a legfontosabb egy zenekar számára: az elismerés. Úgy érzem, hogy nem is az volt a fontos nekünk, hogy hanyadikok lettünk, hanem az, hogy valamelyest szakértő zsűri előtt ily módon érvényesülni tudtunk. Az az érzés, mikor a második helyezettnek bemondták a nevünket, az leírhatatlan! Ahogy Te is írtad, nem egy utolsó dolog...
Kaptatok a verseny óta koncertmeghívásokat?
A tehetségkutató óta kaptunk egy kevés koncertmeghívást, amin érezhető is volt, hogy a helyezésünk miatt kerültünk oda. De azt hiszem, hogy ez a díj nem változtatott az emberek vagy koncertszervezők hozzáállásán a zenekarhoz.
A 3. Cold Showerben készült interjúban nem volt pozitív véleményed a debreceni zenei életről. Változott azóta valamit a helyzet?
A zenei élet Debrecenben valahogy kezdene - hogy így fejezzem ki magam, "felvirágozni". De persze ez is elég döcögős dolog. Lenne egy pár klub, ahol egyes szervező egyéniségek megpróbálnak valami rendszert csinálni ebben a nagy rendszertelenségben, de általában ezek a próbálkozások sorra kudarcba fulladnak. Persze ennek mi is, meg más is zenekarok is kárát látjuk nem egy esetben. Azért próbálkozunk mi is. Általában az amatőr zenekarok szeretnek az ilyen "koncertes" kérdésekre akképp válaszolni, hogy "igen, rengeteg bulink volt, a tömeg tombolt, mindenhol játszottunk", meg a többi. De ez szerintem csak a felszín. Hogy őszinte legyek, engem nem érdekel, hogy ki, hol, hány koncertet adott, inkább az foglalkoztat, hogy ha már egyszer színpadra lépünk, akkor a maximumot nyújtsuk. Nem hiszem el, hogy minden zenekart mindenhova hívnak, rengeteg sok csapat hiába jó, és tehetséges, ha nem jut fellépési lehetőséghez, akkor nem tud sem érvényesülni, hogy az elismerésről ne is beszéljek. Ha minket hívnak, akkor szívesen elmegyünk bárhová, de hogy mi holmi szervezőknek a kénye-kedve szerint ugráljunk, olyan nincs! Megpróbálunk ilyen téren korrektek maradni, és azt szeretném már egyszer látni, hogy velünk szemben is ilyen korrektek legyenek azok a bizonyos valakik.
Szerepeltetek egy helyi rádió műsorában is. Hogyan kerültetek oda? Volt valami pozitív visszajelzés a műsor miatt?
A helyi rádióműsorokban úgy sikerült szerepelnünk, hogy egy nagyon jó barátunk protezsált be minket. Az ő neve Pósán Szilárd, és rengeteget segít nekünk, ő szokott a kritikusunk is lenni próbák, koncertek után. Szükségünk is van a szigorú véleményére. Amúgy hiszem, hogy egy együttesnek minden lehetőséget ki kell aknáznia, tegyen meg minden tőle telhetőt, másképp nem lehet elégedett magával. Visszajelzés egyébként a műsorok után még nem volt, pedig a Szól a Rádió a Látomás c. számunkat időnként le is szokta adni. Ez is egy olyan dolog, hogy mi ezt is megpróbáltuk, a többi már nem rajtunk múlik!
