A Cadaveres zenekar körül mindig zajlik az élet: folyamatosan koncerteznek, különböző kiadványokat is kvázi menetrendszerűen kapunk tőlük, és a szokásos zenekari tagcserék sem kímélték őket az elmúlt években. A nemrég megjelent új album, a Mindstream kapcsán a zenekar motorját, Körmöczi Péter gitárost kerestük meg.
Azért kapta eredetileg a Threenity címet az új lemez, mert valamiféle vízválasztónak éreztétek?
Minden zenekar esetében a harmadik nagylemez egy fontos mérföldkő – akár nagy vízválasztónak is tekinthetjük. A mi esetünkben ez halmozottan igaz: ez egy új kezdet vagy akár tekinthetjük a második visszatérő lemeznek is a Soul Of A New Breed után. A második lemez (Evilution) megjelenése után a zenekar nagy része kicserélődött, így újra kellett építeni mindent, szinte elölről kellett kezdeni azt a négy éves munkát, amit a Cadaveres De Tortugas feloszlása után kezdtem. A Threenity cím a hármasságra, illetve a harmadik nagylemezünkre utalt volna, ehhez a lemezcímhez kezdtük felépíteni a borító koncepcióját, képi világát, a szövegek tartalmával kombinálva. A hármasság vonult volna végig a borítóban, illetve a maja jövendölések a 2012-es világvégéről. Ezt szerettük volna megjeleníteni, de a témák képi világa sehogy sem illeszkedett a zenei anyag modern mivoltához, így először a borító koncepcióján majd a lemezcímen is változtattunk. A CD végül MindStream címen jelent meg, a szövegeket és a borítót inkább a fantázia világa járja át: a maja próféciák, a Szentháromság vagy a 10 csapás megjelenítése. Ezenkívül a mostani, kicsit dallamosabb zenei anyagot szerettük volna ellensúlyozni egy nyomasztóbb, komorabb, kicsit talán maibb, igazi Metal borítóval.
Hogy érzitek, az új lemezzel elérhettek egy újabb réteget, vagy a klasszikus Cadaveres-rajongók ízlésébe fog betalálni inkább a MindStream?Az első lemezünk nagy sikert aratott megjelenésekor, egyszerűbb, jól és könnyen értelmezhető koncertnótákkal volt tele, amik már az első hallgatásukkor is jól működtek. A mai napig is a koncertjeinken a legnagyobb sikert ezek a számok aratják. A második anyagnál tudatosan indultunk el valami másfajta irányba. Készült egy-két bonyolultabb szerkezetű nóta, nehezebben befogatható 
refrénekkel, talán keményedett is az Evilution az első anyaghoz képest – akkor ez jött be nekünk. Több volt az ordítás, a kétlábgép, a gyors tempó. Ezeknek a számoknak a nagy részét nem értették az emberek, ennek ellenére persze sokan szerették, sok jó kritikát is kapott, és már régen elhagyta ez is Magyarországon az 1000 db-os eladást.
A harmadik lemezzel kicsit az első anyag felé fordultunk: de ezt a döntést az új zenekari tagok személyisége is magával hozta: Joci húzós, groove-os dobolása, Zoli dallamosabb énekhangja előre kijelölte az irányokat. Nem akartuk bonyolítani a dalokat, inkább egyszerűsítettük a riffeket, hogy élőben is nagyobbat üssenek, kicsit játszadoztunk a hangolással, Zoli pedig hozta a fogós énektémáit.
Melyik stúdióban vettétek fel az új anyagot? Kipróbáltatok bármi újdonságot a felvételeknél?
Szerettünk volna ismét Varga Zolival dolgozni a Bakery Stúdióban Érden, de annyi történt, hogy a stúdió átköltözött, teljesen átalakult, majd megnyitotta kapuit Törökbálinton, a legendás P. Stúdió helyén, SuperSize Recording Stúdió néven. Ez jelenleg Magyarország legkomolyabb stúdiója, és mi voltunk az elsők, akik elsőként ott dolgozhattak. Teljesen más megközelítéssel láttunk neki a munkának, a Bloodiest lemez felvételéhez hasonlóan, most is együtt (négyen) játszottuk fel az alapokat egyszerre, élőben. Utána került felvételre az összes ének, majd jött a keverés, mastering. Egyébként sokkal jobb volt így dolgozni, mint külön-külön felvenni minden hangszert egyesével. Gyorsan, görcsmentesen készült a MindStream, különösebb döccenők nélkül.A lemezen szereplő vendégekről mit lehet tudni?
Vörös Attilát nem kell bemutatni: nyolc hónapig játszott a Cadaveresben, mielőtt kiment volna Amerikába. Evidens volt, hogy szerepeljen a lemezen. Varga Zoli néhány nótában néhány odaillő fontos témát felgitározott. Chip-es is vendég, aki már több, mint tíz éve hoz elektromos színezéseket a dalaimba – amúgy ő készíti a kedvenc Cadaveres remixeimet is! Máté ugyan nem annyira száz százalékos tag, sajnos minden koncerten nem tud ott lenni, mint régen, de nagyon szerettem volna ha játszik a harmadik lemezen (így ezzel együtt ez már a 4. közös lemezünk), most 5 dalban perkázik.Énekest cserélni mindig a legneccesebb vállalkozás, Bölcsföldi Zoltán 2009 óta énekel nálatok. Hogy találtatok rá, miben más, mint elődje?
Zoli a North6 zenekar tagja volt, az ő lemezük is a Bakeryben készült annak idején, itt figyeltünk fel rá először, illetve Varga Zoli szólt, hogy mennyire könnyen ment a munka vele a stúdióban. Akkor elsősorban beugró énekest kerestünk Ádám munkahelyi elfoglaltsága miatt, de aztán valahogy úgy alakult, hogy Ádám fél év múlva sem akart visszajönni, mi meg Zolit marasztaltuk. Amúgy ő nagyon képzett hangú énekes, bármit meg tud a hangjával csinálni, abszolút gördülékenyen lehet vele együtt dolgozni, és rengeteg jó ötlete van. Remekül passzol a zenénkhez a hangja. Biztos vagyok benne, hogy sokan meg fognak lepődni azon, hogy miket énekelt fel az új lemezre.Egyébként mi az oka a mondhatni „folyamatos” tagcseréknek?
Biztos sokan azt hiszik, hogy én! (nevet) Mondjuk, lehet, hogy Balika... Igazából gőzöm sincs, valahogy egyszerre szívódott fel az egész Hybrid zenekar. (nevet) Laci volt az első, aki nem érezte a koncertezést, az utazgatást, a végeláthatatlan görcsölést. Sajnos sok pénz nincs a zenekarozásban, ami általában a fő probléma. Ádám munkahelye nem tette lehetővé a koncertezést – bár sajnos a jelenlegi tagoknál is probléma sokszor a munkahely – pénz nélkül meg nincs hobbi, ugye?! Gergő meg szerintem már egyre kevésbé hitt abban, hogy ebből a szétesett zenekarból valaha is lesz még valami, aztán kapott egy
kihagyhatatlan ajánlatot az Ektomorftól. Attila kiment Amerikába – de ez mindig is világos volt előttünk, hogy neki kint van dolga. Aztán így „egyik napról a másikra” kicserélődött a zenekar: Ati beugrós váltótársa Kálmi volt, aki maradt volna szívesen állandóra, Zoli nálunk ragadt nagy örömünkre, majd pár beugró dobos után hívtam fel Jocit. (ex-Ektomorf) Mikor stabilizálódott a mostani felállás, utána kezdtünk csak neki a dalírásnak.
Máté egy ideje már nem tagja a zenekarnak. Mi történt?
Máté mindig is örökös tag marad, nem kerül senki más a helyére. A gond annyi, hogy Máté debreceni, eleve kész csoda, hogy idáig bírta az utazgatást. Neki egy hétvégi koncertezés péntek délben kezdődött, mikor vonatra szállt, és vasárnap délben ért véget, amikor hazaért. Ez emberfeletti odaadás. Közben meg is házasodott, így érthető módon valamennyire a perka is mellékvágányra került. Amúgy mindig is dobos volt, most az Inferno Ms-ben dobol. Az új lemezünkön játszik, és majd biztosan lesznek olyan bulik a jövőben, amikor fel fog tűnni. De nem erőltetjük, ha majd megint úgy érzi, jön, addig is öten toljuk. A Cadaveres nem egy görcs – rengeteg dolgon túlestünk már –, és soha nem is volt, és nem is lesz az. Akinek van kedve, jön, és csinálja, akinek nincs, azt nem kell erőltetni. Addig jó valami, amíg nem érezni a görcsölést.Elég sok neves külföldi zenekar előtt léptetek fel. Van bármilyen különleges/kedves emléketek ezekről a koncertekről?
Mindig óriási élmény a gyerekkori kedvenceink előtt fellépni. Szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy olyan neves előadókkal játszhattam egy színpadon, akiket bálványként tisztelek. Régen játszhattam a Slayer előtt, amire a mai napig jó visszagondolni, de a legnagyobb élmények a Biohazard az Ill Nino-s vagy a Soulfly-os bulik voltak. Hihetetlen élmény amikor felismertek minket az Ill Nino tagjai a Szigeten vagy Max Cavalera. De fantasztikus volt számomra az Alice in Chains előtt is játszani Szlovákiában. Szerencsére még senkiben nem kellett csalódnom, legyen az kicsi vagy nagy banda, a Heaven Shall Burntől az Exilián át, a Therapyig vagy a Cradle of Filth-ig bezárólag.Idén Londonba, Párizsba, Svájcba is kijutottatok. Hogy sikerültek ezek a bulik?
Egy külföldi fellépés mindig nagy élmény, bármerre is megyünk. Különleges volt ez az év, eljuthattunk olyan helyekre, ahová még soha. A támogatási pénzeknek köszönhetően sokszor utazhattunk repülővel, ami óriási segítség volt. A bulik jól sikerültek, persze voltak helyek, ahol nem voltak sokan, de a legtöbb helyen azért volt közönségünk. Szenzációs volt például egyik hétvégén Erdélyben játszani, majd az utcán magyarul beszélgetni az ottaniakkal, aztán Londonban sétálgatni, és este dumálni a kinti magyar kolónia tagjaival, akik szinte teljesen megtöltötték a koncerttermet. (vigyorog)
Itthon milyen helyek, városok működnek még, ahova érdemes elmenni koncertezni?
Magyarországon nehéz most a helyzet, de ki kell tartani. Kevesen járnak koncertekre, de mindenhol lelkes a maroknyi közönség... És szerencsére mostanában Pesten elég jók a bulik.Ha lenne lehetőségetek készíteni egy nem metal lemezt, milyen zenét írnátok?
Nem is tudom, ha kicsit kalandozni támad kedvünk, jönnek a remixek. Nekem bejönnek az ilyen elektro-alapú cuccok. De persze ne feledkezzünk meg az ultrabrutál punk projektünkről a Bloodiestről sem, amit szeretnénk folytatni lassan, ha már koncertezünk. (www.myspace.com/bloodiestmetal)
Változott a zenekar felállása óta az „ultimate kedvencek” listája zenekaron belül?
Szerintem nagy vonalakban maradt minden, bár a Zoli több populárisabb dolgot hallgat mint mi, de vannak közös pontok: Stone Sour, Machine Head, Stuck Mojo, Slipknot, Devildriver. Persze én maradtam az old school arc továbbra is: Metallica, Megadeth, Testament, Exodus, Sepultura. (vigyorog)
Milyen tervekkel vágtok neki 2011-nek?
Koncertezünk, amerre csak lehet, és talán meg tudjuk jelentetni azt a DVD-t, amit a lemez mellé ígértünk.
zenekarfotó: Kelemen Beáta
