Bizonyára sokan várták már, hogy Juhász János, a Thy Catafalque ex-gitárosa végre újra egy teljes értékű zenekarban alkosson, ez a vágy pedig a Damnation képében öltött végül testet. Ebben a formációban János szigorú death metalt játszik jó néhány, máshonnan már ismerős arccal, többek között a Needless oszlopos tagjaival. Nemrég végre kézbe vehettük a banda első teljes értékű nagylemezét Fátum címmel, és azzal a lendülettel fel is tettünk pár kérdést a zenekarnak, Jánoson kívül pedig Szenti Árpád dobos, Gáspár Péter bőgős és Forczek Ádám énekes is élt a lehetőséggel, hogy megszólaljon.
Nyilván nincs olyan éles határvonal a kettő között, mint a kérdés sugallja, de alkalmi projektnek vagy teljes értékű zenekari tevékenységnek tekintitek manapság a Damnationt?
Szenti Árpád: Ezt néha magam sem tudom eldönteni. Fura ez, mert ténylegesen egy közös zenélésünk se volt. Viszont közös erővel, olyan anyagot hoztunk létre, ami kiforrott és számomra értékes. Amikor feldoboltam a dalokat, olyan feelinggel tettem a riffekre, mintha épp együtt zenélnénk. Szóval mentálisan megvolt az érzet. Jobban húzok afelé, hogy ez egy teljes értékű zenekar.
Gáspár Péter: Egy kicsit talán mindkettő, habár az én mérlegem a teljes értékű zenekar felé húz, még úgy is, hogy más-más városokban élünk, viszonylag távol egymástól.
Szintén a külső szemlélő nézőpontjából: a jelenlegi zenekari tagság a Needless tagjaiból és valamilyen módon a Thy Catafalque-hoz kötődő zenészekből állt össze. Hogyan zajlott valójában ez a folyamat?
G. P.: János felkeresett engem és Árpit, hogy kellene egy ilyet csináljunk. Illetve Árpi előtt Zolcsi dobolt volna a Gire-ból, de akkoriban ő rengeteget dolgozott Nagy Britanniában, és nem tudott úgy és annyit foglalkozni vele, mint ahogyan azt szerettük volna. Ádámot egy hirdetésünk ragadta magával, Tamást (Bárány Tamás szólógitáros – a szerk.) meg Ádám. (nevet)
Forczek Ádám: Én minden előzetes infó nélkül, egy facebookos hirdetésre jelentkeztem, amit Péter tett ki. „Death metal zenekar énekest keres", ennyit tudtam a projektről. Csak a puszta kíváncsiságtól vezérelve jelentkeztem, mert abszolút meggyőző volt a zene, amit Péter mutatott. Aztán mikor beléptem a közös beszélgetésbe és utánagugliztam, hogy kik is ők, akkor esett le a tantusz, hogy ez itt valami több és komolyabb, mint a mucsaröcsögei ivócimborák újabb garázsprojektje. Ahogy kiforrták magukat a nóták, úgy vált egyre fontosabbá az igény, hogy legyen egy szólógitáros is a csapatban. Ekkor szóltam Tominak, aki igent mondott a dologra.
Sz. Á.: Megkeresett János, hogy lenne-e kedvem részt venni egy deathmetal-projektben, aminek riffjeit jómaga kreálta. Mivel gyerekkorom egyik meghatározó és inspiráló karaktere volt, így nem mondtam nemet. Mindig is szerettem a zenei világát. Részemről így kezdődött el ez a történet.
Ahogy látom, leggyakrabban az „old school death metal" címkét kapjátok meg, bár szerintem ennél jóval több rejlik a Damniationben. Ti ki vagytok békülve ezzel a skatulyával?
Juhász János: Én nem szeretem a kategorizálgatást, a vegytiszta death metaltól szerintem nagyon messze vagyunk, de ezt mindenki maga dönti el.
Sz. Á.: Alapvetően ki vagyok vele békülve, maximum még hozzáteszek egy-két jelzőt, ami jellemzi a hangzásvilágunkat és a zenéink hangulatát.
G. P.: Én személy szerint nem szeretem, ha skatulyába zárnak bennünket.
Viszonylag hosszú idő eltelt a Majesty In Degradation EP óta, gondolom ebben a covidnak is volt szerepe. A magyarra váltáson kívül mi változott még a hozzáállásotokban? Miért hagytátok el az angol nyelvű szövegeket?
G. P.: Nem, semmi köze ehhez a vírusnak. Semmi nem változott, Ádámék a Needlessel pörögtek, Árpi a TC-vel és a többi zenekarát is istápolnia kellett. Így igen szűkös az ő idejük.
Sz. Á.: Olyan irányba változott az egész, ahogy adta magát. Nem volt benne sok kötöttség. Úgy alkottuk meg, ahogy jött.
F. Á.: A Belső kapukat még angol szöveggel demóztam fel, ami tematikára egy mitológiai pokoljárás volt. Egész egyszerűen nem tetszett. Bár nagyon jól passzolt az is a zenéhez, egyszerűen klisésnek éreztem. Mondjuk nehéz is death metal szöveget sablonok nélkül csinálni. A kozmikus téma is az, de ez az, ami engem mindig is érdekelt, már gyerekkorom óta, ebben tudok kényelmesen mozogni, merengeni. Kíváncsi voltam, milyen, ha magyarul írom le ezeket a gondolatokat. Mindannyiunknak tetszett, így váltottunk is. Szerintem bensőségesebb, és őszintébb lett tőle az egész lemez.
A stúdiózás óta letisztult már bennetek a Fátum anyaga? Van esetleg bármi, amit ma már megváltoztatnátok rajta?
Sz. Á.: Stúdiózás közben eleget formálódott, úgy érzem, teljesen beérett. Semmit sem változtatnék rajta.
G. P.: Így jó, ahogy van.
Ki a fő dalszerző a csapatban? Főleg régebbi vagy inkább friss témákból állt össze a lemez anyaga?
Sz. Á.: János hozza a riffeket, én meg kitalálok rá dobtémákat. Ez adja az egésznek az alapját, így áll össze a zenei szerkezet és az alaphangulat. A többiek pedig kiegészítik a saját ötleteikkel, szerepeikkel.
G. P.: János már ez EP idején megvolt az album gerincével. Eljuttatta mindenkinek az anyagot, majd megírta mindenki a rá eső részét.
Örömmel látom, hogy készült fizikai kiadás is a Fátumból. A CD-n kívül várható esetleg más formátum is?
Sz. Á.: Kazetta várható, más formátum egyelőre nem.
G. P.: Ezt már kérdezték mások is. Én örülnék neki.
A lemez impozáns borítóját a dalok ihlették, vagy egy kész alkotást vettetek át?
F. Á.: Kész alkotást használtunk, egy Stan Ivan nevű orosz művész munkája. Böngészés közben akadtam rá a profiljára, megtetszett, és megmutattam a srácoknak is. Nekik is bejött, így kértünk is egyből egy árajánlatot arra, ami később a Fátum borítója lett.
Házon belül oldottátok meg a keverést és a masteringet is, és a végeredmény roppant meggyőző lett. Ezt a helyzetet a kényszer szülte, vagy eleve így terveztétek?
Sz. Á.: Kipróbáltunk több opciót is, köztük volt ez is, hogy én csinálom. A próbakeverésem alatt kiderült, hogy ez a hangzás áll a legközelebb az elképzelésünkhöz, szóval ezen az ösvényen haladtunk tovább.
J. J.: Nem mondanám kényszernek, a mostani eszközökkel már szinte kompromisszummentesen lehet otthoni stúdióban is felvenni, mixelni stb. Egyszerűbb és szerintem hatékonyabb is.
G. P.: Így terveztük.
Egy ilyen erős lemezt követően, gondolom, most mindenki az esetleges koncertek iránt érdeklődik. Vannak erre vonatkozóan (legalább) terveitek?
Sz. Á.: Jöttek felkérések, viszont én teljes mértékben tiszteletben tartom, hogy ha valaki nem szeretne koncertezni. János kifejtette nekünk részletesen, hogy miért nem akarná ezt élőben előadni, abszolút megértem.
G. P.: Ez egy nagyon nehéz helyzet, ahogy említettem, más-más városokban élünk, a próbákat így nagyon nehéz lenne összehangolni. De úgy gondolom, nem ódzkodik tőle senki.
Szőrmentén emlegettük már a Thy Catafalque-ot, de legalábbis János (és persze manapság Árpád) miatt megkerülhetetlennek érzem a témát. Mit szóltok Kátai Tamás sikereihez, lehet-e ennek bármilyen hatása a Damnationre?
J. J.: Én örülök, hogy beindult a TC, Tamásnak rengeteg munkája és energiája van benne, hogy ide eljutott, megérdemli! Különösebb hatása nem gondolnám, hogy van vagy volt a Damnationre, teljesen más világ, a régi TC-lemezek is egész másról szóltak.
Sz. Á.: Tamás minden sikere nagy öröm számomra. Abszolút megérdemli, számomra ő egy igazi zenei géniusz, egy példaértékű ember, egy jó barát. Ha valaki, akkor ő megérdemli a sikert. Valamennyi hatása biztosan van a Damnation ismertségében, hiszen a tagok mivolta felkelthet némi érdeklődést olyanok számára, akik még nem ismerik ezt a felállást.
G. P.: Én nagyon büszke vagyok Tamásra, felnézek rá. Valamikor '98 környékén együtt csináltuk a Gortot, valahol az volt a TC gyökere talán. Úgy gondolom, hogy nem csak a TC -nek van hatása a Damnationre, hanem akár a Needlessnek vagy éppen az Atheme-nek, vagy akár a többi zenekarnak, amelyekben a tagok játszanak.
János, gondolkodtál esetleg alkalmi vendégszereplés(ek)en a TC-koncerteken? Azt hiszem, sokak nevében mondhatom, hogy szívesen látnánk.
J. J.: Nagyon köszi! (mosolyog) Nem tudok mit mondani erre, nem tartom kizártnak, de vannak fizikai határaim, a Damnation kapcsán már elmondtam, hogy az ízületeim teljesen lepukkantak a fizikai munkától. Egy koncertre való felkészülés nekem sokkal több energia, mint amit az időm enged sajnos, legalábbis ha maximálisan akarom csinálni, ami el is várható. Ezért át is kell csoportosítanom a teendőimet, hogy mivel tudok időt tölteni, mert több az ötlet, mint ami kivitelezhető. Barom egy szitu, de az évek bebizonyították, hogy nem megy minden egyszerre sajnos.
Mi az élet értelme?
Sz. Á.: A legtöbb élőlény szempontjából a fajfenntartás, amit az ösztönök diktálnak. Számomra a pillanatok megélése, az alkotás, és a teljesség megteremtése.
G. P.: Csillagvirág.
F. Á.: „Az univerzum nem kötelezhető arra, hogy számunkra értelmet adjon."
