Shock!

Ha mond neked valamit az Ulver és a Dødheimsgard, illetve Håvard Jørgensen és Yusaf „Vicotnik" Parvez neve, akkor szinte kizárt, hogy a Dold Vorde Ens Navn (DVEN) létrejöttének híre hidegen hagyott volna. A norvég black metal alapemberei ezúton bizonyítják, hogy bizony ennyi év elteltével is képesek minőségi teljesítményre egy elhasználtnak tűnő játéktéren. Nincs is szükség többre ehhez, mint megfelelő hozzáállásra, amelyről Kai „Cerberus" Halvorsen basszusgitáros/szervező erő osztott meg velünk néhány fontos részletet.

Pár éve a DVEN gyakorlatilag a semmiből érkezett – legalábbis számomra. Volt mögöttes terv, vagy csak annyi, hogy „játsszunk megint black metalt, és érezzük jól magunkat"? Egyáltalán, teljes értékű zenekarról beszélünk, vagy barátok alkalmi időtöltéséről?

A DVEN ötlete egy sörözés közben született meg. Håvard és én éppen egy régi, helyi punkbanda egyik dalának feldolgozásával ütöttük el az időt, amit pár barátunk írt még a kilencvenes években. Egyszer csak Håvard előjött egy black metalos riffel, majd még eggyel, aztán azokból megszületett egy komplett dal, és úgy döntöttünk, hogy fel is vesszük. Amikor legközelebb találkoztunk, további riffekkel érkezett, amelyekből újabb dalok lettek, és ezekből gyúrtunk össze az EP-t. Előbb azonban további tagokra volt szükség, így került a képbe Myrvoll és Vicotnik. Kezdetben egy minimális költségvetésű projektben gondolkodtunk, a dobokat a régi munkahelyemen, a Stovner Rockefabrikknál vettük fel, ahol korábban Vicotnik is dolgozott. A gitárt és a basszust Håvard házi stúdiójában, az éneket pedig Vicotnik régi, egyszobás lakásában rögzítettük. 2018 nyarának legmelegebb napjai voltak éppen, és a sarkig kitárt ablakokon át a szomszédok is jól hallhatták, hogy a fazon nyilván teljesen megőrült. (nevet) Nem azért akartunk újra metált játszani, hogy attól jól érezzük magunkat, de a hatás egyértelműen pozitív. Így aztán ma már komoly terveink vannak a DVEN-nel, és előre tekintünk.

Håvardot mi hozta vissza a színtérre csaknem húsz év után? Vagy egyszerűen csak szerencsés csillagállásról van szó?

Azt hiszem, Håvardot is ugyanaz hozta vissza, mint engem: az a soha nem szűnő vágy, hogy black metalt játsszunk. Folyamatosan ott volt bennünk a késztetés, hogy felkapjuk a hangszereket, és újrakezdjük. Persze az is kellett, hogy az időzítés jó legyen, szóval lehet, hogy a csillagoknak is volt benne szerepe. (nevet)

Håvard ugye annak idején az Ulver dalszerző/gitárosa volt. A farkasok „black metal trilógiája" mennyiben volt referenciamunka számotokra a visszatérés kapcsán?

Nem igazán volt az. Az Ulverben és a DVEN-ben is ő hozta/hozza a riffeket, és nyilván mindkét helyen felismerhető a stílusa. Hangulatokban gondolkodik, ezért is lesznek a témái olyan érzelmesek és nagyszerűek.

Myrvoll és Vicotnik bevétele logikusan adta magát?

Håvard a Revolver klubban, egy Dødheimsgard-koncerten mutatott be nekem egy szégyenlős, szakállas, mosolygós srácot azzal, hogy a Nidingrben dobol, és zenélt már Myrkurral is. Ő volt Myrvoll. Megismerkedtünk, tetszett neki az ötletünk, így azonnal be is vettük. Korábban dumáltam már Vicotnikkal arról, hogy esetleg újra csinálunk majd valamit együtt, és megkérdeztem, hogy írna-e dalszövegeket. Egy este a Kniven Barban, ahol gyakran DJ-zik, azt mondta, hogy van pár kész szövege. Viszont szeretett volna először ő megpróbálkozni velük, hogy megmutathassa az elképzeléseit. Természetesen azonnal lecsaptam a lehetőségre, és azt is elújságoltam, hogy van már dobosunk, Myrvollnak hívják. Kérdeztem, hogy ismeri-e, mire azt válaszolta, hogy persze, sok koncerten játszott vele a Dødheimsgardban. Idiótának éreztem magam, hogy ennyire le vagyok maradva a norvég black metallal kapcsolatban, ugyanakkor ezzel végül meg is született a DVEN.

Hogyan jut Vicotniknak elég ideje erre a bandára is a saját zenekarai/projektjei mellett?

Polgári melója is van, családos ember, szóval ez egy nagy talány a számomra is. Valószínűleg már régen klónozta magát, vagy valami hasonló, másképpen nem lehet.

Neked vannak más futó projektjeid a DVEN mellett?

Nincsenek, de nekem elég is annyi, hogy itt basszusgitározok és zenekari kapcsolattartó vagyok. Sokkal több teendővel jár ez is, mint amire fel voltam készülve, úgyhogy rohamléptekkel tanulok bele.

Debütáló LP-tek, a Mørkere kapcsán milyen fogadtatásban reménykedsz, illetve mivel lennél elégedett?

Egyelőre nagyon elégedett vagyok a visszajelzésekkel. Kissé aggódtam, hogy az emberek nem veszik majd a fáradságot, hogy rendesen meghallgassák. A Mørkere ugyanis egy olyan lemez, ami nem adja magát könnyen, és páran biztosan nem adnak neki egynél több esélyt. Elintézik annyival, hogy fura az ének, meg különben is unalmas, satöbbi. A részletek azonban értelmet nyernek az album egészét tekintve, és amikor egyesek lelkendezve jönnek oda hozzám, vagy egy olyan kritikát olvasok, ahol ezt értékelik, akkor tudom, hogy ők egynél többször hallották az anyagot, és ez boldoggá tesz.

Számodra a Mørkere az EP logikus folytatását jelenti?

Igen, nagyon is, de minden téren fejlődés tapasztalható. Érettebb dalszerzés, jobb produkciós munka jellemzi az LP-t, úgy mondanám, hogy a Gjengangere i hjertets mørke EP megalapozta a hangzásunkat. Ott vettük fel a fonalat, és persze bizonyos fokú nyomást is helyezett ránk, hogy ezúttal még jobbak legyünk.

Mit gondolsz a Dødheimsgard és az Ulver utóbbi lemezeiről, illetve általában a norvég színtér által vett irányról?

Az Ulver a saját útját járja, távol a black metaltól, viszont nagyon sikeresen. Szeretem a mai zenéjüket is, és remélem, hogy az elkövetkező években is jó dolgokkal jelentkeznek majd. A Dødheimsgard legutóbbi lemeze, az A Umbra Omega mindent vitt nálam, ami az avantgarde black metalt illeti. Őrületes, hogy mindig meg tudnak lepni, le tudnak nyűgözni a lélegzetelállító dolgaikkal, és valahogy sosem fogynak ki az ötletekből. Amikor az album kijött, azt hiszem nagyjából másfél évig minden nap meghallgattam, ráadásul még ma is felfedezek benne új dolgokat... hihetetlen teljesítmény! Ami a norvég színteret illeti, az elmúlt években nem igazán követtem a történéseket, túl sok olyan banda van szerintem, akik csak a régieket másolják. Rengeteg az új megjelenés, és mind ugyanúgy szólnak, a zenészek pedig ugyanúgy néznek ki. Számomra fontosabb az előrefelé haladás.

Miről szól számodra a black metal? A zenéről, a hozzáállásról, netán a sokkolásról?

A black metal számomra a zenét jelenti, azt a hangulatot, ami hatalmába kerít a hallgatása közben. Feltölt energiával, felpiszkálja az érzéseimet, megad mindent, és még annál is többet, amit a zene csak adhat.

Melyek voltak a legfontosabb black metal kiadványok számodra az utóbbi években?

Nem sok ilyesmiről tudok beszámolni, ami szintén azért van, mert nem igazán követtem a színteret. A Darkthrone Old Starja mindenesetre kiemelkedő anyag volt, az egy elképesztően jó album.

Szeretnétek koncertezni is a DVEN-nel?

Éppen a múlt héten röffentettük be újra az erősítőket, és elkezdtünk próbálni, szóval igen, vannak terveink 2022-re! Konkrétumokat még nem mondhatok, de néhány koncert máris le van kötve.

Mi az élet értelme?

Az élet értelme az, hogy élj!