A szuppergruppok korában a legkevésbé sem példa nélkül álló, ám ettől még nem túl szerencsés alapállás, amikor egy zenekar háttérsztorija izgalmasabbnak bizonyul a tényleges produkciónál. A Dold Vorde Ens Navn esetét is ide sorolom, fenntartva, hogy esetemben olyan irreálisan felfokozott várakozásnak kellett volna „megfelelnie" az oslói kvartettnek, amelyről én magam is belátom, hogy megugorhatatlan. Viszont nem tehetek róla, amikor pár éve Håvard Jørgensen kitalálta, hogy újra black metalt szeretne játszani... hát, mondjuk úgy: meglehetős izgalomba jöttem. Az úriember a norvég feketefém kvltikvs figurája, alapító tagja volt annak az Eczema nevű bandának, amelyből Sigurd „Satyr" Wongraven csatlakozását követően a zsáner egyik legpatinásabb alakulata jött létre. Jørgensen neve viszont sokkal inkább az Ulver környékéről kell, hogy ismerősnek tűnjön, lévén meghatározó szereppel bírt Garmék „black metal trilógiájának" világra segítésében. Egészen 1998-ig, a Themes From William Blake's The Marriage Of Heaven And Hell lemezig tartozott a farkasok kötelékébe, hozzátéve, hogy az utóbbi album már egyértelműen nem róla/neki szólt.
Ennél meglepőbb volt, hogy Jørgensen ezt követően gyakorlatilag eltűnt a színtérről, és ugyan felbukkant itt-ott a neve (zömmel a korai Ulvernél lényegesen szelídebb muzsikák környékén), a tényleges visszatérésre bő húsz évet kellett várni. A Gjengangere i hjertets mørke EP-vel két éve debütált DVEN szerencsére nem akar túl nagyot markolni, negyvenes éveik közepén járó, a stílus alapjainak lefektetésével már dolgavégzett zenészektől én legalábbis minden további nélkül el tudom hinni, hogy kizárólag a black metal iránti szerelem mozgatja őket. A jelen történet Jørgensen és Kai „Cerberus" Halvorsen félkomoly ötleteléséből indult el, és a vége az lett, hogy a DVEN teljes értékű zenekarrá szerveződött. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, Halvorsen egy másik norvég ősmasszívum, a Dødheimsgard zenészeit nézte ki magának, amely banda soraiban egy rövid ideig ő maga is megfordult. Így esett, hogy az énekesi/szövegírói feladatokat Yusaf „Vicotnik" Parvez vállalta el, a dobok mögé pedig Øyvind Myrvoll ült be. Izgalmasan hangzik? Mi az hogy, nagyon is!
Itt következhetne az a rész, hogy első LP-jével a csapat nem tud megfelelni a várakozásoknak, ez viszont nem lenne igaz. A Mørkere nem csupán ahhoz képest elismerésre méltó teljesítmény, hogy hány év után hozták össze Jørgensen és társai, de önmagában, a háttérben álló nevek ismerete nélkül is egészen biztosan megszeretteti magát a stílusra fogékonyakkal. Aki pedig azzal jönne, hogy a zenekar menthetetlenül 1995-ben ragadt, és ennek ellenére sem sikerült elkészíteni a Bergtatt folytatását, az valószínűleg tényleg nem értett meg semmit az egészből. A friss anyag ráadásul roppant sikeresen egyensúlyozik a hagyományőrzés és a profi hozzáállás határvidékén, ami ugye a black metalban a mai napig késhegyre menő vitákat szül, és eleve eldönthetetlenné tesz bizonyos kérdéseket. Nos, a Mørkere ténylegesen úgy szól, ahogy 2021-ben egy klasszikus irányultságú, atmoszférikus black metal lemezt elképzelek, és mivel Ulver-kötődésű munkáról beszélünk, magától értetődő módon hagy gyönyörű, tág teret a torzított gitárt mellőző hangulatoknak is.
Papíron úgy tűnhet, hogy Vicotnik túlvállalja magát a DHG és az újra életjeleket mutató Ved Buens Ende mellett az új bandájával, ám ezek láthatóan szépen megférnek egymás mellett, a DVEN pedig talán kevesebbet is igényel belőle az említetteknél. Szépen, serényen besegít dalokká formálni Jørgensen ötleteit, szó sincs az A Umbra Omega beláthatatlan őrületéről, a végeredmény mégis változatos, élvezetes lesz. És bár a Dold Vorde Ens Navn valószínűleg tényleg „csak" arról szól, hogy írjunk dalokat és érezzük jól magunkat, hasonlóan autentikus, magával ragadó zene még Norvégiából is csak nagy ritkán érkezik a 21. században. Becsüljük meg.
Hozzászólások
Maga a zenekar is ki van figurázva a cikkben, az általam idézett mondat is tömény irónia, mint ahogy én is iróniából idéztem. De látom te olyan vagy mint Illetékes Elvtárs, érted a tréfát csak nem szereted:D
> erre belinkel egy olyan cikket, amiben az első bekezdésben az ő és hozzá hasonló egyedek vannak kifigurázva :DDD Nyertél, koma.
Egyébként pedig nyilvánvalóan a vestal masturbation pólóra utalt, ami nem egy túl ízléses design, ettől függetlenül egy random cof pólótól nem lesz se közepesen, se minimálisan retardált az ember fia lánya.
Az általad kifogásolt rész egy Kátai Tamás idézet, innen:http://www.shockmagazin.hu/cd-kritika/cradle-of-filth-nymphetamine
Előbb olvasni kéne és csak aztán felvenni a nagy mellényt:)
Hívd aminek akarod, ettől még rinyálás marad. Komoly blekk metál attitűd. :D Amúgy sem tudom melyik világban élsz, hogy tömegesen látsz 15 éveseket Cradle pólóban. Eltelt azóta 20 év, heló.
Ezt úgy kapásból tudod, vagy elolvastad pl a Cruelty and the Beast szövegeit Báthory Erzsébetről? Dusk and Her Embrace sem vámpíros műmájerkedés. Az a nagyon meglepő, hogy nekem kell védeni egy fórumot a Cradle-t. Feje tetejére állt a világ. De a divatgyűlölet még a divatfanoknál is szánalmasabb szerintem.. És hogy honnan tudom, hogy divatgyűlölet? OInnan hogy jön az okoskodós "szarnál is szarabb zenét játszanak" - teljesen világos, hogy nem is hallgattad, de sok kiscsajon láttál Dénifilces pólót, tehát akkor szar. Nagyon jó lehet ilyen nagy egyéniségnek lenni, mint te :)
Rinyál a halál, a hármas kommentelő puszta tényként közölte hogy csicskagyász, én meg egyetértettem vele. Nem a mi hibánk hogy ők szar zenét játszanak:D Amúgy meg nem is ez a baj vekük hanem a vámpíros műmájerkedés. (Mentálisan minimum közepesen retardált 15 éves karmosujjú lázadóknak:))
Nem baj, legalább mi jól szórakozunk azon, hogy vannak olyan emberek akik még 2021-ben is képesek a Cradle of Filth miatt rinyálni. Bár úgy emlékszem ment ez a Limp Bizkitnél is.
És megjöttél te is hogy ezt közöld velünk :D Igen fontos kulturális missziót teljesítesz ám, nélküled nem tudnám hogy erdőszélen ragadt őskövület vagyok. Nem is tudom mi lenne velem ha érdekelne ez a tény, de kicsit se érdekel:D
Kit érdekel a Cradle of filter 1996 óta nem volt jó lemezük csicskagyász az egész
Mastodon holnap jön. Cradle is a kanyarban már. Jogos az észrevételed, köszönjük a türelmet, nem egyszerű ez az időszak nekünk sem, ahogy másnak sem. De igyekszünk.
Imádlak, szeretlek Titeket, évek óta követem a munkásságotokat és olvasom szinte minden kritikátokat, de ne csináljátok már!!! Kijött az új Cradle. Nem most, lassan két hónapja!!!
Kijött az új Ice Nine Kills, kijött a Hypocrisy. Van új Mastodon. Új Bornholm. És cikk is róluk nem mondom, csak nem itt! Gondolom, hogy lesz ezekből is anyag, bár az utolsó Fleshgodon is elegánsan átléptetek, de jó lenne tudni, hogy mi van felétek, egyáltalán számítson-e az ember ezekre...