Shock!

Az Epica visszajáró vendégnek számít nálunk: két éve a Miskolci Operafesztiválon, idén nyáron a tokaj-rakamazi Hegyalja Fesztiválon koncerteztek, október 2-án pedig egy abszolút mértékben csajos este főzenekaraként, zsúfolt teltház előtt játszottak a Diesel Klubban. A buli délutánján a vörös hajú démon, Simone Simons énekesnő a turnébuszban mesélt a Shocknak a holland szimfonikus metal banda addigi turnés élményeiről.

Néhány olyan országban is játszottunk most, ahova eddig még nem sikerült eljutnunk, és olyan helyeken is megfordultunk, ahol nem igazán vagyunk ismertek, például Finnország, Svédország és Norvégia, ahol leginkább csak fesztiválokon játszottunk eddig. Magyarországon jóval többen szeretnek, ma is lesznek vagy ötszázan, ha jól tudom. Itt mindig jó hangulatú koncertjeink voltak, a közönség és mi is jól éreztük magunkat.

Az előző itteni bulitok idén nyáron volt nálunk, ahol akadt némi technikai malőr. Mi történt pontosan?

Igen, egy fesztiválon játszottunk, ha jól emlékszem, júliusban és rettentő volt a hőség. Rengeteg technikai problémánk akadt, ami ráadásul nehezen oldódott meg, ettől idegesek is lettünk persze. A koncertet meg egy órával később kezdhettük el. De a rajongók türelmesen megvártak minket, és végül a jól sikerült minden. Fesztiválokon sajnos mindig ez van, túl kevés az idő belőni a hangzást. Nem úgy, mint például ma, hogy egy egész napunk van arra, hogy minden rendben legyen estére.

Magyarországon az Operafesztivál jegyében, két éve Miskolcon egy klasszikus koncertet is adtatok …

Még soha nem csináltunk ennyire nagyszabású dolgot. Korábban játszottunk már klasszikus zenekarral, de kizárólag 2-3 dal erejéig. Ez most teljesen más volt, három órás koncertet adtunk, és fél évig készültünk előtte, rengeteg próbával, gyakorlással. Óriási feladat volt, és nagy nyomás nehezedett ránk, főleg azért, mert rögzítettük a koncertet, így a hangzásnak is tökéletesnek kellett lennie. Sajnos a keretünk szűkös volt erre, így dvd-t nem tudtunk rögzíteni. Stresszes volt az is, hogy egy normális koncerten a zenekari részek felvételről mennek, így mindig ugyanazt kapjuk a fülünkbe, de most az élő zenekart hallottuk, akik néha rontottak is. Teljesen más feladat volt számunkra, mint amit megszoktunk már az eddigi koncertjeinken. Az, hogy minden élő, és minden abban a pillanatban történik, roppant különleges élmény volt. Ha lesz még rá alkalmunk, egészen biztosan újra bele fogunk vágni. A magyar rajongótábor azért is gyarapszik gyorsan, mert ezt a különleges fellépést itt valósítottuk meg, most már nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy különleges a kapcsolatunk ezzel az országgal. (mosolyog) Amúgy annyira sokat nem játszottunk itt, mint például Franciaországban vagy Spanyolországban, mégis mindig sokan eljönnek a bulijainkra.

Mi volt a tapasztalatod a klasszikus zenészekkel kapcsolatban? Számukra ez is csak egy munka volt a sok közül, vagy azért valamennyire élvezték a zenéteket?

Tény, hogy ők profi zenészek, és elsősorban arra figyelnek, hogy jól teljesítsenek. A klasszikus zenészek eljátszanak mindent, amit eléjük raknak, de nem nyújtanak ennél többet, nem adnak olyan koncertet soha, mint például mi. Képzett zenészek, perfekcionisták, de a rockzene ennél azért jóval lazább, ott nem akkora gond, ha valaki hibázik. Azért láthatóan élvezték a zenét, meg azt, hogy egy metal zenekar játszik az orruk előtt. Persze sok klasszikus zenész ki nem állhatja a metalt, de van aki szereti a két műfaj kombinációját, és van sok metalrajongó, aki rajong a klasszikus művekért. Az első próbán a kórus meg volt döbbenve egy picit, láthatóan tetszett nekik az egész, de nem igazán tudták még, hogy mi fog ebből kisülni. A végén, amikor már minden flottul ment, megszerették a zenénket. Sokan Epica pólót is vettek, meg voltak közös fotózkodások is. (nevet)

Rengeteg más zenekar albumán vendégszerepeltél már, mint a Primal Fear, Kamelot, Ayreon, stb. Melyik az, ami különösen kedves számodra ezek közül?

(nevet) Ha arra célzol, hogy a Kamelotnál hányszor vendégeskedtem, és ezért az a kedvencem, nos… Mindet szeretem, de annak örültem a legeslegjobban, hogy végre együtt dolgozhattam Arjennel (Lucassen). Nagyon szeretem a zenéjét, egészen a Final Experiment óta, ami egyébként a kedvenc lemezeim egyike. A Star One megjelenésekor reménykedni kezdtem, hátha meghív egyszer, és mikor ez megtörtént, elképzelhetetlenül boldog voltam. Persze a kamelotos vendégeskedést is szeretem, akik inkább már családnak számítanak, főleg, mivel Oliverrel (Palotai) már hat éve együtt vagyunk. Szívás, hogy elmaradt most az őszi turnéjuk, nincs is annál rosszabb, ha betegség miatt le kell mondani valamit, nagyon sajnálom őket… A Primal Fear lemezén való szereplésem is nagy élmény volt, és annak külön örülök, hogy mindenhol mást kellett csinálnom.

Az első komolyabb turnétokra a Kamelottal mentetek.

Igen, és rengetegen voltak! (nevet)

Mesélj egy kicsit arról, milyen is egy turné egy nő számára.

Hmm… Szeretnivaló. Tetszik, hogy minden nap más városban ébredek, és mindenhol körülnézhetek, ha van rá idő. Rengeteg éve turnézom együtt srácokkal, és ugyan vannak dolgok, amiket nem tudunk megbeszélni egymással, egyszerűen azért, mert én lány vagyok, ők meg srácok, de ez nem okozott különösebb problémát. Tiszteletben tartják, hogy néha más igényeim vannak, mint nekik, ami természetesen fordítva is működik. Nyolc éve megy ez így, nem is igazán tudom ezt már másképp elképzelni. Persze néha szeretem csajos dolgokkal elfoglalni magam turnén, ha van rá lehetőség. (mosolyog)

És mi a legfárasztóbb ilyenkor?

Az, hogy néha nem alszom túl jól. Amikor koncert után máris indulunk, és ha nincs nagy távolság két város között, mint most, hogy Bécsbe megyünk a mai koncert után. Ugyan még pár órát tudok aludni az álló buszban, de ilyenkor elég fáradt szoktam lenni egész nap, és nehéz ráhangolódni az aznapi koncertre.

Hogyan vigyázol a hangodra?

Próbálok minél többet aludni. Ha ez nem sikerül, akkor a beállást kihagyom, inkább pihenek. Sok gyümölcsöt eszem, nem bulizom. Nem dohányzom, és ritkán iszom alkoholt. Koncert után általában nem is hagyom el a buszt, mert a hangos zene irritálja a torkomat. Inkább akkor megyek ki, ha kevesen maradtak már, és nem kell kiabálva beszélgetni, csönd van. Arra is vigyáznom kell, hogy ne betegedjek meg, és ha sok emberrel vagyok körülvéve, akkor azért könnyebben összeszedhetek valamit nyavalyát.

Mivel a barátod félig magyar, tudsz már esetleg néhány magyar szót?

Persze. (mosolyog) „Szeretlek”, „jó reggelt kívánok”, „jó estét kívánok”, „köszönöm szépen”. Ilyen apróságokat tudok csak. (nevet)

A magyar ételeket is szereted?

Nagyon! Épp most kaptam valamit egy romániai magyar rajongótól: kenyérféle, cukorral és fahéjjal, amit nagyon imádok, hozott kettőt is ma. Nem tudok eleget enni ebből! Szeretem még a gulyáslevest is, ami teljesen más, mint amit otthon Hollandiában vagy Németországban mi készítünk. Olivér imádja a töltött paprikát, amit az édesanyja gyakran szokott készíteni, én még nem próbáltam. Szeretem még a kolbászt (magyarul mondja), ami ugyan egészségtelen, és nem használ az alakomnak (nevet), de nagyon finom. A magyar ételek azért általában zsírosak.

Volt egy instrumentális lemezetek 2005-ben, a Score. Ennek mi a története?

Igen, az eredetileg filmzenének készült, de végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük, és Epica lemezként jelentettük meg, de én nem vettem részt a dalszerzésben sem. Atyaég, annyira rég volt már! (nevet) A The Classical Conspiracyn játszottunk néhány dalt erről is.

Isaacról, az új gitárosotokról, megoszlik a rajongóitok véleménye. Illetve inkább a szólóiról…

Mi mindig szerettünk volna szólókat, de a régi gitárosunk nem volt hajlandó erre. Isaac (Delahaye) pedig rendkívül széles látókörű zenész, sok különféle stílusban járatos, nála nem volt probléma egyáltalán, hogy szólózzon. Sokat hozzá is tett a zenénkhez, sokkal dallamosabb és ritmizáltabb lett. Hatalmas a különbség a tavalyi albumunk, és az előző, a The Divine Conspiracy között. Az új súlyosabb, komplexebb, sokkal inkább Epica. (nevet)

Mi a következő lépés az Epica számára?

Mark (Jansen) a másik zenekarával van most épp elfoglalva, a MaYannel, jövőre új lemezük fog megjelenni. Mi meg egyelőre tervezgetési fázisban vagyunk. Van néhány dalötlet, de még kezdetleges formában, majd szép lassan formálódnak. A megjelenés 2012-ben lesz, de egyelőre még azon is agyalunk, hogy mikor megyünk stúdióba. Addig is turnézunk, most járjuk Európát, utána Amerikába megyünk, utána januárban lesz a Metal Cruise, majd Latin-Amerika.

Amerikában kivel fogtok játszani?

A Blackguarddal, a Scar Symmetryvel, a Mutinity Within lett volna még, de ők lemondták és helyettük a The Agonist lesz. Négy zenekaros csomag lesz, minden ízében metal. A The Agonistban is lány énekel, de ő hörög is. A mostani turnén a ReVampből Floor (Jansen) is van durvább ének, de az még teljesen csajos, nem az az ostoba vérhányós hörgés. (nevet)

Akkor nem igazán csíped a hörgést.

Ez így van. A hörgés nem nőknek való, totálisan riasztó számomra. Az Arch Enemys Angela Gossow is úgy üvölt, mint egy állat! (nevet) Pedig pici is, ha jól tudom – még sosem találkoztam vele.

Ki rejtőzik az „Epica énekesnője”-álarc mögött? Milyen ember vagy a hétköznapokban?

A zene az életem, a szenvedélyem, de ezen kívül is a kreativitás az, ami mindig megvolt bennem. Gyerekként nagyon szerettem vagdosni mindenfelét, festeni, ragasztgatni, agyagot formázni. Az iskolában kiemelkedő voltam ezen a területen, tanultam külön művészetet. A nyelvekben is jó voltam, a matekot is szerettem, de sokkal jobban lekötöttek a kulturális tevékenységek. Van most egy remek fényképezőgépem, amivel szívesen fotózgatok, meg szeretek sminkelni. Tipikus nő vagyok, aki történetesen metal zenével foglalkozik. Szeretem a természetet, sportolok, főzni is szeretek, néha meg csak úgy jólesik otthon semmittenni. Nem vagyok egy nagy partiállat, nem járok diszkóba meg ilyen helyekre, inkább elmegyek egy moziba, majd vacsorázni valahova a barátaimmal.

Ezek szerint totálisan hétköznapi az életed a zenélésen kívül…

Igen, egy teljesen normális lány vagyok, aki egy metal zenekarban játszik, és ennyi. (nevet)

Van blogod is, ami viszont nem szokványos, főleg sminkelésről írsz. Miért kezdtél ebbe bele?

Videózni kezdtem először, de aztán több száz levelet kaptam lányoktól, kérdezték, hogy milyen termékeket használok, miket szeretek, hol vettem ezt vagy azt. És ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy leírjam, ami érdekli őket, ahelyett, hogy levelek százaira kelljen válaszolnom. Ez csak egy hobbi, bár elég tartalmas hobbi. A kreativitásom utat törhet ebben a formában is. (mosolyog)

Gyerekként volt valami gondolatod arról, hogy énekes szeretnél lenni?

Mindig imádtam énekelni, nyolc évesen zenekart akartam alapítani a nővéremmel, amolyan Spice Girls, Backstreet Boys-jellegűt. Később jött a Radiohead, Muse, Dimmu Borgir, Mystic Circle, Old Man’s Child, Nightwish, majd az After Foreverrel is kapcsolatba kerültem, így ismertem meg Markot. Mondtam, hogy énekelek, amit meg is mutattam, és tetszett neki. Aztán amikor az After Foreverből kilépett és új zenekaron törte a fejét, akkoriban voltam olyan 17 éves, mondta, hogy próbáljuk meg együtt, én meg rávágtam, hogy oké. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz ebből az egészből, óriási kockázatot is vállaltam, mert nem mentem főiskolára. Egyébként mindig gyerekekkel akartam foglalkozni, valami kreatívat, művészit, aztán végül itt kötöttem ki.

Mi az élet értelme?

Az, hogy megtaláld a saját utadat, hogy boldog legyél, békében élj, és tiszteld a másikat.