Shock!

Kevés hazai zenekart ér olyan megtiszteltetés, hogy neves külföldi csapat dolgozza át valamelyik dalukat - ráadásul az angol átértelmezés mellett azt még magyarul is megtanulják. Az idei Metalfest egyik különleges vendége a svéd Hammerfall két tagja volt, akik a Pokolgép koncertjén vendégeskedtek a közönség lelkes ovációjától kísérve: a svéd heavy metal zenekar új albumán egy klasszikus Rudán Joe-korszakos Gép balladát ültetett át a saját stílusába, és a dal természetesen a csillebérci bulin is elhangzott. A koncert előtt az egy ideje szinte platinaszőkében nyomuló, rendkívül szimpatikus Oscar Dronjak gitárossal beszélgettünk.

Először is engedd meg, hogy gratuláljak a bulihoz! Igazán különleges élményt jelentett minden Pokolgép rajongónak, abban biztos vagyok.

Nekünk is különleges élmény volt, azt elhiheted!

Miért épp a Hol van a szó című számot dolgoztátok fel, és miért éppen most?

Már évek óta dumáltunk erről a dalról, hiszen az Adj új erőt a kedvenc Pokolgép lemezem, a Hol van a szó pedig tökéletesen passzol Joacim hangjához. Szóval már régóta tervezgettük, hogy felvesszük, de mindig történt valami, ami miatt csak most tudtuk rögzíteni. Mindenesetre nagyon boldog vagyok hogy sikerült, a pokolgépes srácokkal közös mai buli pedig csak hab volt a tortán.

Kinek az ötlete volt, hogy összehozzatok egy speciális közös fellépést?

Nem is tudom. Úgy indult az egész, hogy felvettük a dal angol nyelvű változatát, aminek a szövegét Joacim kicsit átírta, hogy mindenben passzoljon hozzánk, majd felvettük az eredeti verziót is magyar szöveggel. Eredetileg emiatt jöttünk Magyarországra, mivel ez egy különleges, iTunesról letölthető nóta, ami csak innen lesz elérhető. Aztán egyszer csak valaki – tényleg nem tudom már, hogy ki – bedobta az ötletet, hogy mi lenne, ha fellépnénk a Pokolgéppel. Amúgy eredetileg nem is játszottak volna ezen a fesztiválon, de nagyon örülök, hogy végül összejött a koncert.

Ki választotta ki a közös dalokat?

Már ezt sem tudom, ugyanis a menedzsmenten keresztül folyt a kommunikáció, de talán a pokolgépes srácok találták ki, hogy nyomjak el velük egy másik Gép nótát is. Mindenesetre kaptam pár dalt, hogy válasszak ezek közül, és én a Győzd le a gonoszt dalt választottam. (elsőre nem tudja kimondani, majd sokáig ismételgeti a dal címét – KG.). Meg is tanultam ezt a dalt, és meg kell mondjam, nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra tűnik. Kicsit a Judas Priest dolgai ugrottak be róla, hiszen a Priestnél is azt gondolja az ember, hogy csak a dzsi-dzsi megy, aztán mikor megpróbálod eljátszani velük a dalt, akkor jössz rá, hogy van egy csomó finomság, ami rengeteget tesz hozzá a nótákhoz.  Valami ilyesmi a célom nekem is a Hammerfallal, és épp emiatt szeretem a Pokolgépet is nagyon.

És azt ki találta ki, hogy a Hearts On Fire-t is elnyomjátok?

A változatosság kedvéért ezt sem tudom! (nevet) Eredetileg az volt a terv, hogy az egész Hammerfall átugorjon erre a bulira, de végül Pontus és a többiek nem értek rá, így csak Joacim és én jöttünk át. Egy Pokolgép és egy Hammerfall nóta közös eljátszásáról volt szó, illetve utána a Send me a Sign/Hol van a szó kettősről. Mivel a legismertebb dalunk a Hearts on Fire, erre voksoltunk. Hogy a Pokolgépnek melyik a legnépszerűbb dala, azt nem tudom, de ahogy mondtam, én végül ezt a nótájukat választottam. (ismét sokáig ízlelgeti a Győzd le a gonoszt címet – KG.)

Voltak közös próbák is a buli előtt?

Igen, kb. 30 percet vagy maximum egy órát próbáltunk. Minden számot kétszer játszottunk el, de az a legviccesebb, hogy erre nem is lett volna igazából szükség, a srácok annyira fel voltak készülve. Jobban tudták a Hearts on Fire-t, mint én. (nevet) Nagyjából én is vágtam a Győzd le a gonoszt témáit, egy-két rész volt csak, ahol nem hallottam pontosan, mit is játszanak, de aztán megmutatták azokat is, és végül nagyon könnyen ment minden.

Azt már mondtad, hogy az Adj új erőt a kedvenc Pokolgép lemezed, de érdekelne, mennyire ismered a többi albumukat…

Van egy csomó Pokolgép lemezem. Mikor anno a kilencvenes évek elején elkezdtem hallgatni a bandát, volt egy barátom, akinek megvolt a Pokoli színjáték. Várj csak, az az első vagy a második lemezük volt?

A második.

És melyik volt az első?

A Totális metal.

Pontosan. (nevet) Volt egy kazettám, aminek a két oldalára felmásoltam ezeket a lemezeket, és tényleg nagyon sokat hallgattam őket akkoriban. Sajnos aztán a deckem felmondta a szolgálatot, és sokáig nem tudtam hallgatni ezeket az albumokat. Talán megvolt már ekkoriban is még egy-két Pokolgép lemez, de az első kettő volt, amiket rengetegszer hallgattam. Később, már nem is emlékszem, mikor, talán 2003-ban vagy 2005-ben egy magyar rajongónk, aki tudta, hogy nagyon szeretem a Pokolgépet, küldött nekem egy mp3 cd-t, amin rengeteg Gép lemez volt. Azt hittem, rajta van az összes, de később kiderült, hogy nem. Jó pár évig nem követtem a történéseket a Pokolgépnél, de mikor rájöttem, hogy vannak olyan lemezeik, amik nekem nincsenek meg, a kiadónkon, a Nuclear Blaston keresztül az itteni disztribútor elküldte nekem a hiányzó anyagokat.  Arra is rájöttem, hogy nincs is meg a Pokoli színjáték cd-n, így amire emlékszem arról, az mind a régi kazettámról maradt meg. (nevet) Az egyik anyagon van amúgy egy koncertverzió is az Ítélet helyett nótáról, amitől mindig futkos a hideg a hátamon. Hihetetlen nagy az a nóta, és amikor a közönség elkezdi énekelni, az valami óriási. Próbáltam is rábeszélni Joacimot, hogy ezt a dalt vegyük fel, de nem állt kötélnek, ő a Hol van a szót akarta.

Nem hangzik nagyon furcsán nektek a magyar nyelv?

Ó, dehogynem! Tudom, hogy ti utáljátok, ha ezt mondják, de szerintem annyira hasonlít a finnre, amennyire egy nyelv csak hasonlíthat a másikra. Még annak ellenére is, hogy máshogy hangzik, de összképében totál olyan, mint a finn.

Részemről semmi bajom azzal, ha a finnekhez hasonlítják a nyelvünket.

Én már több felháborodott magyartól is hallottam, hogy kiakadtak ezen. A lényeg, hogy a finn és magyar nyelv is totál átláthatatlan és érthetetlen a számunkra. (nevet) Volt ma egy közös tévés interjúnk a pokolgépes srácokkal. A riporter először minket kérdezett angolul, majd őket magyarul, és az egy dolog, hogy biztos vagyok benne, nem sokat értettek abból a srácok, amiket mi mondtunk, nekünk viszont halvány fogalmunk sem volt arról, ők miről beszélnek. (nevet) Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy magyar barátom küldött nekem pár képet korábban egy Pokolgép buliról, én meg marha féltékeny voltam rá, mert még sose találkoztam a srácokkal, sosem láttam őket élőben, úgyhogy igazán nagy megtiszteltetés, hogy ma együtt játszhattunk. Egyébként kicsit meg is voltunk illetődve Gábor mellett, ő ugyanis egy nagyon komoly muzsikusnak tűnik nekem, aki roppant komolyan veszi a zenélést.

Lehet, nem véletlen, hogy ének-zenét tanít egy iskolában.

Egyáltalán nem vagyok meglepve.

Beszéltetek esetleg olyasmiről, hogy meghívnátok a srácokat egy Hammerfall bulira?

Még nem, de remek lenne, hogy ha legközelebb, mikor nálatok játszunk, akkor ők is fellépjenek. Akár min Pokolgép egy saját szettel, vagy mint a mi vendégeink, pár nótával. Én imádnám.

Beszéljünk egy kicsit a Hammerfallról is!

Minek? (nevet) Semmi értelme!

Nemrégiben jött ki az új lemezetek, az Infected, ami talán egy hangyányival modernebb hangvételű, mint elődei. Hogy születtek a dalok?

A dalszerzés ugyanúgy ment, mint legutóbb. Igazából a hozzáállásban és a produkciós munkában voltak csak különbségek. Változtattunk kicsit a harmóniákon, a dallamokon és a vokálokon. Rockosabb és nyersebb a gitárhangzás, nem annyira tiszta, mint volt, ami annak köszönhető, hogy Pontus és én kevertük ki, nem egy külsős producer. Pontus nagyon vágja a stúdiós trükköket. Én nem, én csak azt tudom, mit akarok hallani, de hogy ehhez hogy kell beállítani a mikrofonokat, stb., azt már nem. Ezúttal mi ketten dolgoztunk össze, így jött létre az albumon hallható gitárhangzás. Korábban minden lemezt egy megszokott metódus szerint vettük fel. Először a dobokat rögzítettük, majd jöttek a gitárok, a bőgő, az ének és a szólók. Ezúttal kicsit megvariáltuk a dolgokat. Felnyomtuk a dobokat, majd jöttem a gitártémákkal, aztán tartottunk egy kis karácsonyi szünetet, ami alatt főleg pihentünk, de azért pár szólót is rögzítettünk. Aztán januárban felvettünk még pár szólót, majd Nashville-be utaztunk, hogy az éneket, és minden mást is felvegyünk. Tovább tartott így a lemez elkészítése, de összességében, ha a stúdióban töltött napokat nézzük, az kb. ugyanannyi volt, mint szokott lenni. Amúgy nem hiszem, hogy nagyon máshogy szólna az új lemez, mint az eddigi dolgaink, épp csak annyira, hogy frissnek hasson, hogy mutassa, merre tart a zenekar.

Mi az élet értelme?

Jó kérdés! Őszintén szólva még sosem kérdezték ezt tőlem. (nevet) Azt hiszem az élet értelme az, hogy úgy élj, ahogy neked tetszik, és ne hallgass azokra, akik meg akarják mondani, mit csinálj. Ők ugyanis nem tudják megmondani, a te életednek mi az értelme, neked mi a jó, úgyhogy ne is hallgass rájuk.