Az év egyik nagy visszatérője minden kétséget kizárón a power metal talán legalapvetőbb pillérének számító seattle-i Metal Church. A legendás első két korongot világra szabadító eredeti felállásban visszatérő zenekar nevében Kurdt Vanderhoof gitáros/főnök/überagytröszt nyilatkozott (ill. hadart, hogy alig értettem).
Mikor és miért határoztátok el, hogy újraindítjátok a zenekart?
Különösebb okát nem kell keresni a dolognak. Majdnem hogy olyan spontán módon alakult ki az egész, mint egy autóbaleset. David (Wayne, énekes) kb. 5 percnyire lakik tőlem, és amikor a koncertlemez ügyében többször is összejöttünk, felvetődött, hogy mi lenne, ha hosszabb távon is együtt maradnánk. Meghallgattuk egymást ötleteit, beszélgettünk, és közben jól éreztük magunkat. Egyszerűen kedvünk támadt újból együtt dolgozni. Ennyi.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a koncertlemez kapcsán?
Általában jó reakciókat kaptunk, csak a hangzást kritizálták néhányan. De ezeknek az embereknek meg kell érteniük, hogy mi egy igazi koncertlemezt akartunk, nem egy olyan steril valamit, ami úgy szól, mint egy stúdiólemez. Sok koncertalbumon trükköznek a közönségzajjal, utólag játszanak fel sávokat, kijavítják az összes hibát - mi ezt nem akartuk. Olyan lemezt akartunk, amilyenek mi magunk vagyunk élőben.
Miért a régi tagokkal teli felállás alakult újjá, miért nem a későbbi, ahol Mike Howe volt az énekes?
Mike jelenleg az Egyesült Államok másik felében él, és teljesen lefoglalja a családja. A többiekkel viszont itt élünk egymáshoz közel, így a távolság nem jelenthet semmilyen akadályt.
Kapcsolatban vagy még Mike-kal?
Persze, hogyne. A mai napig is ő az egyik legjobb barátom. Nagyszerű ember, nagyon kedvelem őt.
Hogy kerültetek kapcsolatba az SPV kiadóval?
Ó, ez még régi dolog. Amikor az első lemezünk kijött annak idején, az SPV vállalta fel a zenekart. Később ugyan az Atlantic vette át a bandát, de az SPV volt az eredeti kiadónk. De ugyancsak az SPV adta ki a másik zenekaromnak, a Vanderhoofnak az első lemezét is.
Amerikában melyik kiadó intézi az ügyeiteket?
A Nuclear Blasthoz tartozó Caroline.
Sajnos még nem kaptam promo-példányt az új lemezből, így aztán fel kell tennem néhány kérdést az albumra vonatkozóan. Hány nótát rögzítettetek a koronghoz?
Tizenegyet.
Ahogy én tudom, felvettetek egy Aerosmith nótát is, a Toys In The Attic-ot. Miért pont ezt a dalt dolgoztátok fel?
Mert leginkább ezt esett jól eljátszani. Volt még néhány feldolgozásnóta a tarsolyunkban, de mindig akkor vigyorogtunk a legjobban, amikor ezt raktuk fel a lemezre.
Mit várhatunk az új nótáktól és a lemeztől?
Dallamokban gazdag heavy metalt. Tudom, hogy sokan a death meg a black metalos dolgokra izgulnak igazán, nekik sajnos csalódást fogunk okozni. Az új korongot azok fogják szeretni, akik a kemény, erőteljes, de ugyanakkor dallamos metalt szeretik.
Ki írta a zenét és a szövegeket?
A zenét én követtem el, a szövegeket pedig David. Persze egyszer-egyszer besegítettünk egymásnak, de lényegében így zajlott a dolog.
Mennyi idő alatt állt össze az új anyag?
Néhány hónap alatt készen volt az összes nóta.
Játszottatok már élőben az újjáalakulás óta?
Nem, még nem. Egyelőre a promóciós dolgokkal vagyunk elfoglalva.
Mikor láthatunk benneteket Európában?
Augusztusban a németországi Wacken Fesztiválon játszunk majd. Utána egy holland és egy belga fesztiválon is fellépünk. Ezután visszamegyünk Amerikába, ahol felveszem a másik zenekarommal a kettes Vanderhoof lemezt. Rendes európai turné október-november tájékán várható.
Főzenekarként turnéztok majd?
Igen, úgy néz ki, bár így a lemezmegjelenés előtt még nehéz jósolgatni. De úgy néz ki, lesz akkora érdeklődés a csapat iránt, hogy főzenekarként koncertezhessünk.
Mit gondolsz a hagyományosabb metal zenék európai reneszánszáról?
Szerintem ez óriási dolog, nagyon örülök neki. Talán Amerika is összeszedi magát előbb-utóbb, mert egyelőre nagyon nagy szívás nálunk metalt játszani.
Ennyire nagy a gáz odaát nálatok?
Igen. A metal gyakorlatilag be van tiltva Amerikában. Most a Kornt, a Marilyn Mansont meg a Limp Bizkitet nevezik metalnak minálunk, ami azért enyhén szólva érdekes szerintem. Gyakorlatilag a rapes, hip-hopos dolgok uralják a piacot. De azért némi változás már tapasztalható, a nagy lemezcégek mintha kezdenék felismerni, hogy a hard rock és heavy metal zenékre is éhesek az emberek. Talán jobbra fordul a helyzet hamarosan.
Azért kérdeztem ezt, mert néhány nappal ezelőtt Don Dokkennel interjúztam, és ő azt mondta, hogy kezd megváltozni a helyzet.
Igen, végre elindult valami. Ez igaz. De még nagyon az elején tart a dolog.
Melyik a kedvenc Metal Church albumod?
A legelső. Óriási élmény volt felvenni az első lemezünket.
A zenekar életének melyik periódusa a legkedvesebb számodra?
A korai időszak. Az volt a legjobb. Fiatalok voltunk, és nagyon izgatott minket ez az egész dolog.
Melyik Metal Church koncert volt számodra a legjobb?
Amikor 1986-ban a londoni Hammersmith Odeonban játszottunk az Anthrax-szel. Életem egyik legnagyobb álma valósult meg azzal, hogy ott játszhattunk.
Mit gondolsz van esélyetek arra, hogy kitörjetek az underground csapatok köréből? Mert szerintem alapvetően underground csapat a Metal Church, még ha nem is vagytok teljesen ismeretlenek.
Igen, igazad van. Valahol félúton lehetünk az igazi underground bandák és az ismertebb csapatok között. De ez nem igazán zavar minket, az az igazság. Tesszük a dolgunkat, aztán lesz, ami lesz.
Mennyi idős voltál, amikor elhatároztad, hogy zenész leszel?
Kb. négy éves lehettem. Az apán nagy Beatles rajongó volt, innen jöhetett az egész. Talán nehéz elhinni, de tényleg négy évesen határoztam el a dolgot.
Mely zenekarok és előadók voltak ill. vannak rád a legnagyobb hatással?
A legnagyobb kedvencem a The Who volt, és Pete Townsend. Ő a legnagyobb példaképem. Nagyon szeretem a Thin Lizzy-t is, meg a hetvenes évek progresszív rockját. Emerson, Lake & Palmer, régi Genesis, stb. Deep Purple, Uriah Heep, Mott The Hoople. Aztán a régi Kansas is hatalmas kedvencem. A Song For America például egy zseniális album. Három hete láttam őket itt Seattle-ben, és óriásiak voltak.
A csapat jelenlegi tagsága Seattle-ben él?
Nem egészen bent Seattle-ben, de nagyon közel hozzá, és közel egymáshoz is.
Mi a helyzet mostanában a seattle-i zenei élettel?
A legtöbb zenész, aki 2-3 éve még sztár volt, most elvonón van. Ez a szomorú igazság.
Mi a véleményed amúgy a grunge stílusról?
Szerintem sok szempontból fontos volt a grunge zene, és voltak igazán jó zenekarai a stílusnak. Sok mindentől megtisztította az amerikai rockzenét a grunge, és pl. az Alice In Chains vagy a Soundgarden fantasztikus lemezeket készített. A baj akkor kezdődött, amikor a média egyik pillanatról a másikra az egekbe emelte ezeket a bandákat, a többi stílust pedig egyszerűen lesöpörték a színről. De erről nem a zenekarok tehetnek, hanem a sajtó és a zeneipar. Ezzel a sztárolással aztán sikerült is tönkretenniük a zenekarokat és a muzsikusokat.
Milyen emlékeid vannak arról a 2 évvel ezelőtti budapesti buliról, ahol a Vanderhoof zenekarral léptél fel a Savatage előtt?
Ó, az nagyszerű este volt. A közönség láthatóan vette a lapot, pedig nem nagyon ismerhettek minket. Mindenki nagyon kedves volt velünk. Remélem, a Metal Church-csel is eljutunk hozzátok minél előbb.
Mi a helyzet a következő Vanderhoof lemezzel?
Még az őszi Metal Church turné előtt szeretnénk majd felvenni. Progresszívebb lesz, mint az első volt, olyan Kansases meg régi Rushos hatású zene várható. Elvontabb lesz, meg zeneibb is, mint az első lemez. Nem lesz tömegsiker, az tuti. (nevet) Nagyon várom már, hogy elkészíthessük, biztosan jó móka lesz.
