Már lassan fél éve annak, hogy megjelent a progresszív metalos Nemesis második korongja, az Abraxas. A fiúk azonban nem ültek ölbe tett kézzel - az azóta történt eseményeket Thorday Ákos énekes foglalta össze.
A tavalyi esztendő elég sűrűnek bizonyult a zenekar számára. Így utólag visszatekintve mennyire tekinthető eredményesnek az 1999-es év?
Azt hiszem, elmondhatom, hogy mindent megvalósítottunk abból, amit elterveztünk. Felvettük az Abraxast, turnéztunk, játszottunk komoly fesztiválokon, és kiépült egy elég jelentős rajongói bázisunk is. Talán csak egy dologra nem került sor időben, ez pedig az Abraxas angol nyelvű verziójának az elkészítése. De erre is hamarosan sor fog kerülni.
Én is észrevettem, de rajtam kívül még sokan mások is, hogy az Abraxas album egyes pontjai - főleg a hat tételes Psychogeist sztori - és az új Dream Theater album egyes momentumai között meglehetősen nagy a hasonlóság. Mivel az Abraxas hetekkel korábban megjelent, mint a D.T. album, így plagizálással senki nem vádolhat benneteket, ez világos. Ha ez nem így történt volna, és még a stúdióban vagytok a Dream megjelenésekor, akkor elképzelhető lett volna, hogy megváltoztattok bizonyos dolgokat az Abraxas-on?
Ez egy érdekes kérdés. Nem tudom. Talán előfordulhatott volna, hogy ebben az esetben a Psychogeist sztoriját bizonytalan időre félrerakjuk. De az is lehet, hogy nem. Ha csak néhány hét lett volna a két megjelenés között, akkor azért senki nem mondhatta volna komolyan, hogy egy hét alatt megírtunk egy harmincvalahány perces, több tételes eposzt, benne 528 témaváltással, meg mindennel, csak azért, hogy lekoppintsuk a D.T. lemezét. Ez nem így működik, még akkor sem, ha amúgy elég gyorsan állt is össze az album anyaga. Azért ennek az egésznek volt egy nagyon komoly előkészületi időszaka. Mindazonáltal hálát adok a Jóistennek, hogy az Abraxas jelent meg előbb, mert ha nem így történt volna, akkor tuti, hogy nem úsztuk volna meg a gyanúsítgatásokat.
Tavaly ősszel ill. télen két komoly turnét is lebonyolítottatok, egyet a Pokolgéppel, egyet pedig a Nevergreennel és a Mooddal közösen. Az elvárásaitokhoz képest hogy sikerült a két körút?
Jól. A Pokolgép turné abból a szempontból volt érdekes, hogy most játszottunk először igazi kő metalos közönségnek, amit eddig nem mondhattunk el magunkról. De nem volt velük semmi gond, vették az adást. Ez is bizonyíték arra, hogy igenis el lehet adni ezt a fajta zenét is. Nem siránkozni kell, meg művészkedve állni a dologhoz, hanem játszani kell, és akkor működik minden szép rendesen. Nézőszám szempontjából nem volt miért panaszkodni, egy-két helyet kivéve, mint pl. Nagykanizsa vagy Esztergom, nagyon jók voltak a nézőszámok. Nekem személy szerint főleg a művházas bulik jöttek be, ahol az emberek tényleg a zene miatt voltak ott, és nem azért, hogy a két éve jól megszokott bárpultjukat támasztva szidják a színpadon játszó zenekarokat. Jó néhány olyan emberke is volt, akik több állomáson is ott voltak, voltak néhányan, akik kifejezetten miattunk jöttek el a bulikra, sőt még házi készítésű Nemesis pólókat is láttunk. Szóval jó volt.
Mely állomások voltak a legjobbak?
A Pokolgéppel talán a kaposvári bulit tudnám megemlíteni, a Nevergreennel meg a Mooddal pedig Pécs volt nagyon klassz, meg a budapesti koncert a Wigwamban.
Emberileg hogy jöttetek ki a többi csapat tagjaival?
Jól elvoltunk, nem volt semmi gond. Rudán Joe-ékat még régről ismertük, úgyhogy velük eleve nem lehetett semmi probléma. De a Nevergreenékkel és a Mood-ékkal is jól összebarátkoztunk. Kimondottan családias volt a légkör, rengeteget hülyéskedtünk, meg minden.
Idén lesz turné?
Hát az igazat megvallva már a tavalyi körutak sem voltak a szó klasszikus értelmében vett turnék, inkább jól megszervezett hétvégi koncertekről beszélhetünk. Az igazi turnézás már jó néhány éve nem létező dolog. Heti 1-2 hétvégi koncertnek már örülni kell. Idén tavasszal is inkább ilyesmire kell majd számítani.
Ti is ott voltatok tavaly október 23-án a Viking Klubban a Progresszív Fesztiválon. Szerinted van jövője az ehhez hasonló "műfajspecifikus" fesztiváloknak?
Mindenképpen. Annak ellenére, hogy volt a dolognak néhány gyermekbetegsége - például szerintem nem kellett volna ennyi sok bandát játszatni -, nagyon jól éreztük magunkat, és máskor is nagyon szívesen megyünk játszani ilyen jellegű rendezvényekre, ha meghívnak bennünket. Egyébként a magam részéről jobban szeretem a vegyes műfajú fesztiválokat, ahol megfér egymással a hardcore és a hagyományos metal éppúgy, mint a progresszív zenék és a punk.
A PeCsában is játszottatok két nagy fesztiválon, egyrészt egy nagy metal bulin a Pokolgéppel, az Ossiannal és társaikkal, másrészt pedig a december végi Acélkarácsonyon. Ezek a fellépések hogy sikerültek?
A metal fesztivál nagyon jó volt, azzal nem volt semmi gond, jól vették az adást a srácok. Az Acélkarácsony viszont elég nagy árnyékra futás volt, nagyon kevesen voltak. Akkoriban szinte kétnaponta voltak ilyen nagyobb kaliberű koncertek meg fesztiválok a fővárosban, és az embereknek nyilvánvalóan nem volt pénzük arra, hogy még ide is eljöjjenek.
Az idei fesztiválokon várható a felbukkanásotok?
Amint azt tudjuk, a Sziget mára már teljesen fémmentes övezet lett, úgyhogy oda maximum csak mint nézők tehetnénk be a lábunkat. A többi nagy fesztiválon viszont természetesen szeretnénk ott lenni, ha csak egy mód van rá. Szerencsére elmondhatom, hogy a Concerto szervezőiroda "személyében" egy olyan céggel dolgozhatunk együtt, akik egyúttal a barátaink is. Momentán ők az egyetlen jó értelemben vett olyan "kis" koncertszervezők, akik PeCsa méretű produkciók - Stratovarius, Moonspell, stb. - leszervezése mellett teljes erőbedobással szervezik az olyan relatíve kisebb zenekaraik koncert- és fesztiválfellépéseit is, mint amilyenek mi is vagyunk.
Már az első album kapcsán is felmerült, de az Abraxas-nál még inkább, hogy ezeket az anyagokat jó volna elsütni külföld felé is, angol nyelven. Ezzel kapcsolatban mik a fejlemények?
Ha minden igaz, a napokban készül el az Abraxas összes dalszövegének a teljes angol nyelvű fordítása. Márciusban ezeket betanulom, összepasszintom a zenével, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor áprilisban fogom felénekelni igényes bugaci kiejtéssel az anyagot. Az az igazság, hogy már csak a tagság életkora miatt sem akarunk már sokáig várni azzal, hogy ezt a dolgot meglépjük. Mondjuk elkapkodni sem szabad, mert azért a külföld minden szempontból egy magasabb szintű megmérettetés, oda nem lehet akármilyen produkciót kivinni. De most már meg kell lépni ezt is. A másik dolog pedig az, hogy az angol nyelvű anyag megjelentetése mellett nagyon szeretnénk sokat koncertezni is a határokon túl.
Az Abraxas eladási eredményeiről tudsz valamit?
Igen, elég rendesen fogyogat, CD-n és kazettán ez összesen olyan 1500 hanghordozót jelent. Érdekes adalék, hogy az Abraxas jó eladásai meghúzták az első lemezt is, úgyhogy abból is nagyjából ezt a számot tudtuk produkálni.
Új zenei hatások értek benneteket mostanában?
Ami elsősorban hatásként jelentkezett, az maga a koncertezés volt, meg az, hogy láttuk, mi az, ami élőben is működik a közönségnél, és mi az, ami nem. Azt hiszem, legközelebb egy fémesebb, metalosabb anyag fog majd születni. Szeretjük a progresszív dolgokat, lesznek is ilyenek a zenében továbbra is, de ha a metalosabb dolgok kívánkoznak ki belőlünk inkább, akkor elképzelhető, hogy némi elmozdulás lesz ebbe az irányba.
Friss ötletekkel egyébként hogy álltok?
Van már belőlük néhány a tarsolyban, de ezúttal nem fogjuk elkapkodni a dolgokat. Most a sok koncertezés után tartottunk is egy rövidebb pihenőt, csak most február elején kezdtünk el újra próbálni. Már most óhatatlanul előbukkan egy-két új téma, amin eljammelgetünk, de a konkrét nótaírásnak valószínűleg majd csak nyáron fogunk nekiállni. A harmadik albumnak iszonyatosan erősnek kell lennie, nem szabad semmit sem elkapkodnunk majd. Éppen ezért 2000-ben nem is fog megjelenni új Nemesis korong, leszámítva persze az Abraxas angol verzióját.
Most így utólag visszagondolva van olyan momentuma az Abraxas albumnak, amin esetleg változtatnál, ha ez lehetséges volna?
Túlzottan nincsen. Azt hiszem, kihoztuk azt a maximumot, amit a digitális rögzítési technika mellett ki lehetett hozni a Pont Mi Stúdióból. Persze ha a rendelkezésünkre állt volna némileg több idő meg technika, akkor talán még elszöszöltünk volna azzal, hogy tovább csiszolgassuk a részleteket, vagy hogy több teret adjunk a hangzásnak, de nem hiszem, hogy ennek igazából sok értelme lett volna. Őszintén szólva így fél év távlatából is nagyon jól elvagyunk az Abraxas-szal a mi kis zenei szemétdombunkon.
Feldolgozásokat továbbra sem terveztek játszani a koncerteken?
De igen. Igazából nem teljes nóták betanulásáról van szó, hanem arról, hogy afféle meglepetés gyanánt egy-két nótarészletet vagy refrént beleépítünk a saját programunkba, ajándékként a közönségnek. Csak, hogy halljanak valami ismerőst is!! (nevet)
Ha jól tudom, az albumaitok szerepelnek egy külföld felé is terjesztő hazai cég katalógusában. Ez azt jelenti, hogy külföldön is fogyott valamennyi a lemezeitekből?
Igen. Főleg olyan országokról van szó, mint Kanada, az Egyesült Államok, Olaszország vagy Franciaország. Egyrészt vannak fanatikus gyűjtők, akik a zenekarokat anyanyelven hallgatják a legszívesebben, és ellene vannak az uniformizált angol nyelvhasználatnak. Gondolom, ők vehették leginkább a CD-inket. Másrészt meg persze nyilván a határokon túl élő magyarok.
