Shock!

Ötödik albumával jelentkezett decemberben az Omega Diatribe. Az extrém groove metal banda friss anyagának címe Deviant, társproducere és mixing/mastering mérnöke pedig ismét a neves dán producer, Tue Madsen (Meshuggah, Suicide Silence, The Haunted stb...) volt. A csapat Gróf Adolf és Kelemen János érkezésével újabb vérfrissítésen esett át, a következő időszakban pedig országszerte koncerteken népszerűsítik majd az albumot. Hájer Gergő gitárossal beszélgettünk a zenekar körüli aktualitásokról.

Év végén jött ki a Deviant lemez, azóta már eltelt néhány hónap. Mit tudsz mondani az album fogadtatásáról, mik az eddigi tapasztalatok?

Tulajdonképpen 2024 legelején szerettük volna kihozni az új anyagot, de voltak bizonyos szerződéses kötelezettségeink, miszerint még 2023-ban ki kellett jöjjünk az új anyaggal, ezért jelent meg a Deviant 2023 decemberében. Emiatt sajnos több év végi toplistáról is lecsúszott az anyag, de a hallgatóink és a szaksajtó körében viszont annál sikeresebb lett az új lemez. Jelenleg a lemezbemutató hazai turnéját nyomjuk és a koncerteken is nagyon jól működnek az új dalok, illetve úgy tűnik, hogy könnyebben felveszi az új szerzeményekkel a fonalat a közönségünk. Azóta az új lemez valamennyi dala felkerült a stílusban vezetőnek számító Spotify playlistekre és különböző nemzetközi válogatáslemezekre egyaránt. A Devianthoz kapcsolódó klipek pedig számunkra szép számokat hoznak a legnagyobb videómegosztó platformon, szóval összességében sikeresnek érezzük az új lemez megjelenését.

Te magad hogy ítéled meg az albumot, hol helyeznéd el az egyre terebélyesedő diszkográfiában? Van-e olyan ennyi idő elteltével, amit már másképp csinálnál?

A 2020-as Metanoia lemez egyértelműen egy elég nagy ugrást jelentett a zenekarnak, ezért picit úgy éreztük, hogy magasra tettük a lécet az új lemez elkészítését illetően, de szerencsére ez inkább motiváló erőként hatott ránk, mintsem egyfajta kellemetlen nyomasztásként. Ismét hoztunk újabb hatásokat a zenénkbe, amivel sikerült még izgalmasabbá tenni az összképet.
Szerencsére erre az új hatásokra is roppant befogadóan reagáltak a rajongók, sőt, talán még ennek köszönhetően új hallgatókra is szert tettünk. Az én szemszögemből a Deviant a Metanoia egy tömörebb, letisztultabb és tudatosabb dalszerkezetekkel operáló folytatása, aminek a dalai egyenesen a színpadra íródtak! Az utolsó pillanatban realizálódó Sean Zatorsky-vendégszereplés az Indoctrinated című dalban pedig felrakta az i-re a pontot. (mosolyog) A régi lemezeket hallgatva vannak dolgok, amiket mai fejjel már máshogy csinálnék. Ezek az észrevételek többnyire a dalszerkezeteket, valamint a végső produkciót érintik. Mindenesetre így, több mint tíz év távlatából jó konstatálni azt, hogy milyen utat jártunk be zeneileg az első és az új lemez között. Az, hogy a Devianton másképp csinálnék-e valamit, arra térjünk vissza majd egy-két év múlva! (nevet)

Új gitárossal és új dobossal készítettétek el a lemezt. Miért került sor újabb tagcserékre a zenekarban? Hogyan találtátok meg Kelemen Jánost és Gróf Adolfot?

Tudod, egy zenekar működése hasonló: mint egy párkapcsolaté, csak egy picit nehezebb, hiszen a mi esetünkben ez a párkapcsolat öt férfit takar. Milán csatlakozása óta elég idő telt el ahhoz, hogy nyugodt szívvel mondhatom: hárman alkotjuk Ákosal és Milánnal a zenekar magját. Elég erős elképzelésünk van afelől, hogyan szeretnénk, ha a zenekar működne, és ez viszonylag sok időt emészt fel mindenkinek a privát életéből egyaránt, még akkor is, ha van, aki több, van, aki kevesebb részt vesz ki a teendőkből. Az évek során el kellett fogadnom, hogy ezt a fajta elhivatottságot nem lehet elvárni mindenkitől, főleg úgy, hogy az élethez szükséges teljes financiális alapot csak a zenekar egyelőre nem tudja kitermelni. Ennek párhuzamában és a megfelelő elhivatottság hiányában a prioritások átalakulnak és ha ezek a módosult prioritások nem keresztezik a zenekar elképzelését, akkor általában ez tagcseréhez vezet. Így volt ez a legutóbbi alkalommal is, amit én viszonylag nehezen éltem meg, hiszen mindig is szempont volt számunkra, hogy a zenekar egy családként tudjon működni, így rendszerint szoros barátság vagy akár testvériség alakul ki a tagok között. Ezek a változások nem egyik hétről a másikra történnek, hanem van egy hosszabb íve a döntéseknek, ami azt eredményezni, hogy a döntéseket megelőző időszak már nem annyira felhőtlen mindenki számára. Talán ez az egy pozitívuma van az elengedésnek, hogy mindenki egy kicsit fellélegezhet és a zenekar résztvevői pedig ismét izgatottsággal tekinthetnek a jövőbe. Az utóbbi most kifejezetten igaz volt, hiszen az elmúlt években már több igazán tehetséges zenész is jelezte a szándékát, hogy szívesen csatlakozna a zenekarhoz, ha bármi változás történne a felállásban. Végül Janira és Adolfra esett a választás, akiket a Sleepless és Eagle Has Landed zenekarokból már ismerhettek.

Mit tettek hozzá az anyaghoz az új emberek?

Ezúttal az új tagok kiválasztásában a kreativitás is roppant fontos szerepet kapott, a hangszeres kvalitásokon túl. Szerettem volna, ha olyan zenészek csatlakoznának ezúttal a bandába, akik ki tudják venni a részüket érdemben a dalszerzési folyamatokban is és nem csak azt a maradék 5-10 százalékot raknánk össze közösen a próbateremben, ezzel is törekedve arra, hogy még több kreatív forrásból tudjon építkezni a zenekar. Ugyan az új lemez instrumentális és szöveges tartalmának oroszlánrésze továbbra is tőlem származik, de már akadnak olyan témák vagy dalrészletek a korongon, amiket Jani és Adolf hozott. Ez roppant frissítően és motiválóan hatott rám, öröm volt dolgozni ezekkel az új ötletekkel. Alig várom, hogy közösen belevessük magunkat a következő anyag dalaiba, egy kicsit kényelmesebb határidőkkel! (nevet)

Tue Madsen egy-egy kihagyással régóta fix pont a csapat mellett. Nem fordult meg a fejetekben, hogy kipróbáljatok valaki mást a helyén? Vagy ami nem tört el, azt nem kell megragasztani?

A Metanoia lemezünk ugye Jens Bogren kezei alatt készült a svéd Fascination Street Studiosban, de alapvetően azt a korongot is Tue-val akartuk elkészíteni. Olyannyira, hogy le is volt beszélve minden, épp, hogy kezet nem ráztunk, amikor egyszer csak írt Jens Bogren a Facebook oldalunkra egy üzenetet, hogy szívesen dolgozna velünk a készülő, akkor új lemezen egy számunkra is motiváló áron. Az általa elkészített ízelítő dal masterének hallatán igencsak nagy dilemmában voltunk, hiszen baromira jól állt az adott dalnak a Jens-féle megközelítés. Végső soron pedig úgy döntöttünk, hogy a Metanoia anyagát Jens kezébe adtuk, mind ezt pedig teljesen barátian le tudtuk kommunikálni Tue-val is. Végletekig profi volt a hozzáállás mind a két „sztárproducer" részéről. A mai napig nagyon szeretjük a Metanoia „modern" hangzását, de a Deviant esetében én ismét ezt a jó értelembe vett Tue-féle organikus mocskosságot hallottam bele folyamatosan az új dalokba, és szerencsére a többiek is partnerek voltak abban, hogy kanyarodjunk vissza ismét Tue-hoz. A lemezfelvételek során is vissza-visszaköszönt a maximalizmusom, ami néha ugyan vitákhoz vezetett a zenekaron belül, de végső soron sikerült olyannyira jó felvételeket szállítani ezeknek az igen tapasztalt producereknek, hogy azóta a Bogren Digital szárnyai alatt sűrűn együttműködöm Tue-val és Jens-szel egyaránt. Ez óriási megtiszteltetés számomra, hiszen többnyire az említett személyek által kevert lemezeken nőttem fel. A baráti viszony végett kézenfekvő számunkra, hogy a következő anyag is Tue vagy Jens által készüljön, de ki tudja... Az is lehet, hogy valaki más kezében fog landolni a következő lemez, vagy netán ismét én fogom lekeverni az anyagot! (mosolyog)

Változott a kiadói hátteretek is. Mit gondolsz, ha nem tör ki az orosz-ukrán háború a Metanoia óta, akkor még mindig a Metal Scrap kiadónál dolgoznátok?

Látod, ezt már sosem fogjuk megtudni! (nevet) Természetesen az új anyag demóját is elküldtük a legtöbb major kiadóhoz, de még annak ellenére is, hogy a Ventednek köszönhetően direkt kontaktjaim voltak a megfelelő emberekhez, nem látták a kívánt dollár/euró kereseti lehetőséget a zenekarban. Mondjuk nem csoda, hiszen nincs dekoratív hölgy a zenekarban, mi sem lettünk fiatalabbak az évek során és nem is annyira korszerű a zenénk... (nevet) Azt tudni kell, hogy a mai világban olyan már nincs – vagy csak nagyon, nagyon ritkán –, hogy egy nagykiadó felkarol egy tehetséges, de viszonylag kevésbé ismert zenekart és belelocsolják mindazt a pénzt, ami a karrierjükhöz kell. Ahogy szinte minden, teljesen átalakult ez a biznisz is az utóbbi húsz évben, így a nagykiadók is csak azokba a produkciókba rakják bele az amúgy is csökkent költségvetésük részét, akik már önállóan is megállják a helyüket a nemzetközi piacon, már csak egy utolsó löket kell nekik a „befutáshoz".

Mik voltak egyébként a tapasztalataitok a Metal Scrappel? Mennyit tudott tenni egy kelet-európai cég a zenekar megismertetése, népszerűsítése érdekében?

Abszolút a megfelelő ligában kezeltek minket. Szerencsére, amikor a Trinity lemezünkkel leszerződtünk velük, sikerült egy elég jó pozíciót kialkudni velük, miszerint a „fontosabb" bandák közé soroltak minket az artist rosterjükben. Ennek köszönhetően befizettek minket a legnagyobb európai magazinokhoz interjúkra, lemezkritikákra, reklámokra és polcon voltak a kiadványaink számos észak-amerikai, európai és japán hanglemezboltban. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy anno el tudtunk indulni Nyugat-Európa felé anélkül, hogy súlyos összegeket fizettünk volna egy support slotért valami nagy zenekar elé. Nyilván teljesen más a két kávéház, de akkor is.

Hogyan kerültetek a Metal.hu-hoz, és miért épp rájuk esett a választásotok? Akadtak-e potenciális külföldi érdeklődők?

A Metal.hu szárnyai alatt jelent meg ugye a Vented debütáló nagylemeze, és olyan pozitív tapasztalataim voltak Forray Tomival kapcsolatban, hogy amikor felajánlotta: ha nem találunk major kiadót az új lemezhez, ő nagyon szívesen kiadná nekünk, teljes nyugodtsággal kezet ráztam vele. A Vented volt az első nemzetközi produkció a kiadója által istápolt zenekarok között, így nagy meló volt abban, hogy be tudjuk nyomni a kiadványt az EU-s és amerikai disztribúciókba. Miután ez prímán lezajlott, ráadásul a Season Of Mist együttműködésével, nem voltak kétségeim afelől, hogy az új Omega Diatribe-anyag megjelenései megfelelő disztribúciós hálózatot kapnak majd Magyarország határán kívül. A Metal.hu mellett volt még egy francia, illetve egy portugál kiadó, akik pályáztak volna az anyagra, de Tomival jobb kondíciókban tudtunk megállapodni, így nem hagytam el a járt utat a járatlanért. A nemzetközi PR-tevékenységeket 2024-ben egy olasz ügynökség, illetve a hazai koncertekért egy magyar, a határon túli koncertekért pedig egy spanyol turnémenedzser felel. Szóval próbáljuk minden szegmensből a számunkra legnagyobb bizalmat sugalló embereket összegyűjteni és közösen dolgozni azért, hogy akár apró léptekben is, de a zenekar tovább tudjon növekedni.

Többféle speciális hordozón is kijött az album. Mennyire rentábilis magyar metálzenekarként különböző vinylverziókat, illetve digipak CD-t kihozni? Miért fontos nektek, hogy ne csak „fapados" formájú fizikai hordozókkal rukkoljatok elő?

A fizikai formátum folyamatosan fontos volt a zenekar életében. Számunkra akkor van kész egy kiadvány, ha kézzel fogható formában is rendelkezésre áll, a megfelelő művészi értékek hozzáadásával. Mindig is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a CD/Vinyl körítésének látványa is a lehető legminőségibb legyen, illetve kellően támogassa a zenét. Számomra, mint hanglemezgyűjtőnek pedig kimondottan fontos az, hogy tudjam lapozgatni a szövegkönyvet és elolvasni benne olyan infókat, amiket nem feltétlenül talál meg az ember az interneten. Többek között ezek az élmények alapozták meg gyerekként bennem azt, hogy úgy döntsek én ezzel akarok foglalkozni az életem hátralevő részében. Ebből fakadóan nem is tudok azonosulni azzal, hogy most már nem kell lemezeket csinálni, mert a hallgatóságot a folyamatos single-megjelenésekre szoktatják át és, hogy elég a Spotify nyújtotta minőségben hallgatni azt, amiért egy zenekar éveken át kőkeményen dolgozik, hogy a lehető legjobban szólhasson a végeredmény.

Te magad egyébként milyen hanghordozókat gyűjtesz, és mikor, milyen formátumokban hallgatsz zenét a hétköznapokban?

Gyerekkorom óta imádok mindenféle zenei kiadványt, de főleg CD-ket, vinyleket és DVD-ket gyűjtök. Ettől függetlenül idén volt arra példa, hogy kazettát is vásároltam. Igyekszem a számomra legfontosabb lemezeket minden verzióban begyűjteni, a kislemezekkel együtt. Az évek során egyre inkább mellőzöm a zenehallgatásnak azt a formáját, ami háttérzeneként funkcionál. Inkább egy célzott örömszerzési tevékenységre tekintek a zenehallgatásra és próbálok analitikusan csak arra figyelni, ami szól. Ezt veszteségmentes formátumban teszem, vagy a CD-kről felmásolt formában a számítógépen, vagy nemes egyszerűséggel felrakok egy vinylt. Az mp3, illetve a butított streaming felbontást már nagyon régóta igyekszem elkerülni, amikor csak lehet. Szeretem azt hallani, amit a zenekar és az adott producer megálmodott a stúdióban, lehetőleg a számomra elérhető legjobb minőséget nyújtó rendszeren.

Milyen terveitek vannak az Omega Diatribe-bal az idei évre?

A tavaszi Deviant lemezbemutató turnét meg fogjuk pecsételni egy live klippel, remélhetőleg még a fesztiválszezon előtt. A fesztiválszezont követően pedig tervben vagy, hogy egy nagyobb hazai zenekar vendégeként folytatjuk a belföldi lemezbemutató turnét. Szeretnénk olyan helyekre eljutni idén országon belül, ahol már rég jártunk, vagy még egyáltalán nem. A spanyol turnémenedzserünk pedig dolgozik azon, hogy be tudjunk iktatni kisebb nyugat-európai köröket, de a covid óta sajnos ez elég nehézkessé vált az olyan kaliberű zenekarok számára, mint mi. A Metanoia lemezbemutató turnéján úgy éreztük, hogy sikerült felvennünk egy erős fonalat Németországban, Belgiumban, Svájcban és Spanyolországban, de a pandémia óta sajnos még inkább profitorientált lett a helyi promoterek hozzáállása, ezért ismét bizonyítani kell a zenekar ütőképességét a világjárvány utáni világban. Ezt nem kritikaként mondom, hanem tényként.

Milyen lehetőségeket látsz még a zenekar előtt a növekedésre itthon és külföldön?

Bőven van még kiaknázatlan terület szerintem itthon is számunkra. Kezdeném azzal mondjuk, hogy látnék abban potenciált, ha a fiatal generáció is fel tudná venni a fonalat a zenénkkel. Nyilván akadnak tinik, illetve fiatal huszonévesek is a koncertjeinken, de többnyire azért az a tendencia, hogy harminc feletti résztvevők járnak a bulijainkra. Amivel nincs semmi baj, de szükségünk lenne az új generáció energiáira is ahhoz, hogy tovább tudjuk vinni a zenekar által képviselt értékeket. Aztán persze lehet, hogy a fiatalok körében a kutyát nem érdekli már ez a '90-es évekbeli szarság, amit csinálunk, de hát mit tehetnénk, ha egyszer ez jön őszintén, belülről... El kell fogadni, hogy lassan mi leszünk a boomerek! (nevet) A külföldet illetően én nem hiszek abban, hogy érdemes befizetni sokezer eurót egy nagyobb zenekar elé egy nightliner turnéra, ahol egy hónapig jó móka nagyobb tömegeknek játszani, de tapasztalatom alapján nagyon kevés esetben tud ebből kis zenekar profitálni hosszú távon. Ennek is csak úgy látom értelmét, ha már a külföldi piacon stabilan a saját lábán álló zenekar ezt bevállalja, egy utolsó löket gyanánt. A mi esetünkben jobbnak látom azt az alternatívát, hogy szépen, apránként építkezzünk külföld féle úgy, hogy ez nem kerül semmi anyagi ráfordítással a részünkről. Amíg látjuk azt, hogy érdemes így csinálnunk és ráadásul élvezzük egymást társaságát, szeretünk zenélni a nagyérdeműnek, mi baj lehet ebből?

Hogy látod a klubhelyzetet és az underground metál pozícióit ma idehaza és külföldön? Szerinted mennyi tartalék van ma a műfajban a jövőre nézve, van-e kellően kiterjedt utánpótlás, érdeklődő, nyitott közönség?

Elképesztően nagy a túlkínálat az underground piacon is a jobbnál jobb zenekarokból, ezért aki a felszínen akar maradni – már amennyire lehet egy underground zenekar esetében –, annak folyamatos kemény melót kell belepakolni a produkcióba és követni a gerillamarketing szüntelenül változó trendjét. Szóval tartalék van bőven a zenekarokat illetően, számomra inkább az a nagyobb kérdés, hogy a közönséget, illetve a koncertre látogatókat illetően mennyire lesz utánpótlás az elkövetkezendő öt-tíz évben. Nekem az a tapasztalatom, hogy az új generáció már kevésbé fektet energiát abba, hogy felkutassa azt, ami igazán megszólítja a lelkét, ezért inkább azt fogyasztja, amit ez a rendkívül felgyorsult fogyasztói világ elétol, és hellyel-közzel tud is azonosulni vele. Persze, mint mindig, tisztelet a kivételnek!

Lesz-e folytatása a Vented sztorijának? Mit szólsz a Dååth újraaktivizálódásához, tartod-e a kapcsolatot a mindennapokban Seannal?

Bizonyára lesz, hiszen már tizenhét dal pre-productionjét rögzítettük a kettes koronghoz. Egy picit a fékre kellett lépnünk, hiszen az új Dååth-lemez szerződése kikötötte Seannak, hogy az új korong promóciós időszakában nem publikálhat a Ventedről, így viszonylag nehéz lenne sikeresen felvezetni a második megjelenést. Megvárjuk, amíg lecseng az új Dååth-anyag körüli hype, és utána rögtön nekilátunk a kettes Vented-anyag véglegesítéséhez és megjelentetéséhez. Seannal heti kapcsolatban vagyunk, természetesen a háttérből nyomon követtem a visszatérő Dååth-lemez alakulását, de számos egyéb fejleményekről is beszéltünk, amiről egyelőre nem mondhatok többet. Austinnal is rendszeresen beszélek, a tavaly májusi cleavelandi visszatérő Chimaira dupla bulira ráadásul meg is hívott a feleségemmel, de sajnálatos módon nem kaptam meg időben a vízumot az utazáshoz. Ez egy nagyon fájó pont volt nekem tavaly, de bízom benne, hogy tudjuk még pótolni az elmaradást!

Néhány éve, Audionerve néven megjelent egy tulajdonképpeni szólólemezed, vagy nem tudom, nevezhetjük-e így utólag. Lesz-e ennek valamikor folytatása?

Egyelőre nincsenek terveim az Audionerve-vel, de ez persze nem jelenti azt, hogy ez a jövőben nem változhat. Valahol nekem ez szorosan összekapcsolódik a Venteddel, hiszen amikor Seannal elkezdtünk közösen dolgozni, majd Joey Jordison csatlakozott hozzánk, akkor az ő javaslatára váltottunk nevet, mondván, hogy Amerikában túl sokan kötnék a nevet az Audioslave-hez, ami nem túl szerencsés. Aztán persze később, amikor debütált a Slipknot tagok gyerekeinek a zenekara Vended néven, kicsit úgy éreztük, hogy cseberből vederbe jutottunk, de akkor már sajnos Joey nem volt köztünk, és túl nagy érzelmi szálak fűződtek a közösen kitalált Vented névhez. Ezért mindenképp ragaszkodtunk ahhoz, hogy kiálljunk emellett a név mellett.

Makai Lacival is mozgolódtok közösen az utóbbi időben. Fejlődhet ez később hagyományos zenekarrá, vagy nincsenek ilyen céljaitok?

Nincsenek ilyen ambícióink. Ez pusztán arról szól, hogy kötöttségek nélkül zenei tartalmakat gyárthassunk olyan hazai zenészekkel együtt, akiket nagyra tartunk és szeretnénk közösen zenélni velük. Nem titkolt szempont a részemről, hogy a YouTube csatornámat is szeretném ezen tartalmakkal színesíteni, hiszen az utóbbi időben elég nagy hangsúlyt fektettem erre a területre, ami rendkívül jó hatással volt arra, hogy új hallgatókat szerezzek a zenekaromnak, projektjeimnek. Szeretem ezt csinálni, hiszen folyamatosan ki tudom élni a kreativitásom, és úgy látszik, hogy ez egy elég erős promóciós fegyver a művészeknek 2024-ben.