A budapesti, E-Klub-beli koncert előtt a Népliget pázsitján ülve faggattam ki Bobby "Blitz" Ellsworth-öt, az Overkill rendkívül barátságos és közvetlen énekesét a csapat múltjáról, jelenéről, és mindenféle egyéb tudnivalókról.
Ha jól tudom, az Overkill szinte mindig turnén vagy stúdióban van. Van elég időtök a családra, a barátokra, barátnőkre?
Annyit dolgozunk, amennyit csak tudunk - így lehet definiálni egy szorgalmas zenekart. Amikor turnén vagyunk, és dalokat írok, azokat otthon fejezem be. Havonkénti megszakításokkal szoktuk a turnékat csinálni, így tudunk azért időt szakítani a családjainkra is. Megtartjuk az egyensúlyt, nem halmozunk turnékat közvetlenül egymás utánra. Mióta októberben megjelent a lemezünk, 120 koncertet adtunk. Még kb. 20-30 fellépésünk lesz - ez úgy nagyjából kilenc hónapra jön ki összesen. Ha nem turnézunk és nem vagyunk stúdióban, akkor minden időnket otthon töltjük; meg persze kocsmákban és bárokban.
Van feleséged vagy gyereked?
Igen, nős vagyok, és van egy 14 éves fiam. Annyi időt töltök velük, amennyit csak lehet.
Trendek jönnek és mennek, de az Overkill még mindig létezik. Hogy tudtátok túlélni az elmúlt 5 évet?
Az az egyik legszebb dolog ebben a zenekarban, hogy az az egyetlen trend, hogy nincs trend. Megteremtettük a saját hangunkat, és az emberek, akik szeretnek minket, ezt nagyra értékelik. Csak a zenekaron múlik, hogy ne hajoljunk meg az éppen népszerű dolgok előtt. Mindig az árral szemben úszunk, ez az egyetlen módja a túlélésnek.
A két új srác, Sebastian és Joe, beilleszkedtek már a zenekarba?
Annak alapján, ahogy a lemezen és a koncerteken játszanak, feltétlenül. Ahogy elnézem, egyre jobbak és jobbak. A legkeményebb kritikák alapján sem gondolhatta azt senki, hogy ez a zenekar fel fog oszlani; ez a csapat mindenki szerint egyre jobb és jobb. Nagyon jó nálunk a hangulat mostanában. Az a személyes véleményem, hogy mindketten tökéletesen beilleszkedtek. Nagyon sokféle felállásban dolgozott már az Overkill, de stúdióban a mostani a legerősebb.
Milyen a helyzetetek az USA-ban?
A helyzetünk? Hogy érted?
Lemezeladás, stb...
Általában 50-60 ezer album megy el Amerikában, 30-40 ezer Európában. Világszerte kb. 100-120 ezer lemez szokott fogyni. Ez jó eredmény, elég ahhoz, hogy ne tudjanak megölni bennünket. Amerikában több lemezt adunk el, és többet is turnézunk, mint Európában. Végeredményben elmondható, hogy az USA-ban vagyunk a legsikeresebbek.
Az évek során hogyan tudtátok megőrizni a tipikus Overkill-hangzást, és az eredetiséget?
Szerintem mi fejlődünk, de nagyon lassan. A fejlődés igénye ösztönöz minket arra, hogy folytassuk. Ha felteszed az első és a legutóbbi lemezünket, akkor nagy különbséget tapasztalsz; de az egyes albumok közti eltérés mindig csekély. Ez az egyik oka a túlélésünknek. A külvilág minden apró változása motivál bennünket. Ha egy dal igazán a szívből jön, akkor az jól szemlélteti azt, hogy a zenekar mit is szeret igazán.
Ki a zenekarban a fő dalszerző? Ki írja a szövegeket?
A nótákat D.D. írja, és én fejezem be őket a szövegek és az énekdallamok megírásával.
És Joe meg Sebastian?
Mindig beleteszik a magukét, de nem a legelejétől fogva. Ők inspirálják D.D.-t a nótaírás közben, hogy ne így játsszon, hanem úgy, meg ilyenek.
Melyek a zenekar legfőbb zenei hatásai?
Korai punkzenék felől jöttünk, mint pl. az amerikai Dead Boys, a Sex Pistols, vagy egy másik angol csapat, a The Damned. Ugyanakkor hallgatjuk a régi metalbandákat is, a Judas Priestet, az Iron Maident, és mindenek előtt a Black Sabbath-ot. A muzsikánk e két zenei világ kombinációja. A punk energiáját és hozzáállását ötvözzük a metal játékstílusával.
Mik a személyes kedvenceid?
Gyakran hallgatok zenét, de otthon jóval lágyabb muzsikákat teszek fel - a jazztől a zongoraműveken át a klasszikus zenéig mindent; vagy régi rockot, mint pl. a Who. Nagy Who rajongó vagyok.
És mi a véleményed az új trendekről, és az olyan új csapatokról, mint a Korn vagy a Marilyn Manson?
A trendek jönnek és mennek. És mindig úgy gondoltam, hogy a zenében az a jó, hogy örökké változik. Változnia kell. Ha nem változik, akkor meghal. Amit leginkább nem szeretek a trendekben, az az, hogy sokan, akik mondjuk 1986-ban még benne voltak ebben a dologban, azok már rég mást hallgatnak. Ez nem fejlődés, hanem visszafejlődés. A divatok jönnek és mennek - ez mindig így volt, és így is lesz.
Itt Európában kifejlődött egy új generáció, akik a régi, hagyományos heavy metalt művelik, mint pl. a Hammerfall vagy a Rhapsody. Ismered ezeket a csapatokat?
Persze, néhányat. Szeretem őket. De számomra ez inkább múltba tekintés. Ezt már hallottam korábban is. Én inkább új dolgokra vagyok kíváncsi. Sokkal inkább tudom azokat tisztelni, akik valami újat hoznak létre - még akkor is, ha a végeredmény esetleg nem tetszik.
Van már valami ötletetek a következő albumra?
D.D. már megírt 5 nótát, de ezeket valószínűleg szeptemberig nem fogom hallani. (??? - Sch-dt)
És melyik a kedvenc Overkill albumod?
A Horrorscope.
Az enyém is!! És melyiket szereted legkevésbé?
Az Under The Influence-t. Te is?
Igen!! Most pedig mondanék néhány dolgot, te pedig mondd el, mi jut eszedbe róluk! Színpad.
A legkényelmesebb hely.
Stúdió.
A legkevésbé kényelmes hely.
Eredetiség.
Hmm! Csak azt játszd, ami a szívedből jön.
Trendek.
A trendek jönnek és mennek.
Image.
Az image számomra nem jelent semmit.
Hírnév.
A hírnevet napokban mérem, nem dollárban.
A Judas Priest Jugulator lemeze.
A tavalyi év 5 legjobb albumának egyike.
Metallica.
Kicsoda??! (nevet) Ez az én válaszom.
Nevermore.
Nagyszerű fickók. Imádom, hogy együtt turnézhatunk.
Criss Oliva.
Szégyen, hogy ilyen korán meg kellett halnia. Nagyon gyorsan összebarátkoztunk annak idején.
Az ex-tagok.
Legtöbbjükkel ma is jó barátságban vagyok.
New York.
A világ szíve.
Európa.
Jó itt körülnézni, de nem tudnék itt élni.
Magyarország.
Először vagyok itt. Még csak négy órája - eddig tetszik! (nevet)
Interjúk.
Szükséges, de nem ez a kedvenc elfoglaltságom.
