Shock!

„Azért kicsit hülyén mutat, hogy teltházakkal állunk őszre, és omlik össze a piac" – írta nekem a minap Szűcs Mihály, a Barba Negra Klub vezetője, aki az újjáéledt Rockmaraton feltámasztásának és életben tartásának is szerves résztvevője. Misi sok szempontból az egyik legmeghatározóbb szakmabeli jelenleg, a klubélet, a fesztivál szektor- és zenekari menedzsmentjének területén is érintett szereplő, s bár a fenti gondolat látszólag ambivalens, a maga valóságában világít rá egy mára már nem is annyira felszín alatti problémára. Hogy mit is jelent mindez, miért aggódnak a szakemberek az élőzene és a fesztiválpiac miatt, mi lehet a helyes út, és van-e jó megoldás? Erről és a Rockmaraton helyzetéről beszélgettünk Misivel, és a fesztivál társszervezőjével, Varga-Csajkás Zolival.

Öt év kihagyás után milyen tapasztalatokkal zárt az idei fesztivál? Sikerült megvalósítani, amit eredetileg elképzeltetek?

Szűcs Mihály: Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttünk be. Röviden úgy fogalmaznék a Rockmaratonban sokkal, de sokkal több van, és egy dolog biztosítja ezt az egészet, a közönsége. Erre lehet építkezni. Öt év után nehéz volt felmérni, hogy mi változott és mi lehet az igény, mi a jó „fesztiválrecept". 2024 egy befektetési év volt.

Volt bármi, amiben a tervezetthez képest helyben kellett átszabni az elképzeléseket, vagy e tekintetben minden gördülékeny volt?

Varga-Csajkás Zoltán: Anno egy hosszú, sok éves folyamat volt, mire a 2019-es szintig eljutottunk. A 2015-ös dunaújvárosi Rockmaraton, aki ott volt, láthatta, az első évünk volt az új helyszínen, és azt se tudtuk, fiúk vagyunk-e vagy lányok. Kellett hozzá jó pár év, hogy belakjuk úgy, hogy az profi legyen. És '18-ban meg '19-ben aztán már nagyon magasra tettük a lécet, nem sok magyar fesztivál tudta megközelíteni, amit addigra elértünk. Ez most megint egy hosszabb folyamat. Az ötéves kihagyás egyben a fesztivál ötéves kihagyása is volt, amiből két év az egész szektort érintette. Rengeteg embert, akiknek egy része abba is hagyta, átpártolt máshová, őket újra meg kellett találnunk, visszacsábítani, vagy a helyükre újat találni, és az sem megy egyik pillanatról a másikra. Emiatt van egy csomó olyan dolog, amiről aztán már ott a helyszínen tudtam, hogy na, ezt jobban meg lehetett volna oldani, ezt olcsóbban meg lehetett volna oldani, ezt máshova kellett volna rakni. Egyszerű dolgok akár: például a VIP teraszát tudtuk volna úgy helyezni, hogy mind a két nagyszínpadot lehessen látni, vagy máshová rakhattunk volna több vendéglátót. Mert aztán láttuk, hogy melyik volt az, ahol este tízkor sem állt senki, a többi meg szarrá úszott. A vendégeknek is meg kell tanulni persze, hogy ha bemennek a Borsodi Malátabárba, gyorsabban kapnak piát, mint például a színpadnál. Módosítani kellett egy csomó operatív dolgot is, az utolsó pillanatban jöttünk például rá, hogy a nagy szervizutunkon nem tudnak rendesen bejönni a kamionok, át kell alakítani, kavicsoztatni kell, egy csomó ilyen dolog. Máshol volt a nagyszínpad, mint korábban, máshol volt a zenekarok beléptetése, ez egy teljesen új üzemeltetést igényelt. Az egyes nagyszínpad backstage-e, meg a teljes procuciton rész, ami a legfontosabb a működés szempontjából, az bekerült a puszta végébe, sokszor öt-tíz percet kellett gyalogolni, hogy egyáltalán odaérjünk, ezt is át kellett ütemeznünk, oda kellett egy külön vezetést kialakítani. Sok újdonság volt, emiatt idén még sokszor kapkodtunk a fejünket, és úgy haladtunk, ahogy tudtunk.

Mi volt a tapasztalat, összességében a régi rockmaratonosok jöttek sokan, vagy netán egy fiatalabb, új generáció is, akik a korábbi fesztiválokon akár koruk okán nem vehettek még részt?

V-CS.Z.: A fiatalodás szerintem nem volt igazán érezhető. De ha jársz más koncertekre, ott látsz különösebb fiatalodást? Be kell látni, hogy jelenleg ez a szcéna folyamatosan öregszik. Persze az is igaz, hogy nem a döntéseink miatt, hanem főleg az időpontunk miatt nem is sikerült most olyan fellépőket meghívnunk, akik egy fiatalabb generációt meg tudnának szólítani. Ez pedig jövőre mindenképpen cél lesz.

Kérdés, a fiatalokat mivel lehet behúzni igazán.

V-Cs.Z.: Sokkal nagyobb lázadással. Nekem az a bajom, hogy nem annyira látom ezt a lázadó attitűdöt a jelenlegi rock/metál közegben. A fiatalok pedig lázadni szeretnének. Ahogy én is azért kezdtem el metálzenét hallgatni annak idején, az lázadás volt. Mindenki furán nézett rám, nyáron is bőrcuccokban voltam... Előtte meg tizenöt évesen azért kezdtünk el punkoskodni, mert akkor az volt a lazadó. Ha tetszik, ha nem, a fiatalok a zenében alapvetően a lázadást látják meg. És én most nem azt látom, hogy a rock/metál zenei közeg, főleg magyar vonatkozásban bármilyen szintű lázadást mutatna. Így viszont nem lesznek fiatalok, mert ők szerintem valami nagyon másra vágynak. Régen a mainstream vonzotta a fiatalokat, most ez már nem így van. Miattuk most én azt gondolom, hogy ez csak akkor működik, ha akár szándékosan is, de favorizáljuk a fiatal zenekarokat, és lehetőséget nyújtunk nekik.

Ehhez szinte kapcsolódó, hogy tervben volt egy feltörekvő zenekarokat tömörítő színpad is, ami végül nem valósult meg. Jövőre esetleg ez is kalapban lehet?

Sz.M.: Három helyszínt tudtunk megvalósítani. Egyrészt a költségvetés miatt, de a helyszínt is tanuljuk még, és nem akartunk zsúfoltságot az esetleges rossz elhelyezések miatt. Kisebb zenekarok persze így is felléptek azért. Én lennék a legboldogabb, ha mindenki helyet kapna a rendezvényen és elégedettek lennének. Így is meghatározó, népszerű zenekarok maradtak ki az idei évben. Nagyon remélem, hogy a jövőben ők is jelen lesznek. Büntetésnek érzem, amikor szembesülök azzal, hogy nincs annyi hely, amennyi elég lenne.

V-Cs.Z.: Azért abból a szempontból megvalósult ez a dolog, hogy a Metal.hu Aréna amiatt lett fedett, mert délelőtt tizenegytől az első szakaszban, délután négy-ötig sokkal több zenekart tudtunk betenni oda. Csak aztán annyira nagy volt a jelentkezés, hogy oda is sokalbumos, akár komoly múlttal rendelkező csapatok kerültek. Ez nehéz kérdés, de valamilyen tehetségkutatás tényleg kellene. Azt egyébként tudni kell, hogy itt minden egyes kiadott forint „kidobott pénz", ezekből nem jön vissza semmi. Ezt csak és kizárólag a közeg miatt csináltuk meg csináljuk. Egy ilyen fesztiválra nem jönnek többen csak azért, mert elhívunk még ötven nagyon tehetséges, de kis bandát. Ez egyértelműen beruházás a jövőbe. Ettől függetlenül szerintem szükség van rá. Anno is azért csináltam, mert azt gondolom, hogy egy ekkora méretű fesztiválnak valahol ez feladata is. Ezt a fajta tehetségkutatást, tehetséggondozást egy ilyen szintű fesztiválnak, mint a Rockmaraton, magára kell vállalnia, akár a költségvetési szempontokat figyelmen kívül hagyva is, a hosszabb távú eredmények érdekében. Bízom benne, hogy ez a szcéna fellendítését segíti elő.

Felmerült, hogy 2025-ben esetleg hamarabb lenne a fesztivál, július első hétvégéjén. A csúsztatás ötlete milyen okokra vezethető vissza?

V-Cs.Z.: Be kell látnunk, hogy ez egy rossz dátum volt, ezt bele is írhatod nyugodtan. Valamilyen dátummódosításon mindenképp gondolkodnia kell a szervezőknek. Egyrészt valószínűleg az időjárás-változás miatt Magyarországon is egyre melegebb nyarak lesznek. Akik azt gondolták, hogy ez az egész globális felmelegedés csak átverés, azoknak ez az év most pontosan megmutatta, hogy nem az, és ez a nagy hőség mindig július közepe táján szokott igazán kezdődni. Ez az egyik része. A másik, hogy ez a hétvége a zenei programon is nagyon megérződött. Ez az a zóna, amikor már mindenki hazautazik.. A Judas Priesttel nagy mázlink volt, hogy ők még maradtak, és le tudtuk kötni őket. De az összes többi tervezett előadónkat szinte elbuktuk, zenei programban egészen mást terveztünk ahhoz képest, ami lett végül. Ettől függetlenül szerettük ezt is, de láthatóan egyoldalúbb volt. Nagyon nehéz volt tengerentúli zenekarokat szerezni, a keményebb vonalból sokkal komolyabb felhozatalt tudtunk volna, a modernebb világból is egyértelműen ezért csúsztunk ki, mert ott is sok az amerikai, és ők ilyenkor már hazamennek. De még az európaiak is sokszor pihennek ezen a hétvégén, hiszen az európai fesztiválokat is jellemzően június hónapban rendezik, illetve augusztus elején a Wackenhez, a Brutal Assalthoz kötődően. Így aztán a zenekarok megszokták, hogy júliusban nem turnéznak Európában. Az amerikaiak hazamennek, az európaiak meg kiveszik szépen a szabijukat. Ezen a héten pont ugyanazt a zenei világot lehet megfogni, ami a cseh Masters Of Rockon is van. Nem véletlen, mert azok a zenekarok a MOR miatt akkor még fellépnek Európában.

De ti eleve vegyesebb felhozatalban akartatok gondolkodni.

V-Cs.Z.: Mi sokkal vegyesebben szeretnénk gondolkodni. A Masters Of Rock erősen tematikus fesztivál, ahogyan egyébként a Brutal Assault is az. Ezt korábban is mondtam mindig, hogy mi arról beszélgettünk itt 2019-ben, az utolsó Rockmaratonon is, hogy micsoda underground ez a fesztivál, közben meg azt kell mondanom, hogy ezekhez a nyugati fesztiválokhoz képest a Rockmaraton inkább mainstream rendezvény, összefogó, széles palettájú fesztivál. Odakint a black metaltól a punkig, a hardcore-ig minden stílusnak saját fesztiválja van. Csehországban minden stílusban rendeznek egy saját fesztivált, ami legalább önmagában is akkora, mint a Rockmaraton. Jó, talán az Obscene Extreme nem, de a Brutal Assault és a Masters Of Rock legalább a miénk másfélszerese. Ehhez képest a Rockmaraton egy vegyes és széles közönségnek szóló fesztivál, ahol meg tudott férni egymás mellett mondjuk Rudán Joe az egyik oldalon, a Thy Art Is Murder meg a másikon. Közben meg fellépett még egy punkbanda is. Szükség volt egy minél szélesebb spektrumra ahhoz, hogy nagyobb közönséget tudjunk elérni.

Alapelvnek tűnik, hogy a napi belépés díja igazodik egy topfellépő budapesti jegyének árához. Ez jövőre is így lehet? Mennyire nagy az árérzékenység?

Sz.M.: Az alapelv nem számít. Ez színtiszta matek! Topfellépő vagy hazai fellépő, mindennek van egy kiadása. Igen, árérzékenység van és sajnos rajtunk csattan az ostor a végén, nem azon, ami befolyásolta ezt az egészet. Mi szeretnénk továbbra is álmodozni és megvalósítani. Én szeretnék úgy álmodni, hogy nem hagynak bennünket egyedül. Az elmúlt hetekben nagy téma, hogy mi drága és mi nem, ráadásul mellette gyorsan mindenki zenei piaci szakértő lett a social felületeken. Jó lenne, ha egyes emberek vagy cégek kommunikációs taktikája nem arról szólna, hogy összeugrassza a vásárlókat a szervezőkkel, zenészekkel vagy esetleg „bután" belekeveri a tudatlansággal az állami oldalt a piaccal szemben. Ez kulturális témakör, nem politikai kérdés! Ha tájékozatlan ember bármilyen fórumon „oktatást", egyedi véleményt alkot, az nagyon csúnyán félre tud menni, és igazságtalan tartalmat ad tovább az emberek felé, ami nem megoldás senkinek!

V-Cs.Z.: Most azt látjuk, hogy akik eljöttek hozzánk, azt mondják: nem volt baj, hogy ennyibe került a jegy, és legyen erős program. Inkább ez az irány: ha van elég erős program, akkor azért lehet jegyárat is kérni. És ezzel együtt az is igaz, hogy akiknek ezek a külföldi nevek semmit nem mondanak, és ugyanarra az x magyar zenekarra akarnak jönni, azoknak nem fogja megérni a Rockmaraton hosszabb távon. Ez igaz. De ezek jó része talán át is szokott már az olcsóbb, csak magyar zenekarokkal dolgozó rendezvényekre. Idén olyan árat lőttünk be, ami nem volt olcsó, de nem is volt irreális. De szignifikánsan nem lehet az idei árat növelni, mert most már nincs akkora infláció.

A Rockmaraton jelenleg legfontosabb hazai zászlóvivője ennek a műfajnak, így annak, hogy van, a jelentősége nehezen megkérdőjelezhető. Ez valahol „felelősség" is egyben?

Sz.M.: A Rockmaraton, a Barba Negra és a H-Music a zászlóvivő. Természetesen sok klub és rendezvény is viszi a műfajt a vállán, ahol a rock jelen van. Nagyon nagy felelősség és óriási kockázat, de egyben ösztönöz is. Én nagyon szeretném, ha tovább fejlődhetnénk, mert megérdemelné a rendezvény és megérdemelnénk a vendégeink. Itt kell figyelni, hogy milyen következményekkel járnak a megnövekedett kiadások. Nem szeretnénk tovább emelni a jegyárat vagy italárat, de ahogy előbb is mondtam, a gazdasági számítás, bevétel és kiadás végeredménye mutatja meg, mi a helyes út. Támogatások nélkül ez hihetetlen teher a szervezőknek.

A Rockmaraton az idei felhozatallal egy nemzetközi viszonylatban is versenyképes nívót vívott ki. Ezen a szinten már nem nélkülözhető az innovatív fejlődés iránti vágy?

Sz.M.: 2023-ban, mikor áment mondtunk rá, hogy a Rockmaraton visszatérjen, megegyeztünk abban, hogy minőségi szintet kell lépni, ha tetszik, ha nem. Ezt azonnal Zoli és Kristóf (Hartmann Kristóf, H-Music – SzG) is elfogadta, de sokat kellett egyeztetni annak tekintetében, hogy mivel is jár ez a fejlődés. Sokan érzékenyek a jegyekre vagy az italokra, de a fejlődés olyan kiadással jár, amit nem is gondol a vásárló. Mindhárman úgy vágtunk neki ennek a rendezvénynek, hogy ez egy „befektetés", találjuk meg a 0 pontot, most nem a profit számít, hanem az, hogy a Rockmaraton visszatérjen. A költségvetésnél a bevétel és a kiadás eredménye tisztán mutatja, mit kell tennünk, hogy a legjobb esetben ne legyünk veszteségesek. Idén nem néztük ezt, mert a szívünk hajtott, hogy megvalósuljon a Rockmaraton 30.

V-Cs.Z.: Egyértelműen csak fölfelé van értelme menni. Ebből a szempontból az az út, hogy még sokkal nagyobb legyen a fesztivál. Hogy igazán nagy fellépőket hívjon, hogy ne csak egy ilyen igazán topkategóriás fellépője legyen, hanem akár három, mindhárom napra egy, aki önmagában is arénabanda. Ez a cél szerintem, így lehet igazi sikert elérni. Óriási eredmény volt, ameddig 2019-ig eljutottam, de azt tök egyedül csináltam, úgy, hogy középiskolai tanárként mellette volt egy fix fizetésem, és közben még két másik fesztiválban is dolgoztam. Ebből próbáltam olyan anyagi hátteret létrehozni, hogy kockáztathassak egy 200-250 milliós rendezvényen. De soha nem mertem ennél följebb menni, mert tényleg a megélhetésemet tettem kockára minden évben. Azzal, hogy ilyen komoly szakmabeli összeállás alakul e mögött a fesztivál mögött, már lehet nagyobbat álmodni. Hosszabb távon pedig csak ez az irány, hogy igazán nagyot álmodunk, és egy milliárdhoz közeli költségvetésű, nemzetközileg is elismert rockfesztivál lesz a Rockmaraton. Csak ennek van értelme.

Ezt a területet jóval küzdelmesebbnek tűnik menedzselni, mint mondjuk a közfogyasztósnak mondott popzenei rendezvényeket. Van ennek a munkának objektív látszata?

Sz.M.: A Barba Negra tizenhárom éve saját kockázati alapon működik, nulla segítség és támogatás mellett. Hidd el, ez már nem a szerencsén múlik. Sok ember felé tartozom felelősséggel. Tisztelem és ragaszkodok is mindenkihez, aki velem dolgozik, legyen bármi a beosztása, üzlettárs, partnereink, zenekar, menedzser, stáb vagy bárki. Egy kultúrát képviselő és a társadalomnak szórakozást, kikapcsolódást nyújtó dologról rossz azt írni, hogy sokszor egyedül hagynak. Viszont egy rockfesztiválhoz vagy Barba Negrához, bármelyik rendezvényhez, klubhoz pénzügyi fedezet szükséges, hogy a kivitelezés stabil legyen. Nem csak álmodni kell, hanem véghez is vinni, ami brutál nehéz. Tisztelem a motoros rendezvények vagy a Tábor, a FEZEN, a Lowland, a Fekete Zaj fesztiválok vállalkozói bátorságát, minden szervezőt és klubot, akik saját kockázat mellett próbálnak megvalósítani egy ilyen rendezvényt. Más zenei műfajok sikerét is tisztelem, és örülök, hogy sok lehetőségük van fellépni, hogy a szponzorok is könnyebben megtalálhatók számukra. Nem irigyelem tőlük, ez az ő sikerük, érdemük. Ezt nem szabad belevonni egy olyan kérdésbe, ahol az igazságérzetünket zúdítanánk rájuk feleslegesen. A Barba Negra megmutatta a legnehezebb időszakban, anno 2011 után, hogy a rock népszerű műfaj, fantasztikus közönséggel. A szervezőknek, a zenekaroknak és a közönségüknek köszönhetően kijelenthető, hogy Magyarország legnagyobb klubja lett. Aztán megépült az új Barba Negra, és soha nem látott szinten érkeznek a nemzetközi csomagok, érnek el hazai előadók nagy sikereket Aréna nélkül is. Van bizonyított recept, és ez simán alkalmazható lehet a Rockmaratonra vagy más rockrendezvényekre. Kicsit olyan ez, mint a társasjáték, amiben mindenki nagyon fontos szerepet tölt be, hogy létezzen és működjön. Nagy szükség lenne a piacnak erre és mindenkinek, mert a rock tényleg örök, és a közönsége is az!

Rockzenével foglalkozni ma Magyarországon az elkötelezettek privilégiuma?

Sz.M.: Ezt nehéz megfogalmazni. Nem szabadna azt mondani, amit te megfogalmaztál a kérdésben. Ha megfelelő támogatás lenne a rockzene, a fesztiválok és a klubok felé is, meggyőződésem, hogy stabilabb és sikeresebb vállalkozás lehetne ez is. Ma lényegében rádiós- és médiaháttér nélkül van a rock. Sokkal kevesebb fellépési lehetősége van egy rockzenekarnak, mint más stílusban lévő előadóknak. Pedig azt kellene válaszolnom, hogy Gergő, nincs igazad, a rock műfajban azok vannak jelen a fesztiváloknál és kluboknál, akik szeretik ezt csinálni és sikeresek a támogatások mellett.

Az Indexen jelent meg úgy másfél hete egy véleménycikk a Balaton Sound, a VOLT és a Sziget egyik korábbi szervezője, Lobenwein Norbert tollából, aki a fesztiválpiac nehézségeire fókuszálva szinte a fesztiválok korszakának hanyatlását, végét vizionálta. Valóban ennyire sötét lenne a helyzet?

Sz.M.: Sok dologban egyetértek a cikkben leírtakkal, de attól függetlenül egyoldalú a zenei műfajt nézve a leírás. Noreszék anno harminc év alatt egy birodalmat építettek fel teljesen elismerve. Egyébként ez egy „láncreakció". Ha drága az élet, akkor kevesebb pénz marad az embereknél a szórakozásra. Ha a rendezvényeken nagy a drágaság, akkor brutálisan sok a negatívum komment, igaz, legtöbb esetben nem tudja a kommentelő, milyen kiadásokkal jár a rendezvény, de van olyan is, amikor irreális minden italár satöbbi... Ha csökken a bevétel a szórakozásra, akkor gyengül a fogyasztás, ami kihat a gyárakra, termelésre. Ha kisebb a termelés, akkor sajnos leépítések következnek a gyárakban, szórakozóhelyeken, és ez így egészen az utolsó személyig elér, aki a zenei piacon dolgozik. A zenekaroknak a kevesebb koncertlehetőség miatt nincs módja arra, hogy a tagok főállású zenészként megéljenek. A produkcióknál sok ember van még jelen crew-ként, akiknek másodállásban is nehézséget okoz ez, és ha az egész összeér, akkor egy-két éven belül a piac kábé 50 százaléka elvész: a fesztiválok és olyan helyszínek, ahol nemzetközi koncertek is lebonyolíthatók. Ha a turizmus is gyorsan csökken, a Balatonnál és más turisztikai helyszíneknél kisebbek lesznek vagy eltűnnek a rendezvények. Ott a vendéglátás, szálláshelyek is olyan helyzetbe kerülnek, amit senki se szeretne, ha megtörténne. A szolgáltatások is kezelhetetlen vagy kigazdálkodhatatlan szinten vannak lassan, ami szintén befolyásolja majd a rendezvények számát a jövőben. Ha engedjük ezt az egészet tovább süllyeszteni, az nem pár tízezer embert érint majd, hanem százezreket. Azt gondolom, a társadalmi terhek feldolgozásához és a feltöltődéshez szükséges a zene, klubok, fesztiválok és koncertek szintjén is. Ha rendbe akarjuk tenni a zenei piacot a klubélettől a fesztiválokig, elég gyorsan kellene cselekedni, mert a 2025-ös év nagyon nehéz lesz. Gyors megoldás kell és egy olyan rendszer működése, ami a zenei piac jelenlegi süllyedését megállítja és megkezdi a stabilizálását. Ezt támogatás nélkül nem lehet megoldani. Olyan ez jelenleg, mint egy befektetés. Sok év telt el a covidot is beleszámítva a zenei piacot nyomorító dolgokkal együtt, és csodával adózom minden vállalkozó felé a zenei piacon, akik talpon tudott maradni.

Szerinted mi lehet az oka, hogy a kulturális szférába érkező, a könnyűzene helyzetét segítő támogatások, a szponzorok szinte soha nem fókuszálnak a rockműfajra? Miért nem látják a lehetőséget a döntéshozók ebben a zenei vonalban, miközben nálatok, a Barba Negrában is rendre futnak a teltházas rendezvények, nagyobb nemzetközi nevekkel is?

Sz.M.: Talán nem valós tájékoztatás kaptak a döntéshozók és a nagy cégek a rockműfajról és ennek előnyeiről. Nem ismerik a Barba Negrát, a Rockmaratont vagy más rockzenei rendezvényeket. Nincs bemutatva az érintettek felé, hogy Európa más országaiban a legnagyobb rendezvények rock tematikájúak: Nova Rock, Graspop, Hellfest, Copenhell, Rock Am Ring, Wacken, Masters Of Rock satöbbi... Egy Wacken vagy Rockharz már most teltházas a 2025-ös évre! Tény, hogy nagyon gyorsan népszerűek lettek előadók a covid alatt-után, akiket említett Noresz is a cikkben, és a megrendelők őket választják a rock helyett. Biztos vagyok benne: létezik megoldás arra, hogy jobb legyen a rockzene helyzete Magyarországon, ami egyébként sikeresebbé tenné az egész zenei piacot. Meg kell jegyeznem, hogy vannak kezdeményezés jelei, hogy ez a „magára hagyott" érzés javuljon. Az ajtó előtt állunk a beszélgetés megkezdésére. Remélem, meghallgatnak, megértenek minket és nagyon gyorsan megoldást találunk közösen, hogy a rockzene is méltó helyére kerüljön.

Egy szélesebb perspektívában, nagyobb neveket is felvonultató, nyugati mintára megvalósuló rockfesztivál ezzel együtt is egyfajta piaci résnek tűnik itthon. Szerinted miért nem látják ebben a befektetők a lehetőséget?

Sz.M.: Hiszek benne, hogy Magyarországon el lehet érni, hogy nemzetközi szintű és erős, stabil rendezvény legyen például a Rockmaraton. A beszélgetések alapján más is így gondolja. Viszont bizonyos dolgokat azonnal meg kell változtatni. Ilyen a rádiós nélkülözés a rocknál. Szükség lenne egy önálló, minőségi rockrádióra. Most nincs rádiónk, pláne aminek nincs elkapcsolási faktora. Nincs igazi erős médiánk, nincs szponzorlista és támogatás. Gondold végig, hogy Csehországban, Lengyelországban, Németországban, Ausztriában, de már Romániában, Bulgáriában és sorolhatnám, hol mindenhol még, a rock népszerű és igazi üzleti modell. Pont Magyarországon nem működik? Vagy mit nem csinálunk úgy, amit más országban csinálnak? Elmondok egy igaz történetet, ami nekem rossz érzés volt. Idén beszéltem az egyik sörgyár „vezetőjével", és azt mondta nekem, hogy a marketingügynökség náluk a lájkszámokat nézi. Azt hittem, hülyéskedik velem, de csak mondta, hogy nekik az kell, akit a közösségi média felemel. Mondtam neki, hogy szerintem pedig az a fontos, hogy a termelés emelkedjen, mert akkor a forgalom nő és a munkahelyek száma is nő vagy stabilabb lesz. Köztudott, hogy a rockközönség a legnagyobb sörfogyasztó. Érveltem ezzel, a Barba Negra nézőszámokkal és sörforgalommal, de nem ez számít a szponzoráció döntésénél vagy ennél a cégnél. Szomorú és tanulságos volt.

Felkészült a változásra a hazai piac, vagy még túlságosan a régi rossz reflexek a döntők?

Sz.M.: Idén a fesztiválok – tisztelet a kivételnek – erős csökkenést tapasztaltak, de a nagy szórakozóhelyek is. Szerintem nem túlzás a 30-50 százalék közötti csökkenés. Ezt gyorsan rendbe kell tenni, amíg vannak rendezvények. Párhuzamosan pedig a rockzenei rendezvényeket is építeni kell. Magyarországon tudomásul kell venni, hogy a rock nagyon másképp volt/van kezelve, támogatva, üzemeltetve, mint például Csehországban, Ausztriában vagy Németországban. Ma egy ötezer fő/nap feletti rendezvényt csak támogatással lehet biztonsággal működtetni, tervezni, előkészíteni, pedig nem kellene, hogy így legyen. Magyarországon egy rockfesztivál simán lehet a nemzetközi piacon is meghatározó minőségi rendezvény. Ha nem is teljesen alulról kell építkezni, de komoly stratégiára és támogatásra van szükség ahhoz, hogy Magyarországon megvalósuljon Közép- és Kelet-Európa egyik legnagyobb rockfesztiválja. Minden évben változnak a fogyasztói szokások, változik a zenei ízlés, és nagyon gyorsan nőnek zenekarok a rockban is: Måneskin, Falling In Reverse, Bring Me The Horizon, Electric Callboy satöbbi... Ahhoz, hogy a befektetők és más támogatók komolyabban vegyék a rockműfajt, megkerülhetetlen eredményt kell letennünk az asztalra. Ezt viszont a támogatóknak meg kellene előlegezni, hogy megvalósuljanak jó dolgok, álmok.