Egy kis bemelegítő ismertető a zenekarról: a csapat 1990-ben kezdte működését Proteus néven, komplex, techno-thrash/power irányvonalon indulva. 1993-tól Sackrace néven folytatták a küzdelmet, már jellegzetes "sackrace" stílusban: progresszív zenei elemek, szerkezetek összefogva frappáns, zúzós riffekkel.
A durva témák dallamos részekkel, a hörgős vokalizációk tiszta dallamokkal, a komplex riffek melodikus, váltott gitárszólókkal keverednek. A zenekar felállása: Gerstner Árpád: ének, gitár, Borsiczki Barnabás: gitár, Csuha András: bass, Bordás Zoltán: dobok. És most jöhet a többi:
Eddig nem találkoztam túl gyakran a zenekar nevével. Ilyen "sűrűn" koncerteztek?
Tulajdonképpen a lemez felvétele óta valóban keveset koncerteztünk, ellenben előtte elég sokat, de csak a környékünkön. Ez Pestre nem vonatkozik ugyanm de azt hiszem ezzel nem mondok újdonságot. Az az igazság, hogy messzire nehéz eljutni a mai benzinárak mellett. Arra nincs elég pénzünk, hogy mi fizessünk azért, hogy koncertezzünk. Szponzorról meg nem is lmodhatunk. Mondhatjuk, hogy az MHH sem buzdít túlzottan, talán ennek lenne reklám ereje? A pénzt inkább erre a lemezfelvételre áldoztuk, aminek már vagy 10 éve meg kellett volna születnie. A számok nagy része ugyanis akkor íródott. Bár azt hiszem (remélem) a zene talán független az időtől, az esélyeink viszont erőteljesen függnek a divattól, ami jelenleg nem igazán kedvez nekünk. Sajnos a metal műfajt is teljesen eluralta az üzlet, a mesterséges divatdiktálás. Ez tapasztalhatóan a minőség rovására megy. A folyamat már vagy 5-6 éve kezdődött és teljesen kiölte a metalból azt, amiért megszerette az ember annak idején ezt az irányzatot. Akkoriban minden zenekarnak volt karaktere, egyénisége, s ami a lényeg, a lemezen szereplő összes szám magas színvonalú alkotás volt. Persze nem kellett 70 percesre csinálni, elég volt adott esetben 35 is, és nem volt kötelező évente kiadni egy lemezt, amit csak a turné közbeni beállások riffjeiből csapnak össze.
Schmidt Peti a Ragyogás 'zine-től progresszív-thrash-ként jellemezte a zenéteket. Ti helyénvalónak érzitek ezt a címkét?
Schmidt Peti műfajmegjelölésével kapcsolatban nincs semmi kifogásom, sőt, a lemezismertetőt is nagyon korrektnek tartom. Ritka manapság, hogy a lemezkritika célja valóban az, hogy megtudjuk mit várhatunk a lemeztől. Sajnos a "thrash" szónak ma nincs túl pozitív csengése, így félre is vezethet. Azt emelném ki, hogy zeneileg egy nagyon erőteljes karaktere van a Sackrace zenéjének, a mai dömpingben talán néhány embernek felüdülés lehet egy egyéni motívumokkal operáló muzsika. Kíváncsi lennék a te véleményedre ezzel kapcsolatban.
Mint az a kritikából kiderül, nekem is nagyon tetszett a zenétek, tényleg igényes, karakteres muzsika. Mint ahogy az angol nyelvű dalszövegek is azok. Szerinted mitől jó igazán egy dalszöveg? Ti milyen témákat szerettek?
Az angol dalszövegek mellett máig is kitartottunk. Hogy mitől jó egy szöveg, arra nem tudok általánosan válaszolni, csak ara, hogy minket mi foglalkoztat a lemezen szereplő dalok kapcsán. Többségében pszichológiai vagy filozófiai problémákat feszegetünk. (Fission: egy schizoid elme párbeszéde, Anti-dazzle lights és Dazzle lights: két ellentétes személyiség ugyanazon cél érdekében, de lehet egy személy kétféle próbálkozása is, Confusion of roles: szerepzavar, stb.)
Mivel foglalkoztok a zenélés mellett?
A zenekarból ketten egyetemisták vagyunk, a dobosunk jazzdobosnak tanul és Barna pedig alpinistaként dolgozik.
A környéketeken van valamilyen klub vagy más fellépési lehetőség?
A környékünkön van a Molotov-liget, talán hallottál már róla. Általában szokás a turnék során beiktatni ezt az esztergomi klubot.
Milyen feldolgozásokat tűztök műsorra?
Felolgozásként a saját stílusunktól eltérő gondolkodású bandáktól szoktunk játszani, pl.: Sepultura, Sacred Reich, Danzig, King's X, Slayer, Cancer.
Mi a véleményetek a magyar undergroundról, a fanzine-ekről, médiáról?
A fanzinekről (amit eddig olvastam) általában jó véleményem van. Valóban írnak olyan dolgokról, ami érdekelhet, és még őszinték, kedvesek, lelkesek is. Az underground zenei élet viszont sajnos nagyon halovány, de hiszen a nevében benne van, Ebben a kis országban az underground egyszerűen nem tud fennmaradni, vagy ha pesszimistán fogalmazok: meg sem születik. Médiáktól pedig alig várható reményteljes lépés.
