Shock!

A Soulfly alapvetően egyszemélyes zenekarként él a köztudatban, különösebben mégsem bántuk, hogy úgy alakult: Max Cavalera helyett ezúttal Tony Campos basszusgitárossal nyílik alkalmunk egy telefonbeszélgetésre. Szinte felsorolni is nehéz, hol fordult meg karrierje során a metal színtér egyik legálláshalmozóbb basszere: Static-X, Otep, Ministry, Prong, Asesino, Possessed... Így aztán nem is lehetett kétséges, hogy az idén pont 40 éves Tony jó beszélgetőpartner lesz, és ha már így jött ki a lépés, a Savages című friss Soulfly mű mellett természetesen a nemrég kiadott, és állítólag már tényleg utolsó Ministry album, a From Beer To Eternity kapcsán is megkérdeztünk tőle pár dolgot.

Tony, legutóbb, az Enslaved lemez kapcsán elég sokat emlegettétek a death metalt, a Savages azonban kicsit mintha visszakanyarodást hozott volna a megszokott Soulfly stílushoz...

Ez szerintem is így van. Az Enslaved bizonyos szempontból valóban gyors death metalt rejtett, ez a vonal határozta meg az album alapvető arculatát, ez az új album viszont jobban hasonlít a régebbi lemezekhez. Hol thrashes, hol groove-os... Egyes dalok pedig szerintem emellett egyenesen a legsúlyosabb, legdoomosabb dolgokat rejtik, amiket csak Max valaha is írt.

Te mennyire tudtál belefolyni a dalszerzési procedúrába, és mennyire különbözik ez mondjuk attól, ahogy a Ministryben vagy az Asesinóban dolgoztok?

Az Asesinóban javarészt Dino Cazares írja a zenét, én pedig a szövegekért felelek, de néha én is hozzáadok egy-egy riffet a végeredményhez. Ami a Ministryt illeti, ott kész nótákat kapunk. A basszustémákat nyilván alakítom még ezekhez képest, de azért alapvetően Al Jourgensené a döntés mindenben. Ebből a szempontból a Soulfly sem tér el nagyon az ottani helyzettől, de Max jobban szereti a zenekari munkát, mint Al, mivel neki is több ötlete támad, ha hallja a komplett bandát játszani. Abszolút nyitott a változtatásokra is egyébként, amennyiben valaki jó ötlettel áll elő, tehát mindenki hozzáteheti a saját kreatív adalékait. A dalok javarészét ennek megfelelően Max és Zyon hozta, tehát ezek a vázak gyakorlatilag teljesen elkészültek, mire eljutottak hozzám és Marc Rizzóhoz. Ezután két-három napig jammeltünk a nótákon teljes zenekarként. Ebben a szakaszban nyilván mi is javasoltunk néhány változtatást, apróságokat, és természetesen kidolgoztuk a saját részeinket, de a számok alapjai már nem nagyon változtak.

És emberileg milyen főnök Max?

Nagyon nyugis, barátságos arc. Régen keményen partizott, híresen őrült piásnak számított, de ma már nem igazán iszik: inkább tévézni, dumálgatni szeret. Ez egyébként nekem is fekszik, mert már én sem iszom annyit, mint régen, noha ma is szívesen kinyitok egy üveg bort. De Max nyugodtsága alapvetően mindenkire átragad a környezetében, szóval jó vele tölteni az időt. Teljesen jó az összhang a csapatban, mindenki jól érzi magát.

Elég sok helyen szoktál játszani, de gondolom, most a Soulfly a fő prioritásod...

Igen, teljes biztonsággal kijelenthetjük ezt. A következő egy évben szinte csak a Soulfly ügyeivel foglalkozom, bár ez természetesen nem zárja ki azt, hogy ha éppen ráérek, és hívnak valahová, akkor oda is elmenjek. Szeptember végén például a Possessed-del is adtam két koncertet, amikor a Masters Of Metallal játszottunk, tudod, az Agent Steel utódzenekarával... Régebben teljes állásban is zenéltem náluk, aztán ezt idővel már nem tudtam vállalni, de most Jeff Becerra felhívott, hogy szükségük lenne rám. Mivel épp befért a naptáramba, azt mondtam, hogy bazmeg, hát hogyne mennék! Egyik örök kedvenc bandámról van szó, kölyökként az első favoritjaim közé tartozott a Possessed. Gyakorlatilag ők találták ki a death metalt, szóval ha hívnak és éppen ráérek, bármikor megtiszteltetésnek veszem, ha zenélhetek velük. De a következő időszak tényleg a Soulflyról szól majd, hiszen november közepéig Észak-Amerikában játszunk, majd a következő év elején Európa következik. Ha jól emlékszem, februárban indul az ottani turné.

Ugyan elsősorban a Soulfly kapcsán beszélgetünk, de nemrég jött ki az új Ministry lemez is, szóval remélem, nem bánod, ha arról is kérdezlek...

Dehogyis, haver, kérdezz nyugodtan bármit.

Szóval: hogyhogy megint?

(nevet) Jogos a kérdés... Al már nyugdíjba vonult egyszer, ezt mindenki tudja. Nem is a zenélésből lett elege igazán, hanem a turnézásból, az állandó utazgatásból, azt ugyanis már kurvára unja igazság szerint. De szerintem ez az új album sem jelent volna már a Relapse után, ha Mike Scaccia nem hal meg tavaly év végén, annak ellenére, hogy zenélgettünk közösen a turné szüneteiben, illetve készítettünk felvételeket közvetlenül a tragédia előtt. Úgy gondolom, Mikey volt az egyetlen ok, amiért végül Al befejezte a From Beer To Eternity lemezt. Amikor Mike meghalt, Al azt mondta nekünk: „Srácok, nem akarom folytatni a zenekart, de ezt az egyet még fejezzük be Mikey miatt", és így is tettünk. És előre leszögezte, hogy nincs turné, nincs felhajtás, nincs semmi: csak az album, ahhoz hat koncert, aztán utána tényleg vége a sztorinak. És ezúttal úgy gondolom, valóban ennyi is volt.

Zeneileg hol helyeznéd el az albumot az életműben?

Valahol logikus folytatás az előző anyagok, a Rio Grande Blood, a The Last Sucker és a Relapse után, de összességében talán metalosabb azoknál. És akadnak rajta old school témák, dalok is, amelyek egészen a The Mind Is A Terrible Thing To Taste lemezig mutatnak vissza. Szerintem ez egy fasza elegy a Ministry életművéből, nagyon élveztem a felvételeket, és azt, hogy ehhez a régiesebb hangulathoz passzoló basszustémákat játszhattam fel a stúdióban a nótákhoz. Elégedett vagyok az albummal, méltó befejezés lett.

Ha már Maxet megkérdeztem, nem tudom kihagyni: emberileg hogyan jellemeznéd Alt?

(nevet) Alről mindig az jut eszembe, hogy olyan, mint a sosem volt nagyapám lenne. Néha nagyapának is hívom... Elképesztően sok időt húzott le ebben a bizniszben, ebből kifolyólag hihetetlen tudással, bölcsességgel rendelkezik. Valóban olyan típusú bölcsességre gondolok most, ami elsősorban idősebb emberekre jellemző. És persze mindenkiről akad egy-két sztorija! (nevet) Minden Ministry turnén az volt a program, hogy körbeültük a buszban, mint a kölykök a nagypapát, boroztunk, ő meg mesélte egymás után a hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket. Nagyszerű érzés, hogy ismerhetem és a barátomnak tudhatom őt.

Mikor számíthatunk a következő Asesino lemezre?

Folyamatosan beszélünk róla Dinóval, de azért annyira nem egyszerű összeegyeztetni az időbeosztásunkat, hiszen a Fear Factory és a Soulfly is sokat koncertező zenekar. Most úgy fest, hogy decemberben, illetve januárban remélhetőleg lesz egy kis időnk további dalokat írni, és akkor végre valamikor jövőre megjelenhet az album. De mint említettem, ez egyelőre még csak terv. Reméljük, összejön...

Egy dolgot a Static-X-ről is kérdeznék... Wayne-nek pár hónapja volt egy sajtónyilatkozata, biztos vagyok benne, hogy te is olvastad. Van bármiféle hozzáfűznivalód?

(harsányan felnevet) Akár annyit is mondhatnék, hogy ennyi a kommentárom... De ha már így rákérdeztél: 2009-ben hagytam ott a Static-X sorait, mert tovább akartam lépni az életemben és a karrieremben. Ez a kilépés végleges volt, mert magam mögött akartam tudni azt az egész sztorit. Ahogy te is látod, azóta is folyamatosan zenélek, a legkülönbözőbb zenekarokban, számtalan helyen fordultam meg az utóbbi években. Wayne eközben a sajtót kürtöli tele az interjúiban a történeteivel, a gyanúsítgatásaival, a vádjaival. És tudod mit? Mindez semmin nem változtat. Én ettől még zenélek, turnézom, és el tudom tartani a családomat abból a pénzből, amit ezzel keresek. Akármit csinálhatna ő is, de valahogy mindig visszakanyarodik ehhez a témához... Szerintem itt lenne az ideje annak, hogy továbblépjen.

A Static-X-ben lettél ismert, amit általában mindenki a modern vonalhoz sorol, de tudom, hogy old school metal arc vagy. A már említett Possessed mellett kik voltak még alapvető hatással a zenei látásmódodra, a játékodra?

Mindenekelőtt Cliff Burton. Aztán Dan Lilker az S.O.D. miatt, és Rob Nicholson a Cryptic Slaughterből. Tudod, ki ő?

Blasko Ozzy meg Rob Zombie csapatából, igaz?

Így van, pontosan! (nevet)

Gyilkos basszusgitáros, én is nagyon szeretem a játékát.

Hatalmas zenész. Ma már sajnos kevesen tudják róla, hogy annak idején egy kurva jó hardcore/punk bandában zenélt, ez volt a már említett Cryptic Slaughter. Kölyökként csak lestem, miket játszott ott, tényleg alapvető befolyással bírt a stílusomra ő is.

Mi volt életed legjobb koncertje rajongóként, illetve zenészként?

Ó, a kettő szorosan összefügg! Rajongóként egyértelműen egy Iron Maiden koncert otthon, Kaliforniában, a Long Beach Arenában, de nem abban a körben, amikor a Live After Death videó készült, hanem egy turnéval később, amikor a Somewhere In Time lemez kapcsán játszottak. Az volt az első nagy arénakoncertem, és mondanom sem kell, életre szóló élményt jelentett, onnantól fogva mindig az a buli volt számomra a mérce. Zenészként pedig ugyanezen a helyen játszottam életem legjobb koncertjét még a Static-X-szel, a Pantera és a Slayer közös turnéján, amikor mi voltunk az egyik előzenekaruk. Egész nap teljesen megbabonázva mászkáltam ott, mert hihetetlennek tűnt, hogy én is ugyanott léphetek fel, ahol annak idején, kissrácként a Maident is láttam. Még kiabáltam is a színpadról a közönségnek, mint Bruce Dickinson, hogy scream for me, Long Beach! (nevet) Úgy éreztem, ott és akkor bezárult egy kör az életemben, hihetetlenül boldog voltam.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Rengeteg különböző szarságot hallgatok, szóval kicsit olyan ez most, mintha azt kérdeznéd, melyik herémhez ragaszkodom jobban! (nevet) Passzolom is inkább a kérdést, rendben? Mostanában az új Alice In Chains, az új Suicidal Tendencies, a legutóbbi Machine Head meg az új The Black Dahlia Murder szólt nálam sokat, sőt, csak nemrég hallgattam meg a legutóbbi Van Halent, és az is nagyon bejön. Megmondom őszintén, nem számítottam ennyire jó lemezre tőlük. És hogy valami régebbit is mondjak, a Nuclear Assault Game Overjét is előszedtem a napokban. Ez is egy igazi klasszikus számomra, annak idején még kazettán vettem meg kölyökként.

Mi az élet értelme?

Mindenki számára más. Az én mottóm egyszerű: basszusgitározom, zenélek, és jól érzem magam.