Tobias Sammet napjaink egyik legnagyszerűbb zeneszerzője. Lehet szeretni vagy nem szeretni az Edguy, illetve az Avantasia zenéjét, az azonban vitathatatlan, hogy amit ez a fiúcska kitalál, létrehoz, összebütyköl, az maga a nagybetűs Varázslás a melodikus metal kedvelőinek számára. Emellett még piszok jól is énekel.
A mesemondó-közreműködők köre változatlan. Megtalálhatjuk itt a zseniális Tobias mellett Kiske mestert, Hansen mestert épp úgy, mint Rob Rockot, André Matost vagy Sharon Den Adelt. A lelkes muzsikus gárdában pedig kitartóan nyomakszik Henjo Richter, Markus Nagyfej, Eric Singer és Timo Tolkki is. No de lássuk, miként folytatódik régi barátaink, Gabriel Laymann, Lugaid Vandroiy, valamint Regrin, a törp története a mesés kezdetek után.
A halálhosszú nóta ezúttal rögtön az elején köszönt ránk, a csaknem negyedórás The Seventh Angels formájában. Máris visszacsöppenünk az első felvonás hangulatába. Hangzatos, tömör vokálok, hátborzongató dallamok áradata. Tobias énekét máris Oliver Hartmann, Rob Rock, illetve Kiske úr közbeszólásai egészítik ki, és szólót húz a fülünkbe Henjo csakúgy, mint Tolkki barátunk. Ez a dal maga is komplett rockoperaként kezelhető. Lassú, lírai és lendületes részek váltakoznak egyre-másra, a hangszerelés gyakorta szimfonikus - és hipnotikus.
A nóta vége felé beköszön Kai és André is, s monumentálissá dagadt vitorlákkal sodródunk tova, egészen a No Return hipergyors kezdetéig. Mindig vérzik a szívem, amikor Michael Kiskét hallom metalt énekelni - hát most egyenesen vérfürdőben fuldoklom. Soha vissza nem térő szép idők... Feszes ritmusok közepette, fénysebességgel vágtatunk végig a szongon.
A The Looking Glass (olyasmi lehet tán, mint Galadriel tükre?) egy döcögősebb, mélább darab, melyben Bob Catley nem kisebb szerepben domboríthat, mint a Tudás Fájának megformálásában, Henjo pedig ízeset szólózik ezúttal is. Az In Quest Forban a Tudás Fája és a főhős Gabriel közti párbeszéd folytatódik, immáron nyugisan, lehiggadva, szolid zongora kísérettel. Szép, filózós elrévedésre alkalmas percek... A The Final Sacrifice-szal visszatérünk a kemény világba, Tobias is előveszi agresszívabb - sokkalta agresszívabb! - arcát, melyet a Mandrake albumon biz már megtapasztalhattunk tőle. David DeFeis pedig nagyszerű partnere ebben a teperős-reszelős-durva összeesküvésben.
A Neverlandban Gabriel és a püspök (Rock) társalognak vallási kérdésekről, majd jön a mindent letaroló vokál... Az Anywhere-t Tobias kisajátítja magának, afféle réveteg emlékezésbe süllyed és heveny elvonási tüneteket produkál, ami a távolban lévő kedvesét illeti. Szívszorító ballada, kedvünkre hullámozhatunk rá akár négy fal között is. Az agónia kelyhéből (Chalice of Agony) együtt kortyolászhatunk Tobiasszal, a tünde Andréval és töpörödött Hansen cimboránkkal, ám a történet vége cseppet sem gyászos, elvégre lendületes trapp tempóban megérkezünk Avantasia csodás birodalmába. (Bocs, ha nem követem hűen a terjengős történetet, de akkor magam is egy kisebbfajta regénnyel állnék most elő...)
A Memory a Falkként megszólaló Ralf Zdiarstek fő attrakciója - pontosabban az egyetlen. De megérte várni rá... Végül elindulunk az ismeretlen felé (Into the Unknown) az éteri hangú Sharon oldalán. A vokált akárha özönnyi ember dalolná, valamennyien emelkedettek és üdvözültek vagyunk, lassan tovaúszó himnuszunkhoz pedig Tolkki mester kanyarint még leheletnyi aláfestést...
Akinek tetszett az első felvonás, bízvást beszerezheti a második részt is. Semmivel sem gyengébb, színtelenebb, mint elődje. Akinek az netán nem tetszett, ez sem fog. Én vevő vagyok Tobias művészetére.
