Shock!

Russell Allen azon kívül, hogy az egyik legjobb rock-torok, rettentő közvetlen és jó arc is egyben. A zenekar az idei évet megelőzően utoljára 2003-ban lépett fel Budapesten, így éppen ideje volt már egy újabb magyarországi jelenésnek. A márciusi Power Of Metal buli előtt az amerikai progresszív/neoklasszikus metalosok annak rendje és módja szerint bele is vetették magukat a fővárosi életbe, az énekes például a koncert délutánján készült interjú előtt a Széchenyi fürdő medencéiben mártózott meg. Russell így testileg is felfrissülve ültetett le minket a cateringben, majd elsétált egy szelet csokitortáért, és falatozás közben kezdett mesélni aznapi élményeiről. Mi pedig sok minden egyéb mellett végre arra is fényt derítettünk, miért is hívja őt mindenki Sir Russell Allennek...

Sétálgattunk egy keveset itt a parkban, megnéztük azt a várat és a Hősök terét. Nagyon tetszett minden!

2003-ban jártatok itt utoljára a Stratovariusszal. Emlékszel valamire abból az időszakból?

Nagyon halványan, elég rég volt már. Most minden újdonságként ér. Rémlik, hogy nézelődtünk ugyanitt, de nem sokra emlékszem. Most volt időnk, mert van emberünk, aki megcsinálja a beállást és a fényeket is, nem kellett ezzel foglalkoznunk, így több időnk volt mászkálni. Holnap egyébként szabadnapunk lesz, a németországi központban lesz valami lemezmegjelenési parti.

Mi a terv a következő Symphony X albummal, konceptlemezben gondolkodtok?

Nem fogalmaznék így, noha többé-kevésbé egymáshoz kapcsolódnak a dalszövegek. A túlzott technikai fejlődést járjuk körbe, mondhatjuk úgy, hogy ennek az armageddonjáról szól a lemez, ahogy elbukik az emberiség a technológia miatt. És persze ott figyel a gonosz is mindezek mögött. (vigyorog)

Úgy érzem, hogy az ötödik lemez után kezdtetek igazán besúlyosodni.

Ez lehet. Akkoriban akadtunk ki úgy általában mindenre. (vigyorog)

Akkor most mérges vagy? (nevetünk)

Naná! Meg cinikus is. Tudod, az ember kiábrándul egy idő után ebből az egész rockcirkuszból. Nem az a tündérmese a zenebiznisz, mint amit fiatalon elképzeltünk.

Tegnap beszélgettem Mark Oseguedával a Death Angelből, aki meglehetősen dühös a világra és valami forradalmat vár, amikor minden megújul. Te mit gondolsz erről?

Már elkezdődött az átalakulás. Elég csak körülnézni és láthatod, hogy a nyakunkon a változás, de nem azokról az önjelölt hülyékről beszélek, akik prófétáknak nevezik magukat. De az biztos, hogy lesz valami óriási ugrás, és még ebben az évszázadban. Ezt akár a természet is meghozhatja vagy Isten vagy bármi. Át fog alakulni a valóság.

Hiszel Istenben?

Igen. Nem éppen vallásos értelemben, de hiszek abban, hogy létezik egy felsőbb erő, akár egy tervező. Mindennek oka van, véletlenek nincsenek. Túl bonyolult az egész világ. Annyi különleges élőlény létezik, mindennek megvan az előre elrendelt szerepe. Az evolúciónak számomra semmi értelme. Figyeld meg, ha bármilyen élőlény saját túlélési technikát fejleszt ki, az kizárólag arra a fajra jellemző. Vegyük akár azt, hogy a mi szaglásunk a legrosszabb az egész bolygón. Az összes állatnak sokkal fejlettebb a szaglóérzéke, egészen egyszerűen azért, mert a túlélésért kell küzdeniük. A mi érzékeink a legrosszabbak, ennek semmi értelme. Mintha nem tartoznánk ide.

Szerinted egyedül vagyunk a világegyetemben?

Nem hinném. De az biztos, hogy túl arrogánsak vagyunk ahhoz, hogy elviseljünk másokat. Ellenben az is biztos, hogy a világ sokkal bonyolultabb, mint amennyit mi képesek vagyunk felfogni belőle.

Ha már szóba kerülte az idegenek, a legutóbbi Star One lemez nemrég jelent meg…

(nevet) Ez így van. Arjen (Anthony Lucassen) egészen biztosan egy idegen. (nevetünk) De vicces idegen. Igazi barát és egy hihetetlenül tehetséges zeneszerző. Hihetetlenül könnyű együtt dolgozni vele.

Star One koncertek lesznek valaha?

Nem hinném. Arjen nem szeret turnézni. Én szeretném, meg imádok is turnézni. (körbemutat) Rengeteg helyen megfordultam már, de ez rajta múlik. Arjen inkább a zeneszerzésben leli örömét. Meg az a helyzet, hogy iszonyú magas, ami baromira megnehezíti a dolgát egy turnén. Még én is marha nehezen férek el a buszban néha (Russell Allen is bőven 190 centi felett van – a szerk), és el tudom képzelni, hogy ez neki mennyire kellemetlen lehet. Minden nap egy szűk helyen aludni egy akkora srácnak (Arjen két méter feletti – a szerk.), az olyan, mintha valami koporsóban kellene kuporognod. Szóval megértem, hogy nem lelkesedik az utazásért, de talán egyszer lesz néhány koncert az otthonához közel eső helyeken.

Számíthatunk valamikor Symphony X DVD-re?

Még csak agyalás szintjén került szóba. Fogalmunk sincs, hogy mikor lesz belőle valami. Ki kell találni a részleteket, hol vegyük fel, a pénzt honnan teremtjük elő rá, stb. Elég sokan rágják már ezért a fülünket, majd csak lesz belőle valami. Az elkövetkezendő fél évben még akár sor is kerülhet rá, ha minden jól alakul. Bár ez csak az én tervem, és nem én vagyok az, aki ezeket intézi. (vigyorog)

Nagyon tetszett a szólólemezed, az Atomic Soul. Lesz annak valamikor folytatása?

Igen, egy kicsit súlyosabb változatban. A 70-es évek végének és 80-as évek elejének a metalja lesz rajta érezhető – legalábbis a riffeken. Semmi progresszivitást ne várj, kicsit változatosabb lesz, mint az első album. A Symphony X-en kívül itt olyan zenét csinálhatok itt, amilyet csak szeretnék, az égvilágon senki nem köt bele semmibe.

Mindig érdekelt, miért hívnak téged „Sir”-nek?

Az megint Arjenhez kötődik. Kaszkadőrként dolgoztam egy Medieval Times Dinner and Tournament nevű cégnél, ami az Egyesült Államokban középkori vacsorával fűszerezett versenysorozatokat, különleges estéket rendez. Gyerekkorom óta dolgoztam ott, lovakkal is, meg mindenféle mást dolgot is csináltam náluk. Később részt vettem profi kaszkadőr esteken, kétezer fős arénákban, pirotechnikával, amit el tudsz képzelni. Olyasmit az egész, mintha a Disneyt házasítanád a rodeóval. Innen ered az elnevezés, Arjen kezdett el „Sir”-nek hívni, amikor először találkoztunk és még ilyesmivel foglalkoztam.

Mi az élet értelme?

Arra én is szeretnék rájönni! A gyerekeim a legfontosabbak számomra és ami nekik fontos, az jelenti az én életem értelmét is. Arra törekszem, hogy boldoggá tegyem őket, hogy ők meg tudják valósítani az álmaikat, bármi is legyen az. Általánosságban azt mondhatnám, hogy a család, a gyerekek. Hogy apa lehetek, az az igazán fontos dolog számomra és nagyon boldog vagyok, hogy ezt mondhatom.