Paul Bostaph nevét hallva legtöbbünknek kapásból a Slayer neve ugrik be, a jó Paul azonban csaknem az összes klasszikus thrash csapatban csépelte már a bőröket, így nem is csoda, hogy mikor idén a Testament soraiban megérkezett a Hegyalja Fesztiválra, aktuális csapatán kívül kicsit a múltjáról is faggattam, elsősorban a kissé talán méltatlanul feledett Forbidden-időkre koncentrálva.
Üdvözöllek újra Magyarországon! Hallom, volt egy kis problémátok a vízzel, igaz, hogy még zuhanyozni sem tudtatok?
Valóban, nem volt víz, mikor érkeztünk, de túléltük (nevet)
Komoly volt, mikor tegnap Chuck felbukkant a Machine Head műsora alatt. Tudták a MH-es srácok, hogy mi készül vagy teljesen spontán történt minden?
Nem tudták, totál spontán volt az egész. Chuck, a felesége és jómagam a színpad szélén álltunk, mivel nagyon csípjük a bandát, és jó barátaink is, Chuck pedig egyszer csak a színpadon termett, ennyi volt az egész, szerintem jó kis móka volt.
Beszéljünk az új lemezről, ami szerintem egy igazi vissza a gyökerekhez album lett. Érdekelne, hogy mit gondolsz róla…
Azt nem mondanám, hogy teljesen visszatértünk volna a gyökereinkhez, inkább azt, hogy a lemez egy mostani reprezentációja az újjáalakult felállásnak. Ha megnézem a Legacyt vagy a New Ordert, nem hiszem, hogy össze lehetne őket hasonlítani az új anyaggal. Elég nagy a különbség. Elég sokat játszottuk már a Formationt élőben, és meg kell, mondjam, én az új lemezt egy kicsit még inkább old school-osabbra szeretném venni. Olyasmire, ami tényleg hasonló, mint az első két lemez, bár az az igazság, hogy az ember nem tudja újra elkészíteni azt, ami 21 évesen jött belőle. Azóta még vagy 21 évvel idősebbek lettünk, és bár még mindig metal rajongók vagyunk, képben vagyunk a színtérrel kapcsolatban is, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, ami velünk, körülöttünk történt az évek során. Mint muzsikus ugyanakkor elsősorban önmagadnak akarsz megfelelni, nem foglalkozhatsz azzal, hogy mások mit gondolnak. Az a lényeg, hogy tudd, szereted azt, amit csinálsz. Azt mondom, kijöhettünk volna valami teljesen mással, amire az emberek talán azt mondták volna, ez nem is Testament, de szerintem az nem lett volna az igazi. Tudod, Eric és Chuck nagyon régóta viszik a zenekart az eredeti társak nélkül, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy a Testament újra összeállt, és eldöntöttük, hogy most akkor csinálunk egy új lemezt. Mire a felállás összeállt, a lemezanyag tulajdonképpen kész is volt, az elmúlt 9 év alatt majdnem teljes egészében megszületett. Kifejezetten örülök amúgy, hogy az új anyaggal más az ábra, az tényleg közös munka lesz. Nem kell majd 8 évet várni rá, hazamegyünk, és szépen el is kezdjük írni. Turnéztunk egy csomó bandával, már vagy 3 éve együtt vagyunk, és úgy gondolom, hogy nagyon össze is hoztak minket az eltelt évek, úgyhogy ebből valami nagyon súlyos dolog fog születni.
Netán már kész terveitek is vannak?
Egyelőre úgy néz ki, hogy novemberben vége a turnénak, tartunk egy hónap szünetet, és utána kezdjük írni a lemezt.
Amúgy melyik szerinted a definitív Testament album?
Szerintem? Pfú…nem is tudom! Talán a New Order. Az első is remek volt, de mikor hallottam a New Order dalt, csak annyit tudtam kinyögni, hogy wow. Sokkal keményebb volt, mint az első album. Amúgy a lemez megjelenését ünneplő partyn hallottam először, mikor még a Forbiddenben doboltam. Elmentem, meglátogattam a srácokat, de a lemezt addig még nem hallottam. Mikor lepörgött a New Order, teljesen kész voltam! Azt mondják, tíz évbe telik, mire megírod az első lemezed, aztán hat hónapba, mire megvan a második. Én azt hiszem, a New Orderrel fenomenális munkát végeztek, szóval ez definitív Testament lemez számomra.
Hosszú távra tervezel a csapattal?
Igen, jól érzem itt magam. Tudod, ez az egész a szórakozásról kell, hogy szóljon. Mert miért is kezdi el az ember? Hogy hajkurássza a csajokat meg vedelje a sört! Kezdetben szó sincs pénzről, az ember csak boldog, hogy játszhat a közönségnek. Mivel nős vagyok, a csajok nekem már kimaradnak, úgyhogy csak a mókáról szól az egész. Szóval, ha nem érzem jól magam azokkal, akik körülvesznek – és a többiek is így vannak ezzel – már lépek is. Ha eljutunk egy olyan pontra, hogy az ember már nem élvezi, akkor érdemes inkább másfelé fordulni. Azért jössz össze egy bandával, hogy jól éred magát, és persze jó zenét csinálj, ennyi az egész!
Ha minden igaz Alex a jazz triójával turnézik idén év végén, remélem, titeket azért nem hagy el…
Nem hiszem, hogy bármi ilyesmiről szó lenne, egész egyszerűen csak Alex egy nagyon elfoglalt muzsikus, bárcsak én is ilyen elfoglalt lennék. (nevet) Nagyon tehetséges srác, és a jazz egyike a legkorábbi hatásainak, ráadásul már hosszú ideje csinálja ezt a triót. A Trans-Siberian Orchestrának is tagja, és mindig azt mondom, ha megírjuk az új lemezt, Alex lesz a mi egyszemélyes TSO-nk, akkora teret hagyunk majd neki. (nevet) Egy óriási gitáros, ahogy Eric is, mindketten remek harmóniákra képesek, és azt hiszem, Alex által, csak még színesebb lesz a zenénk, hiszen hozza magával azokat a hatásait, amik a TSO-ban érik.
Szeretnék feltenni pár kérdést egy korábbi bandádról…
Slayer? Exodus?
Nem, Forbidden.
Ja, értem…elég sok korábbi bandám volt! (nevet)
Mért nem veszel részt az újjáalakulásban?
Mert itt játszom.
Ez az egyetlen oka?
Igen. Igazán szerettem volna benne lenni, sőt én voltam az, aki időről időre feldobta a kérdést, de pont amikor először beszéltünk róla komolyan, akkor kaptam a hívást a Testamenttől. Nem kellett választanom a két banda között, de ahogy elkezdtük a próbákat, világossá vált számomra, hogy a Testament minden energiámat le fogja majd kötni. Ez egy nagyon fontos lemez volt a banda számára, és 100%-os koncentrációt igényelt az én részemről is. Ha mindkét zenekart megpróbáltam volna egyszerre vinni, biztos nem tudtam volna megfelelő teljesítményt nyújtani egyikben sem.
Igaz, hogy lesz új Forbidden lemez is?
Igen, dolgoznak rajta, de hogy már megkezdték-e a felvételeket, azt nem tudom. Tudom, hogy demóztak már, de még nem hallottam a zenéből semmit sem.
Amúgy melyik a kedvenc Forbidden lemezed?
A kedvencem? Hát, talán a Twisted Into Form. Tim Calvert ekkor már a bandában volt, és olyan volt mindannyiunknak, mint egy régi barát. Glen Alvelais se volt egy rossz srác, de Timmel nagyon egységes volt a banda. Mindannyian egyetértettünk abban is, hogy milyennek szeretnénk a lemezt. Korábban Glen valami mást szeretett volna csinálni, és ebből komoly viták is voltak. Tim és Craig (Lucicero – gitáros) viszont teljesen egy hullámhosszon voltak, és így teljes egységben tudtuk megírni a lemezt. Nehéz volt, de meg tudtuk csinálni! Szóval ez a kedvenc lemezem azok közül, amik velem készültek, a többi közül pedig a Green.
Miért lett vége a zenekarnak?
Azt hiszem, eléggé magára maradt a banda. Gyökeresen megváltozott a zene, a kiadó se nagyon akarta őket, turnéztak, de nem sikerült a nagy áttörés, amit megérdemeltek volna. Lehet, hogy ez a dolgok rendje, de a Distortion turné után nagyon csalódottak voltak, és kezdtek egymás idegeire is menni. Elhatározták, hogy megírják a lehető legjobb lemezt, ami véleményem szerint a Greennel sikerült is, de sajnos az áttörés ezúttal is elmaradt.
Mondtad, hogy igyekszel naprakész maradni a zenei világban. Ismered a feltörekvő thrash bandákat, mint mondjuk a Bonded by Blood vagy a Fueled by Fire?
Megmondom őszintén, egyikükről sem hallottam még.
Errefelé az a hír járja, hogy valami olyasmi van kibontakozóban a tengerentúlon, mint anno a Bay Area mozgalom volt. Te érzel valamit mindebből?
Nem igazán. Persze van egy csomó új banda, és egy rakás demót kapok én is, olyanokat, amiket valaki ajánl, de semmit sem hallottam eddig, ami szétrúgta volna a seggem. Persze van egy rakat banda, akik thrasht hallgatnak, és jól meg is csinálták a házi feladatukat, de semmit nem hallottam eddig, ami igazán nagyot durrant volna. Persze ugyanúgy, ahogy Seattle-ben vagy L.A.-ben, nálunk is van klubszíntér, ahol minden este hallhatsz fiatal bandákat, de kiugró teljesítmény kevés van. Anno én is sokat jártam bulikra, hogy megnézzek olyan zenekarokat, amiket mások ajánlottak, a Death Angelt, a Vio-lence-t vagy épp a Testamentet, de azt láttam, hogy ezeken kívül van még egy csomó banda, akik csak másolatok. Múltkor is volt egy bandát San Joséból, akik totál úgy szóltak, mint a Testament, de nyílván sosem lesznek Testament, hiszen abból csak egy van. Mikor elkezdtük a Forbiddent, sokszor előfordult velünk is, hogy kidobtunk egy tök jó riffet azért, mert olyan volt, mint mondjuk a Vio-lence dolgai. Fontos, hogy saját stílusod legyen, és remélem, hogy ezzel az új színtérrel is az fog történni, ami anno velünk, vagyis lesznek, akik saját stílust tudnak majd kialakítani.
Amúgy mik a kedvenc bandáid?
Nézzük csak…AC/DC, UFO, Metallica, Slayer… Jézusom…Thin Lizzy, Eart, Wind & Fire, Stevie Ray Vaughan, Journey…elég hosszú a lista! Mint a legtöbb muzsikus, aki metalon nőtt fel, én is hallgatok egy csomó mindent a metalon kívül is.
Dobos példaképek?
A kedvenc dobosom egyértelműen Buddy Rich, egy régi jazz dobos Amerikából! Mindig is ő marad a példakép!
Van kedvenced azok közül a bandák közül, melyekben játszottál?
Mit mondhatnék, mikor Alex hallótávolságon belül ül? (nevet, a háttérből Alex Skolnick sátáni kacaja hallatszik) A zenekar, ahol a legtöbb mókában volt eddig részem, az a Testament, és ez most nem csak kábítás. Velük élvezem a legjobban a turnézást is!
Megfordultál rengeteg zenekarban pályafutásod során; érdekelne, ki volt a legkeményebb fickó az eddigi zenésztársaid közül?
Úgy érted, hogy ki az, aki a leginkább szétrúgja az ember seggét?
Pontosan!
Egyértelműen Chuck Billy! (nevet, majd Alex vigyorog a háttérből: Azt hiszem, mindannyiunknak!)
Utolsó kérdésem: Mi az élet értelme?
Az élet értelme, hogy légy súlyos! (The meaning of life is to be heavy!)
