Shock!

Nyáron új lemezzel jelentkezett a Bay Area egyik legpatinásabb thrash zenekara, a Testament, akik a Dark Roots Of Earth kiadását követően néhány nappal Magyarországon is újból felléptek a székesfehérvári Fezenen. Chuck Billyék körül a jelek szerint sok zaklatott év után mára minden a helyére került: az új album a Billboard-lista tizenkettedik helyén kezdett, ami harminchárommal jobb pozíció az eddigi csúcshelyezésüknél, és 2013-ban is végig intenzív turnézást terveznek. Egy ilyen nagy múltú és hullámvasút-pályafutású csapat tagjaival természetesen napokig lehetne vesézgetni, mi történt az elmúlt évtizedekben, és mi vár még rájuk, nekünk azonban csupán szűk negyed óra állt rendelkezésünkre Fehérváron Chuck társaságában. Így aztán elsősorban az aktualitásokra koncentráltunk a hatalmas termetű és még hatalmasabb hangú énekessel.

Egyetértesz, ha azt mondom, hogy a Dark Roots Of Earth egy klasszikus Testament anyag lett, de néhány új ízzel kiegészítve?

Igazából nem volt kijelölt irány, amikor írtuk a dalokat. Zeneileg, a riffelést tekintve valóban old school lett az anyag, de a vokálokat tekintve is, hiszen ebből a szempontból a Practice What You Preach-hez áll talán a legközelebb. De van benne némi a The Ritual és a Low világából is. Mindezektől eltekintve úgy gondolom, modern hangzású lemezről van szó, ami nem úgy szól, mint egy régi klasszikus, de ez nem is baj. Nem arról volt szó, hogy leültünk és megbeszéltük, hogy oké, akkor most írunk egy thrash lemezt. Pusztán egy olyan anyagot akartunk készíteni, amin jó dalok vannak, és amit élvezettel tudunk megcsinálni. Szerencsére az első visszajelzések szerint a rajongóknak is bejött a lemez, hiszen megtalálják benne a régi Testamentet is, mégis frissnek, újnak hangzik. Sosem készítettük el kétszer ugyanazt a lemezt, igyekeztünk minden alkalommal fejlődni, továbblépni. Nyilván minden albummal tanultunk valamint, de azt hiszem, a The Gatheringgel találtuk meg az igazi stílusunkat. Az az album mindent tartalmazott, amit a Testament képviselt, de friss, erőteljes, korszerű formában. A The Formation Of Damnationt aztán egy kicsit másképp készítettük el, több volt rajta a dallamos gitár és ének. A Dark Roots Of Earth egy újabb lépés előre, főleg az ének terén. Felfedeztem ezúttal olyan hangokat, amelyekről nem is tudtam, hogy képes vagyok kiénekelni őket. Sosem énekeltem még úgy, amint az például a Cold Embrace-ben hallható. Elég fura, hogy ennyi év után sikerült valami újdonságot találnom magamban, de nagyon élvezem. Ebben persze óriási szerepe volt Andy Sneapnek is, aki producerként segítette a munkámat. Eddig mindig az volt, hogy úgy énekeltem, ahogy szerintem a legjobb volt, ezúttal azonban eldöntöttem, hogy több tanácsot fogok elfogadni másoktól, és utólag úgy gondolom, helyesen döntöttem. Úgy érzem, ezáltal a lemez dinamikája is sokkal jobb lett.

Hogyan születtek a dalok?

A dalszerzés elején Eric Peterson teljesen lefagyott, nem támadtak ötletei. Nemhogy dalok, de még riffek se nagyon jutottak eszébe. Végül átrepült egy hétre Angliába Andyhez, és amikor visszajött, már volt egy csomó vázlata. Megtanulgattuk a témáit, majd közösen elkezdtük végső formába önteni azokat. Alex Skolnick New Yorkban lakik, Eric Sacramentóban, Gene Hoglan meg San Diegóban, szóval elég komoly dolog volt összehozni minket, de amikor végre együtt voltunk az oaklandi próbateremben, két hetet végigmelóztunk, és végül elmondhattuk, hogy nagyon jó dalvázlataink lettek. Mindent rögzítettünk az első naptól kezdve, és e demók alapján kezdtük el a saját részeink kidolgozását.

Mit kell tudnunk a szövegekről?

Igazából tipikus Testament cuccról van szó ebből a szempontból. Ugyanazokról a témákról énekelek, mint korábban: a bolygó helyzete, háború, az emberiség elpusztítja önmagát, ilyesmik. Meg persze az indián gyökereimről is, mint a Native Bloodban.

Mit szimbolizál a lemez címe?

Amikor Eric bedobta ezt a címet, úgy gondoltam, tökéletes számunkra, hiszen mindig is foglalkoztatott minket a Föld sorsa. A Föld gyökerei a bolygóval való kapcsolatot szimbolizálják, de mindezt lehet vonatkoztatni a bandára és a tagokra, azaz ránk is, mint barátokra. A Dark Roots nem egy boldog szövegvilágú anyag, és úgy gondolom, tökéletesen passzol hozzá a cím.

A The Formation Of Damnation után miért lépett ki tőletek Paul Bostaph?

2011-ben megsérült a csuklója, amit meg is kellett műteni, utána pedig elég sokáig lábadozott. Amikor felépült, készen álltunk arra, hogy elkezdjük rögzíteni a lemezt, de hirtelen kitalálta, hogy mégsem akar visszajönni hozzánk, hanem inkább el szeretné indítani a saját bandáját. Eleve több beleszólást szeretett volna magának a dalszerzésbe, én viszont úgy gondolom, elég furcsa, ha egy dobos azt az Ericet oktatja ki a dalszerzésről, aki több mint huszonöt éve írja a nótáinkat… Elég régóta írjuk már a dalainkat, és azt hiszem, elég jól működnek is, úgyhogy köszönjük szépen, de el tudjuk dönteni, mely riffek megfelelőek, és melyek nem. Végül aztán Paul úgy döntött, hogy saját projektet indít, mi pedig sok sikert kívántunk neki. Ekkor hívtuk fel Dave Lombardót, aki szívesen feldobolta volna a lemezt, de épp a Slayer új anyagán melózott. Mi viszont nem tudtunk tovább várni, úgyhogy rácsörögtünk Gene Hoglanre és Chris Adlerre. Őket érdekelte a meló, de Chris akkor épp a Lamb Of God dolgaival foglalkozott, úgyhogy rá is várni kellett volna. Gene viszont pár nap múlva már jött is, körülbelül egy hét alatt megtanulta a nótákat, majd két hét alatt fel is vettünk mindent.

Ha már szóba került a Lamb Of God, mit gondolsz arról, ami Randy Blythe-tal történt?

Szégyen. Nézd, én csak az amerikai törvényeket ismerem, de nálunk egész addig ártatlan vagy, amíg be nem bizonyosodik a bűnösséged. Nekem viszont úgy tűnik, hogy Randy esetében ez megfordult. Ő bűnös, amíg be nem bizonyítja az ártatlanságát. Ez számomra teljesen érthetetlen, ahogy az is, ami az óvadékával történt. Megállapították az összegét, ő kifizette, majd megemelték. Nem értem, miért szórakoznak vele? Ennek semmi értelme. Természetesen szörnyű, hogy egy srác életét vesztette, de ez egy szerencsétlen baleset volt, nem szándékos dolog. Nem Randyn múlott, hanem a srácon, aki két-három alkalommal is felmászott a színpadra. Baleset történt, ennyi. Az pedig, hogy Randy már több mint egy hónapja börtönben van, hihetetlen. Ahogy az is, hogy az amerikai követség nem lépett semmit az ügyben. Ha mondjuk a Metallicából kerülne valaki ilyen szituációban, minden egész máshogy történt volna. Kicsit az az érzésem, hogy kellett egy fekete bárány, akire ráverhetik a balhét, kellett egy bűnbak.

Ki lenne a dobosotok ma este, ha mindez nem történik meg Randyvel? (A Lamb Of God és Gene Hoglan másik bandája, a Dethklok közösen turnézott volna, ha Randyt nem tartóztatják le.)

Mark Hernandez a Forbiddenből egy hónapig próbált velünk, és készen is álltunk a turnéra, de amikor hallottuk, hogy elmarad a Lamb Of God körút, arra gondoltunk, Gene hátha mégis be tud ugrani. Mark igazi csapatjátékos, így amikor mondtuk neki, hogy Gene jön velünk, csak annyit mondott: bárcsak ő jöhetne a turnéra, de megérti a döntésünket. Abban viszont biztos vagyok, hogy fogunk még Markkal muzsikálni, mert ő is nagyszerű dobos.

Ha csak egy dalt választhatnál, amely személy szerint a legfontosabb számodra, melyik lenne ez és miért?

Az Afterlife a Formation Of Damnationről. Tudod, Eric édesapja és az én édesapám is elhunyt, így ez a dal nagyon sokat jelent nekünk. Ráadásul a rajongók közül is sokan írták, hogy mennyire tudnak hozzá kapcsolódni, mert ők is elveszítettek valakit, aki fontos volt számukra. Ez a dal egyfajta tiszteletadás, ami arról szól, hogy a túlvilágon ismét találkozunk majd. Már ha van túlvilág.

Te hiszel benne?

Igen, valami van, az biztos. Sokszor hallani, hogy valaki, aki kis időre halott volt a műtőasztalon, felülről látta magát, úgyhogy valaminek lennie kell a halál után.

Mi az élet értelme?

A család és a barátok. Mindig a zene volt az első az életemben, de miután 2001-ben rákos lettem, rájöttem, hogy a zene csak egy áldás. Áldás az is, hogy újra zenélhetek, mert amikor megbetegedtem, azt hittem, soha többé nem énekelhetek. Amikor a tükörbe néztem, alig ismertem magamra: elvesztettem az összes hajam, teljesen leépültem. Két évig egyáltalán nem is zenéltem. Mikor aztán visszatértem, újjáalakultunk Alexszel, Greggel és Louie Clementével, ami egy áldás volt. Viszont fontosabb ennél, hogy együtt legyek a családommal és a barátaimmal.