A norvég Theatre Of Tragedy nem kis felháborodást keltett ősrajongói körében azzal, hogy a gótikus metal vonalat vállukról egy laza mozdulattal lerázva a könnyebben fogyasztható elektronikus-popos stílus felé fordultak a Musique albumon, amolyan "tagadjuk meg múltunkat" szájízzel. Ezek után természetesen mindenki kíváncsian várta, vajon az új matériával visszakanyarodnak-e a régi, jól bevált formulákhoz, avagy inkább a slágerlisták irányába törtetnek. Utóbbi történt. Hogy a pálfordulásról mi a véleménye a zenekarnak, arról a csapat gitárosát, Vegard K. Thorsent kérdeztem meg.
Az Assemblyvel is maradtatok annál az irányvonalnál, amit a Musique-kal elkezdtetek. Gondolom akkor is sok támadást kaptatok a régi rajongók részéről, és most is biztos lesznek olyanok, akik azt várták, hogy visszatértek a korai zenei világotokhoz. Mennyire csitultak el mára a negatív visszajelzések, mi volt a legdurvább reakció, amit kaptatok?
A kritikák nem voltak olyan epések, mint szoktak lenni, de azért most is van, aki úgy érzi, hangot kell adnia csalódottságának. Kedvező reakcióból több volt, így a kettő kiegyenlíti egymást. A legdurvább visszajelzések egyenesen fenyegetőek voltak: akadt olyan, aki azzal ijesztgetett, hogy megöli vagy megnyomorítja a banda egyes tagjait. Ez nevetséges!
A rajongótáborotok összetétele is módosult, kevesebb metalos, de több popzenét szerető arc hallgat titeket, ezért a koncertjeitek hangulata is változott. Mi a különbség hangulatilag egy mai és egy 5 évvel ezelőtti ToT koncert között?
Annyira azért nem változott a közönségünk! Még... Továbbra is vannak köztük metalosok - igaz, kevesebben, mint azelőtt, de akkor is ott vannak - és néhányuknak, úgy tűnik, be is jön ez az új zene. Szerintem ott még nem tartunk, hogy a popközönségből is mellénk álljon a kemény mag. Ami a hangulatot illeti, már nem lobognak annyira a hajak a levegőben és több a lány is a közönség soraiban, de túlnyomórészt a sötétebb zene rajongóiból kerül ki a táborunk, a különféle gótikus muzsikáktól az ipari dolgokon át a metalig. Kisebb változások történtek, de jó irányban.
Az Assembly a Musique egyenes folytatása vagy próbáltatok valamennyire változtatni a zenei világon?
Többé-kevésbé a "Musique" folytatása az album, de nem annyira hűvös. Míg a "Musique" olyasmi érzést adott, mintha meztelenül állnál az esőben, az "Assembly" olyan, mintha egy takaró alatt melegednél. Raymond kevésbé ipari felfogásban csinálta a programozást, próbált ugyan elektronikus dolgokat belevinni, de ezzel együtt a változások többé-kevésbé véletlenszerűen jöttek, leginkább a folyamat eredményeként.
A zenei változással gondolom együtt járt a hangszerparkotok változása. Ma milyen felszereléssel léptek színpadra, illetve a stúdióban használtatok valami különleges hangszert, ketyerét?
Koncertcucc terén a legfontosabb tényező bizonyára az, hogy Frank és jómagam Gibson gitárokat vettünk, és mindketten Line6 Pod Pro-t használunk, ami egy elég jó kombináció. Élőben egy nyolcsávos digitális felvevőrendszert is használunk a további programozáshoz és a háttérvokálokhoz (és NEM playbackről van szó!). A stúdiómunkához meg van egy sor különböző kütyünk, pl. néhány üvöltő torzítópedál. A legfontosabb azonban, hogy a ProTools felvevőrendszert alkalmazzuk, amely igen erős és sokrétű kis cucc. A legkeményebb gitárbetétekhez Mesa/Boogie erősítőt használtunk, de volt néhány régi motyó is a stúdióban, amelyeken szintén eljátszogattunk.
Az előző album borítóján néhány számcímet cirill betűkkel írtatok. Miért?
Az a "Space Age" (Űrkorszak) című dal, a cirill betűs cím meg kábé így fest: "Kosmitschkaya Era" (bár lehet, hogy ezt most rosszul betűztem). Szerettük volna fokozni a 70-es évekbeli űrhangulatot, ha úgy tetszik, a Kraftwerk-féle "Space Lab"-nek egy sötétebb párja ez. A szöveg jobbára különálló szavakból áll, amelyek a régi szovjet űrprogrammal kapcsolatosak.
A több pénz miatt játszotok ma populáris zenét, vagy a régi metalzenék már ennyire nem érdekelnek titeket?
Ezzel a "Jó érzés milliomos popbálványnak lenni?" típusú kérdéssel újra és újra találkozunk, a válasz pedig roppant egyszerű: ha az lenne a fő célunk, hogy nagy pénzt szakítsunk le, akkor csinálnánk egy újabb "Velvet darkness they fear"-t vagy "Aégis"-t és a metalos úton haladnánk tovább vagy teljesen átmennénk popzenébe, megváltoztatnánk a banda nevét és a slágerlistákat céloznánk meg. Így a válasz a kérdésedre ez: igen, a gótikus metal vonal már igenis fárasztó és limitált volt, ezért azt a célt tűztük magunk elé, hogy feltérképezetlen tájakra indulunk tovább. Nem lettünk gazdagok belőle, de legalább ki tudunk állni azért, amit csinálunk. Nagyrészt ;)
Fontos számotokra, hogy színpadon jól nézzen ki a zenekar? Milyen a színpadképetek mostanában?
Úgy gondolom, mindenki számára fontos, hogy a maga módján jól nézzen ki a színpadon. Mi is megteszünk mindent, ami tőlünk telik, bár abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy sikerrel. A legutóbbi turnén a színpadi díszletek igen jól illeszkedtek a zenéhez azokkal az acélrácsokkal meg fémlapokkal a háttérben. A visszajelzések nagyszerűek voltak a legutóbbi turné óta és most is ugyanazzal a sráccal dolgozunk, biztosan beválik majd.
Milyen zenei hatások érnek ma titeket, egyáltalán fontos, hogy hallgassatok más, mai modern zenekarokat?
Az attól függ, mit értesz "modern" alatt. Mindannyiunknak megvannak a maga kedvencei, de egészében véve nagyjából minden műfajhoz tudunk kapcsolódni a noise-tól kezdve egészen a sikerlistás popzenéig. A 80-as évek zenéje, különösen a popzene mindegyikünknek bejön. Az valami egészen különleges volt és most is az.
Mi az, amit semmiképpen nem tennétek meg egy esetleges nagyobb siker érdekében?
Minden megvásárolható. Senki nem akarja eladni magát, de ha az eredmény jó, az ember hajlamos bármit megtenni. Persze az már abszolút a Dicsőség Csarnokába vezető utat jelentené, mindent vagy semmit.
A dalszövegek kapcsolódnak valamilyen szinten ehhez a gépies zenei világhoz vagy teljesen "normális" szövegeket írtok?
A "Musique" albumon a szövegek a mechanika és a technológia témáját járták körül. Az "Assembly"-n jóval "szervesebbek" és közvetlenebbek, ami nagyrészt annak tudható be, hogy Liv írja az összes szöveget magának, meg Raymondnak is hoz egy-két sort.
Liv még mindig Németországban él?
Igen.
Mi a célotok az új lemezzel, a slágerlisták meghódítása? Fontos egyáltalán, hogy legyen slágerlistás dalotok?
Pillanatnyilag a zenélés nem hoz még annyit a konyhára, hogy normálisan megéljünk belőle, szóval fantasztikus lenne, ha a bevétel megengedné, hogy kikapcsoljunk egy kicsit és ne aggódjunk a pénz miatt. A célunk az, hogy meg tudjunk maradni a pályán. Ez elkerülhetetlenül azzal jár, hogy lemezeket kell eladnunk, ha pedig sok lemezt adunk el, akkor megcsíphetünk valamilyen listát. Önmagukban a listákat nem tekintjük célnak, de bizonyítanák azt, hogy valamit jól csinálunk. Fontosabb, hogy a klubokban menjen a zenénk és hogy az emberek élvezettel hallgassák.
A tengerentúlon hogy veszik le a zenéteket a srácok?
Tudom, hogy vannak olyan DJ-k Angliában, akik játsszák a számainkat, főleg a remixeket, de ettől eltekintve elég kevés visszajelzést kapunk onnan. Az amerikai visszhangok azonban nagyon jók voltak. Úgy tűnik, megfogtunk ott egy elektronika-orientált tábort, amely szeretné, hogy olyan tisztán EBM produkciókkal turnézzunk együtt, mint a VNV Nation. Ugyanez áll Kanadára is. Azt viszont már nem tudom, hogyan fogadnának minket a dél-amerikai országokban. ;)
Merre mentek turnézni idén? Fesztiválokra kaptatok meghívást? Otthon mennyit tudtok koncertezni, milyenek a klubok nálatok?
Áprilistól májusig leszünk turnén, amellyel Észak-Európa nagy részét érintjük. Kár, hogy a kontinens többi részén nem foguk tudni játszani, de volt pár gyakorlati akadály, ami ezt meghiúsította. A magyarországi buli nagyon sikeres volt, úgyhogy szerettünk volna ismét eljönni, de nem jött össze. Ami Norvégiát illeti, ott nincs sok értelme túl gyakran fellépni. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a koncertek elég drágák és az embereknek alaposan meg kell fontolniuk, mely bulikra menjenek el. Jobb egy klassz, teltházas show-t csinálni, mint kettőt vagy hármat, ahol csak lézengenek az emberek a teremben. Azonkívül a klubszíntér viszonylag limitált, így nincs túl sok buli, ahol játszhatnánk. Van viszont néhány nyári fesztivál Norvégiában, jó lenne szerepelni valamelyiken.
