Shock!

Tavaly ősszel bejelentette leállását az utóbbi évek egyik legizgalmasabb magyar rockzenekara, a Turbo. Egyelőre még nem tudni, ideiglenes szünetről vagy végleges szétszéledésről van-e szó, de az „őrlángon működés" első jeleként már az év utolsó napjaiban megjelent egy Lullabies For Awakening című akusztikus kiadvány a csapattól. Tanka Balázs énekesnek tettünk fel pár kérdést arról, hogyan is kell mindezt értelmezni.

Legutóbb még arról volt szó, hogy a zenekar szünetet tart, most mégis itt van egy kvázi-új album. Mi ez: hattyúdal, amolyan áthidaló kiadvány, vagy valami más?

Egy régóta tervezett albumról van szó, aminek a munkálatait már régebben elkezdtük, de csak most volt időnk befejezni. Szerettük volna az akusztikus Turbo-élményt korongon is megörökíteni.

Honnan kerültek elő ezek a dalok, és mennyi volt az utólagos munkálat rajtuk? Különös tekintettel azokra a melókra, amiket már a szünet bejelentése után végeztetek...

Körülbelül másfél hónapot dolgoztunk rajta a szünet után. A dalok egy része már meglévő Turbo-dal volt, csak újraértelmeztük őket, és rákerült egy-két új szerzemény is.

Nem ez az első akusztikus jellegű megnyilvánulásotok, sőt, a zenekar híres arról, hogy unpluggedban is igen erős.

Ebben a formátumban talán egy picit több emberhez eljut a zenénk, mert befogadhatóbb a fülnek az akusztikus hangzás. A zúzós Turbo elég sok rétegből áll, kicsit több időt kell ráfordítani, hogy megadja magát, és ez a mai zenehallgatói szokásokra nem nagyon jellemző.

A Kaldera projektedben szerzett tapasztalatokat mennyire tudtad átültetni a Turbo akusztikus dolgaiba?

Mindenféleképpen tudom hasznosítani, mert hasonló a metódus, ahogy rögzítjük a dalokat. Az attitűd, az énekstílus is hasonlatos, mégis azt gondolom, hogy sikerül egészen máshogy énekelni itt és ott egyaránt.

Neked amúgy melyek a kedvenc akusztikus lemezeid?

Eddie Veddertől az Into The Wild, bár ez nem is akusztikus, csak az érzete olyan. Aztán ott van az Alice In Chainstől az Unplugged, és rengeted más előadó akusztikus száma: Jon Gomm – Passionflower, Apey – Lucky Jerk, BRMC – Fault Line, szóval sok-sok.

Végső soron miért tart szünetet a Turbo?

Az energia kevés... Fel kell tölteni, fel kell töltődni. Ez csak padlógázon megy. (nevet)

Szerinted hogyan aránylik a zenétek színvonalához, a produkció minőségéhez a Turbo ismertsége és státusza itthon? Mi az, amit sikerült megvalósítani, és van-e olyan szegmens, ahol többet vártatok?

Nehéz kérdés. Nem mondom, hogy száz százalékosan minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy ez egy sikersztori legyen, de igazából mi számít annak? Az, hogy ezer ember énekli a refrént? Vagy hogy tízezer emebr előtt játszunk este egy nagyszínpadon? Vagy hogy a világ összes hangját elzenéljük egy trackben? Nem tudom... Belőlünk ez és ennyi jön, és ennyi ember kíváncsi rá. Nem panaszkodtuk soha, örülünk, hogy együtt zenélhetünk, és örülünk, hogy van, aki hallgatja.

Pár éve beszéltünk egy esetleges ausztrál vonalról, amiből aztán nem lett semmi. Miért?

Vagy padlógáz, vagy semmi...

Mi a véleményed így utólag a három soralbumotokról? Melyikben mit szeretsz, és mit nem?

Mindegyiket szeretem, a Vol.1-et a vadsága és a nyers hangzása miatt, a Lost Measure-t a kidolgozottságáért és a belefektetett sok munkáért, a Pentagramot pedig a szabadsága és az érettsége miatt.

A Lullabies For Awakening a zenekar őrlángon való működésének első életjele lett – mondtad a Recordernek. Mi lesz a második életjel, és mikor?

Szerintem csinálunk a Lullabieshoz valami képi megjelenést – ez klip vagy élő zenélés lesz –, aztán majd meglátjuk. Pontosan nem tudom, de biztosan olyan lesz, amiben örömünket leljük majd...

Milyen egyéb projektekkel foglalkoztok, míg a Turbo pihen?

Húha... (nevet) Jávor a Random Trip rendezvényeket viszi, és saját néven is láttam számát. Dádó Takkra lemezt bűvöl, Jeró szerintem babázik, Dure, ahogy látom magam előtt, az univerzum összefüggéseit keresi valahol a Vágóhíd környékén... Én pedig a Kaldera új lemezén dolgozom.