Amíg Budapest levegőjét rontottam egykor, elég sokszor kereszteztük egymás útját, olykor vodka is került az asztalra, téma meg mindig volt rengeteg. De nem nosztalgiázom, nincs is miért, itt az új Halottkémek lemez, bitangul szól, tép, sodor, a címe - mint fent - Naptánc, decemberben jött ki s hamarosan "napvilágot lát" Németföldön és Amerikában is. A vonal túlsó végén Grandpierre Attila (énekes, frontember, sámán, csillagász, cimbora és… a sor tán végtelen… ) …
Vágjunk bele!
A Naptánc az éden Visszahódítása 1. és 2. részével együtt egy tematikus trilógiának is tekinthető. Az 1. rész felvételekor 35 számot játszottunk fel, és a stúdióban a rögtönzésre idő sem maradt. Így aztán kevesebb szabad zeneteremtés került a lemezre, mint ahogy szerettük volna. De sebaj! Belevágtunk a 2. részbe, hogy megmutassuk, tudunk szabadon is játszani. Nem kell stúdió! Kiáltottunk fel, és egy koncertteremben vettük fel a zenét. Teljesen szabad zeneteremtésre is sor került (A csillagok otthonából, Kozmikus álomhajó, Hajrá!), de ez összesen nem adott ki 10 percet a 74 perces összanyagból. A harmadik rész? Itt már csak a legjobb koncertfelvételek kerültek szóba. Másfél éven át vettük fel koncertjeinket. Végül a Neurosis-Voivod-Today is the Day-VHK koncert anyagával együtt összeállt az új lemez anyaga, a Trafó (Kortárs Művészetek Háza) és a mátyásföldi Erzsébetligeti Színház koncertjeivel együtt. Ezen a lemezen már a 74 perces anyagból több mint 40 perc teljesen szabad zeneteremtés. De még így is hat kiemelkedő szám fért rá a lemezre. Ez a három lemez együtt ad hű képet az utóbbi évek VHK-járól.
Viszonylag hamar kijött… Ennyire termékeny az új felállás?
A helyzet az, hogy a VHK mindig is rendkívül termékeny volt. A gondot a válogatás jelentette, hiszen a legtöbb próbán legalább egy új, jó téma bukkan fel, nem is szólva a próbák közötti időszakban születő ötletekről. Az új felállásban jó érzés volt látni, hogy egyre egységesebben, kiérleltebben működünk együtt. Persze, nem tagadjuk, hogy Lujó szinte ős-VHK tagnak számít. Bár csak 1996-ban került a VHK-ba, Ádámmal együtt, de már ezelőtt háromszor jelentkezett a VHK-ba gitárosnak. Minden lépésünkről tudott, ugyanis ő is óbudai, Fritz gyerekkori cimborája, szóval túl sokat tud…egyszer még koncert-turnét is szervezett, és közben gondoskodott a hangulatról is…olyan történeteket mesélt, hogy én is az asztal alá estem a nevetéstől, és fél napig fájt az oldalam…és ez manapság is rájön néhanapján…Ádámot is ő hozta, együtt zenéltek az Andalúziai Kutyák elnevezésű korszakalkotó zenekarban. Most hogy így szóba jött, fel is hívom, és elkérek egy felvételt tőlük.
Czakónak lesz-e később, újfent szerepe a zenekar életében (avagy csak rövidke kaland volt a narráció?)
Az Éden-2-n is énekel (ha valakinek kitűnő a hallása, pár hallgatás után észreveheti, hogy a Valaha ringó tájat együtt énekeljük). A helyzet az, hogy Czakó őrületes hangulatokat tud elővarázsolni, csak sajnos ritkán jön össze egy próba vagy egy-egy stúdiófelvétel. Úgy jönne össze igazán, ha lejárna próbálni. Úgy érted, hívjuk gyakrabban? Na jó. Mi is így gondoljuk. Tavaly lenn volt egy próbán, elénekeltünk pár számot együtt, ami persze teljes improvizációt jelentett, hiszen ő nem is ismerte az új, készülő számainkat. Mit mondjak, felért egy lórúgással az a próba… ma is gyakran hallgatom. Szóval köszönjük az érdeklődést, és a vélemény-formálást, értjük a célzást, és rajta leszünk a témán…
Közeli és távoli terveitek?
Elkészült az új lemezhez az "Őseimmel" c. számunk videoklipje. Reméljük, a magyar tévék például Debrecen környékén is érdeklődni fognak és bemutatják majd. Február 26-án tartjuk az ünnepélyes lemezbemutató koncertet az Almássy téren, ahol bemutatjuk a zenekar és barátainak (pl. Sólyomfi Nagy Zoltán) sokrétű tevékenységét több kiállításon és szertartáson. Ezután indul az új lemez országos turnéja. Aztán várjuk, hogy a "Naptánc" megjelenjen Európában és Amerikában, a Neurot Recordings (a Neurosis lemezcége) kiadásában. Május első heteiben európai turnéra indulunk. Májusban jelenik meg második verseskötetem, az "Emeletes Messehajó". Tervezünk egy nagyszabású jubileumi koncertet több évszázados fennállásunk (negyed évszázad!) alkalmából.
A VHK megkerülhetetlen zenekar a hazai "underground" életben, talán az egyetlen velejéig kultikusnak mondható csapatunk (társuk érdemben tán csak a fővárosi illetőségű Zajártalom ill. két szegedi csapat, a Koyanisquatzi, valamint a Metanoia voltak), immár 25. esztendeje a porondon. Lemezek sora. A legelső; A Halál móresre tanítása számomra a tíz legjobb magyar rocklemez egyike. A Naptáncot megelőző két album (Az Éden visszahódítása 1. és 2.) nekem valahogy nem jött be, hiányzott valami, meg nem tudom fogalmazni, mi… De ez a "valami" az új anyagon - hál' Istennek - piszkosul ott van, évek óta nem pörgette meg a lelkem úgy a VHK, mint most … Tizenkét szám, majd '74 percben, részletek többek között a Voivoddal és a Neurosis-szal közös este koncertfelvételeiből… Teljesen igazat adok Grandpierre-nek, amikor azt mondja: "a legjellegzetesebb, legsajátosabb VHK album, melyen a zenekar túllépi saját korlátait és visszatér ahhoz, ami. Tüzes, hátborzongató, hajmeresztő, katartikus örömzene, tele improvizatív elemekkel, meglepő és váratlan fordulatokkal. Mesebeli játszótér!" … És ha egyszer így van, én nem erőlködnék, hogy tökéletlen szavakkal leírjam még egyszer ugyanezt… A VHK megint a régi, erőtől duzzadó csapat.
Tűz.
Vér.
Lélek.
