Shock!

Február második felében ismét Budapesten koncertezett Anneke Van Giersbergen. Meg sem tudnánk számolni, hányadszor járt Magyarországon a The Gathering egykori énekesnője, ám az A38 Hajón tartott újabb fellépés még így is különlegességnek bizonyult: Anneke ezúttal nemrég megalakított saját zenekara, a keményebb kötésű VUUR élén mutatkozott be nálunk. A közönséget szokás szerint elvarázsoló énekesnővel a koncert délutánján ültünk le, hogy megtudakoljuk tőle, milyen élmények ihlették a zenekar tavalyi bemutatkozó nagylemezét, az In This Moment We Are Free - Cities albumot, illetve megszerezzünk vele kapcsolatban minden aktuális információt.

Mindenki ismeri a nevedet, de most új zenekarral érkeztél Budapestre. Rejlik ebben kockázat?

A semmiből, szinte nulláról kezdtük ezzel a bandával: új név, új zene, új hangzás. Ilyenkor pedig mindig kérdés, mennyire fogják érteni, szeretni az emberek a dolgot, de szerencsére sokaknak bejött a zenénk. Ráadásul igen jó kritikákat is kapott a lemez, ami persze szuper, de a lényeg úgyis az, hogy az emberek eljönnek-e a koncertekre. És szerencsére jönnek. Persze, ismerik a nevemet, és a többiek korábbi dolgait is, egy új banda esetében azonban először mindig le akarják csekkolni a zenét, hogy bejön-e nekik vagy sem. Így hiába vagy ismert név, egy új zenekarral mindig nagyon keményen kell dolgozni. De szépen haladunk, úgyhogy boldog vagyok.

Az interjúkban mindig hangsúlyozod, hogy a VUUR nem projekt, hanem igazi zenekar, de a fő dalszerző ettől függetlenül még mindig te vagy, nem?

Én vagyok, a lemezt is gyakorlatilag ketten csináltuk a producerünkkel, Joosttal (Joost van den Broek – K.G.), aki rögzítette és keverte is az anyagot. De azért a két gitárosunk is belefolyt a dalszerzésbe, és pár barátunk is segített, például Esa az Amorphisból. Konkrétan semmilyen zenénk nem volt, amikor a banda elindult, úgyhogy először az irányt kellett belőnöm, és megnézni, hogy a többiek mit szólnak az ötleteimhez. Végül a zene pont olyan lett, amilyen irányba el szerettem volna indulni vele, most pedig már dolgozunk is a folytatáson. Az első lemezen leginkább az én ötleteimet hallhatod, most viszont jobban be akarom vonni a többieket is. Nem akarom, hogy a VUUR Annekét jelentse pár fickóval. A társaim mind igen erős karakterek, és úgy gondolom, minél jobban bevonom őket a dalszerzésbe, annál jobbak lehetünk, annál többet tudunk adni a rajongóknak.

Ez viszont nyilván azt is jelenti, hogy a kettes lemez másmilyen lesz, hiszen azt már együtt írjátok.

Azt hiszem, hogy az olyan dalok hangzásvilágát fogjuk rajta továbbvinni, mint a Beirut, a Berlin, a Rio vagy a záró Paris. Ezek mind nagyon dallamos, fogós számok, de ugyanakkor súlyosak is. Az a véleményem, hogy bár közel járunk hozzá, még nem találtuk meg a saját hangzásunkat. Viszont ha összedolgozunk a gitárosokkal, Ferryvel és Jorddal, akkor sikerül majd megtalálnunk. Még mélyebb, egyénibb zenét tudunk majd írni.

A szövegeket konkrét történetek inspirálták vagy inkább érzések, hangulatok?

A szövegek azt írják le, mit érzek, amikor az adott városban vagyok. Imádok utazni, régóta járom is a világot, és a turnék közben mindig dalokat írok. Viszont most először jutott eszembe az, hogy egyfajta tiszteletadásként az adott városokról írjak, ahol épp vagyok. Persze nyilván romantikusnak és költőinek is kell ilyen esetben is maradni, különben történelemlecke lesz a dologból, nem igaz? (nevet) Az viszont nem lett volna túl jó móka, úgyhogy konkrét események helyett van, hogy egyszerűen csak érzésekről éneklek. Természetesen még rengeteg városról írhatnék, például Budapestről is, ami gyönyörű, nagyon különleges hely, igen komoly múlttal. Gondolkodom is a második részen, de nem vagyok biztos benne, hogy nem lenne unalmas. Szóval nem tudom, hogy az új album a Cities második része lesz-e, de azt sem, hogyha nem az, akkor miről fog szólni. Ezen még gondolkodnom kell.

Ki és mitől mentett meg Isztambulban?

Ha Isztambulban vagyok és éjszaka nézem a várost, mindig olyan érzésem van, mintha külön entitás lenne, egy harcos. Nem tudom miért, de mindig egy hosszú hajú, kardot lóbáló fickó képe ugrik be a városról. Helsinkivel kapcsolatosan is ugyanezt érzem, úgyhogy abban a dalban meg egy vikingről írtam.

Még mindig Hollandiában élsz?

Igen.

Rotterdamban?

Nem, Eindhovenben.

Adódik a kérdés, hogy akkor miért nincs dal Eindhovenről?

Gondoltam rá, hogy legyen, mert imádom Eindhovent. De Rotterdamnak olyan gazdag a történelme, hogy inkább ezt a várost választottam végül. A második világháborúban teljesen elpusztították, de a dal még a háború előtti időkről szól. Ellentétben a Berlinnel, aminek a története már utána játszódik.

El tudod képzelni, hogy máshol élj?

Igen, például Berlinben nagyon szeretnék élni egyszer, de nagyon sok más hely is van a világon, ahol otthon érzem magam. Például Dél-Amerikában is sok ilyen város akad. Ha nem lennék házas, és nem kötne ennyi minden Hollandiához, tuti, hogy valahol Dél-Amerikában élnék. Talán Rióban, ami az egyik kedvenc helyem. Ugyanakkor reálisan látom az ottani életet is, és tudom, hogy sokkal keményebb világ, mint Hollandia, ami szerintem szintén király ország, de vannak szebb és érdekesebb helyek is a világon.

Májusban lesz két különleges koncerted.

Igen, a Residentie Orkest nagyzenekarral, akik néha felkérnek más műfajokból előadókat – többnyire popzenészeket -, hogy lépjenek fel velük. Mikor megkerestek, rögtön igent mondtam, mivel huszonöt éve vagyok a színpadon, és ez jó alkalomnak tűnt egy karrier-összegzésre. Lesznek Vuur-dalok, játszunk a szólólemezeimről, és persze a The Gatheringtől, talán még Devin Townsendtől is. Sőt, egyszer írtam egy gyerekeknek szóló színházi darabot, még azt is megidézzük. Még csak most véglegesítjük a programot.

Otthon inkább pop-előadóként tekintenek rád?

Igen, Hollandiában valahogy bekerültem a mainstreambe. Sok akusztikus fellépésem van, szoktam szerepelni a tévében, és persze ott sem a súlyosabb dalaimat veszem elő. Úgyhogy otthon a rockerek mellett sok teljesen hétköznapi figura is eljön a VUUR-bulikra is. Van egy csomó nem feketeruhás ember is. (nevet) Mindenhol máshol teljesen metalos a közönség, de Hollandia teljesen más.

Ha jól tudom, az európai bulik után Chilébe mentek.

Két napot leszünk otthon, és utána repülünk Chilébe, ahol egy VUUR-koncert mellett lesz két akusztikus fellépésem Santiagóban és Valparaísóban is. Ősszel pedig fellépünk a ProgPoweren, és folyamatosan szervezzük a további turnékat az idei évre, úgyhogy kezd megtelni a naptáram. A Vuur mellett pedig szóló fellépéseim is lesznek, és még az új lemezen is dolgozunk, szóval eléggé be vagyok táblázva.

Láttam a holnapodon, hogy 2016-ban volt egy színházi előadásod, ahol '80-as évekbeli slágereket énekeltél: Madonnát, ilyesmiket.

Igen, és ez megint csak az otthoni speciális helyzetemből jön, Hollandiában ugyanis az ilyen színházi fellépéseim is elég sok embert érdekelnek. Egyedül játszom és énekelek, mellé pedig még sztorizgatok is a színpadon. A program olyan előadók dalaiból állt, mint Madonna, Prince vagy a korszak nagy metalbandái, akiket akkor fedeztem fel magamnak. Csupa olyan számot játszottam, amiket mindenki ismer, és nagyon jól is sikerült. Egy különleges színpadot építettünk fel, ami a tinédzser szobám másolata volt. Volt benne ágy is, meg lemezjátszó, és a régi lemezeimet is felvittem a színpadra. A dalok között sokat dumáltam, és még egy kis kvíz is volt a korszakról. Szóval egy ilyen színházi este teljesen más, mint egy koncert, de nagyon élvezem. 2019-ben lesz is valami hasonló: negyvenkét fellépésem lesz holland színházakban, amelyeken megint csak felelevenítjük majd az egész karrieremet. A koncepció pedig repülőgépes lesz. Lesz pilótafülke, megjelenek majd stewardessként. Tudod, mint egy utazás a karrieremen keresztül.

Nem akarod ezt valamilyen formában megjelentetni?

De, gondolkodom rajta, mert nagyon sokan kérdeznek róla, sokakat érdekel, szóval valamilyen kiadvány biztos lesz majd. De a fókusz ettől még továbbra is a VUUR-ön van.

Mikor jön majd a kettes lemez?

Bár ez még nagyon messze van, de elméletileg az InsideOut jelenteti majd meg valamikor 2019 végén.

Van most bármilyen más zenei projekted?

Nincs. Egy dalt éneklek vendégként az új Amorphison, ami nagyon jó lett. Már fel is vettük, de azt nem tudom, mikor jelenik meg.

Akkor a The Gentle Stormról semmi hír?

Nincs, de pár év múlva még simán összejöhet a folytatás. Most azonban nem működik a zenekar.