Shock!

Július 22-én jelentette meg második nagylemezét a Witherscape, Dan Swanö és Ragnar Widerberg progresszív death metalban utazó projektje. Az anyag címe The Northern Sanctuary lett, és ugyanazt a horrorsztorit folytatja, amelyet a duó bemutatkozó albumán, a 2013-as The Inheritance-en kezdett el. Zeneileg Swanö előzetesen ugyanazt a progresszív rockkal, hard rockkal, sőt, néhol AOR-ral kevert death metalt ígérte az albumtól, amit az első anyag is rejtett, a végeredmény pedig valóban nem hagy maga után kívánnivalót. Magának a mesternek tettük fel kérdéseinket az új mű kapcsán.

Amikot elkezdtél Ragnarral közösen dolgozni, eleve albumok sorát terveztétek, vagy első lépésben csak egyet?

A legelején nem tudtam, mi lesz ebből az egészből, de miután befejeztük a munkát az első lemezen, és olyan jók voltak a reakciók, már úgy éreztem, mindenképpen csinálnunk kell egy másodikat is. Örülök is, hogy így tettünk, mert a The Northern Sanctuary az a lemez, amit mindig is el akartam készíteni ebben a kicsit előkelőbb death/thrash-stílusban!

Úgy tudom, egy lemezboltban ismerkedtetek meg...

Valóban így történt: a lemezbolt volt az első kapocs kettőnk között, meg a Judas Priest közös imádata! Aztán ahogy dumálgattunk, Ragnar elmesélte, hogy akadnak ötletei, amiket a Shadowquestben nem használtak fel Ronnyval. Akkoriban olyan szinten mélyponton voltam dalszerzési szempontból, mint soha előtte, és mindenképpen szükségem volt némi inspirációra, amit aztán Ragnar ötleteiben találtam meg. Viszont ahelyett, hogy egy már létező projektben használtam volna fel ezeket, úgy döntöttem, megkérem, hogy csatlakozzon hozzám, és csináljunk valami teljesen újat, ahol semmiféle régi szabály nem köti a kezünket.

Az Edge Of Sanityben meg a Nightingale-ben mindig is amolyan egyszemélyes agytrösztnek tűntél nekem, most pedig van egy többé-kevésbé egyenlő partnered. Milyen személyes vagy zenei kompromisszumokat kíván meg tőled ez a munkamegosztás?

Hát, örülök neki, ha egyenlőnek tűnünk, de igazság szerint azért itt is én vagyok a főnök, Ragnar pedig a lehető legjobb másodpilóta, akit csak álmodhat magának az ember. A The Northern Sanctuary elkészítése során semmiféle kompromisszumot nem kellett kötnöm, pláne, hogy Ragnar pontosan tudta, kivel fog közös munkába, amikor elkezdtünk együtt dolgozni. Soha nem is alapítottam volna vele zenekart, ha érzékenyebben reagál a saját részei kivágására, átalakítására és a hasonlókra. Ő is pontosan látja a teljes, nagy ábrát, így aztán a lehető legjobb múzsa, aki csak képbe kerülhet egy efféle projekt kapcsán!

Hogyan jellemeznéd kettőtök együttműködését? Létezik bármiféle tipikus formula a dalszerzésben, vagy inkább spontán a folyamat?

Erre a lemezre már nem személyesen, együtt írtuk meg a dalokat, de amikor a The Inheritance készült, mindenképpen remekül megtaláltuk a hangot. Óriási volt: beültem a cucc mögé, Ragnar pedig megdöngette a Fenderjét a Marshall-ládán keresztül, aztán simán, érzés alapján összeraktuk a nótákat. Viszont az az igazság, hogy ami egy próbán jónak tűnik, az lemezre rögzítve már nem feltétlenül a legütősebb. És mivel a Witherscape alapvetően egy stúdióprojekt, végső soron csak az számít, ami a hangfalakból árad, ha elindítod a lemezt. Kétségtelen, hogy unalmasabb, szervezettebb módon írtuk meg ezt az albumot, mint az elsőt, viszont mindez egy nagyszerű lemezt eredményezett, ahol az eredeti elképzelésekhez képest menet közben már nagyon keveset változtattunk a végső album elkészültéig.

Személyesen akkor eszerint nem is találkoztatok a munka során?

Németországban élek, de Ragnar részeinek felvételekor mindig felutaztam Svédországba. Az EP-nél megpróbálkoztunk más módszerrel is, de aztán túl sok időm ment el az egyes felvételek közötti válogatással, a különböző editálási munkákkal, így gyorsabbnak tűnt simán utazni. Ott ültem mellette végig a felvételek közben, és igyekeztünk biztosra menni azt illetően, hogy ráérzett a megfelelő hangulatra. Néha előfordult, hogy még soha életében nem játszotta az adott riffet, én pedig öt perccel később már albumváltozatot kértem tőle – és megoldotta... Ragnarnak van egy bizonyos különleges módszere ahhoz, hogy „megöregítsen" egy riffet. Azt értem ezalatt, hogy még ilyen esetekben is úgy szólaltatja meg a témát, mintha évek óta játszaná, pedig csupán percekről van szó. Mr. Ragz, maga egy igazi mágus!

Zeneileg szerinted miben tér el ez az új album az elsőtől?

Szerintem hangszerelését, a dalok szerkezetét tekintve lényegretörőbb ez a mostani, mint az előző volt. A címadó szám persze ettől még komplexebb, az sokkal inkább olyan, mintha egy Crimson-típusú egydalos anyagra készült volna... A riffelés stílusa viszont hasonló. De szeretem azt hinni, hogy úgy nagyjából 15 százalékkal minden irányba kijjebb toltuk a határainkat! (mosolyog)

Igen. Igazság szerint még én magam sem tudtam, mit gondoljak a lemezről, de én is nagyon megszerettem a végére. Ma is elégedett vagyok vele, bár nem annyira, mint ezzel az újjal.

A The Northern Sanctuary időben kicsit később, de azért alapvetően ott veszi fel a The Inheritance lemezen megkezdett történet fonalát, ahol az abbamaradt. A szövegi koncepcióról mit érdemes tudnunk?

Most a fehérruhás emberé a ház, és a gonosz, amely megszállta Astridot az első lemezen, visszatér, hogy őt is a hatalmába kerítse. Arra akarja rávenni, hogy egy rituálé segítségével kaput nyisson egy pokoli dimenzióba – ennek pedig az lenne a mellékhatása, hogy a földön is elszabadul a pokol... (mosolyog)

Melyek egyébként a kedvenc konceptalbumaid zenehallgatóként?

A Marillion Misplaced Childhoodját fantasztikusnak tartom, akárcsak az Operation: Mindcrime-ot a Queensryche-tól. Ezek egyszerűen kibaszott jók! A dalok egyenként is működnek, de oda-vissza játszva tényleg életre keltik a történetet.

Elképzelhetőnek tartod, hogy lejátsszatok egy rövid turnét, vagy akár csak pár önálló koncertet?

Nem.

Úgy másfél éve, amikor legutóbb interjúztunk, azt mondtad, egy death metalos irányultságú szólóalbumon is dolgozol. Ez a terv létezik még?

Fogalmazzunk úgy, hogy a Witherscape elvonta a figyelmemet arról a dologról... Ettől még persze egy rakás jó riff figyel a merevlemezeimen, szóval valami azért lesz belőlük valamikor. Remélhetőleg mondjuk mostantól számítva egy éven belül...

És mi a helyzet mostanában a Nightingale-lel? Ott lesz új lemez?

Májusban játszottunk a Rock Hard fesztiválon, és hamarosan megjelenik a Nightfall Overture bakeliten, ami azért nagy szó, mert soha egyetlen Nightingale-album sem jött még ki vinylen. A Black Mark kiadó honlapját érdemes felkeresni a részletekért... Ami egy esetleges új lemezt illet, jelenleg még nagyon-nagyon távolinak tűnik a dolog. Konkrétan zéró ötlettel rendelkezem hozzá...

Az imént te is említetted a Crimsont, amely húsz évvel ezelőtt jelent meg. Mikor döbbentél rá, hogy az a lemez mérföldkövet jelentett a death metal műfajban, és mit gondolsz ma róla, illetve a második részéről?

A Crimsont mai fejjel erősebbnek tartom a Crimson II-nél, de utóbbi is jól sikerült. És őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy az lesz belőle, ami... Sőt, előzetesen konkrétan azt hittem, hogy meggyilkolnak majd miatta a rajongók! De akkoriban ez jött ki belőlem. Túlságosan is bonyolultnak tűnt összehozni tíz tökéletes refrént, így aztán inkább úgy döntöttem, írok egy refrénmentes albumot, ahol minden riff kapcsolódik az előzőhöz. A Crimson II egyébként nem így készült, ott utólag raktam össze az egyes részleteket.

Lesz valaha harmadik rész?

Szerintem a lehető legközelebb a The Northern Sanctuary címadó dalával juthat mindenki a Crimsonhoz. Azt akár egyharmad Crimsonnak is tekinthetjük! (mosolyog)