Merész "vállalkozásra" adta a fejét a Woodland Choir név mögött rejtőző Bakos Attila, mikor egyszemélyes alkotását műsoros kazetta formájában jelentette meg. Merész - mert ezt az atmoszférikus "lélekzenét" akárhogy nézzük, csak egy bizonyos réteg hallgatja -, de mindenképpen bátor, mert nem lesz könnyű megvetnie a lábát e 80 perc instrumentális zenével a hazai és külföldi underground világban.
Pedig maga a muzsika megérdemli a figyelmet, a természet tüneményeit hangjegyekkel érzékeltető szerzeményekbe Attila a szívét-lelkét beleadta, és ez mindenképpen elismerésre méltó a mai elanyagiasodott és emberi érzéseket háttérbe szorító világban.
A Woodland Choir tulajdonképpen demó vagy kazettaalbum? Demónak elég hosszú... Ha pedig kazettaalbum, akkor nem rizikós rögtön így indítani?
Igazán én sem tudom, hogy a Faerie demó-e, vagy sem. Ha választani kellene, akkor inkább a kazettaalbum mellett döntenék. Rizikós-e, vagy sem, nem akartam kisebb részletekben megjelentetni ezt az anyagot, hiszen a számok - ha nem is utal erre semmi - összefüggenek. A visszajelzések között akadt már több olyan is, amiben szinte a saját gondolataimat olvastam vissza, s ez azt jelzi, hogy nem is olyan nehéz a fantáziára hagyatkozni, ha tetszik egy zene. Ebből viszont az következik, hogy akit nem fog meg ez a muzsika, annak csak egy “halmaz” ez a kazetta, ami nem mutat egy egységes koncepciót. Mindegy, erre azért majd figyelek a jövőben, azaz nem csak számcímek lesznek majd a borítóban.
Mennyi idő alatt készült el ez a 16 szerzemény?
Kb. 3 év munkája a Faerie. Az legrégibb nóta a Rain, amit még 15 évesen írtam.
Nem is gondoltál rá, hogy legyen ének rajta? Szerintem elég tömény ez a 80 perc instrumentális zene, pláne, hogy kerettörténet sincs hozzá, csak a fantáziára lehet hagyatkozni.
Erről már lényegében írtam az első kérdésnél, szóval ízlés dolga. El tudom képzelni, hogy valakinek töménynek tűnjön, hiszen a több, mint 80 perc azért tényleg nem az a szokványos hossz. Énekre gondoltam, de egyszerűen nem tudtam ebbe a zenébe egyetlen értelmes témát sem belepasszintani. Egyébként, ahogy a dolgok jelenleg állnak, nem lesz a következő kazin sem ének, de a hossz lezsugorodik 50-60 percre, s megpróbálok kerettörténetet is írni. Annyit elárulhatok, hogy a következő kazi 3 tételből fog állni, s ezek egyáltalán nem fognak egymásra hasonlítani. Azt is elárulhatom, hogy ez lesz az utolsó Fasttrackeres Woodland Choir kiadvány, mert szeretnék áttérni a MIDI-s zeneírásra, s már régóta gyűjtögetek egy szintire. Akkor pedig előtérbe léphet majd az ének, de ez még mind oly messze van…
Az feltűnt számomra - már csak a borítót nézve is -, hogy a természet ihletett meg. Mit jelent számodra a természet?
Ezt nehéz egyszerű szavakkal kifejezni, mert nincs számomra nagyobb érték a természetnél. Amikor az erdőben barangolok, egyedül, akkor tárulkozik csak fel igazán előttem, ez a sokarcú csoda, ami mindig tud meglepetésekkel szolgálni, s ami bármely oldalát is mutatja felém, mindig valami újat fedezek fel benne. Néha kedves, s szinte kényeztet a gyönyörével, néha viszont iszonyatos erejét fitogtatja, s isteni magasságokba emelkedik, de bármilyen is, egy biztos, nagyszerű inspiráció…
Melyik az a dal, amelynél a legtöbbet adtál bele érzelmileg?
Jó kérdés. Talán furcsa, de az egyik, összesen 3 dallamfutamból álló dal a kedvencem, a Like The Nightbirds Fly. Ez indítja meg bennem a legtöbb érzést, s ez a nóta egymaga jellemzi a Woodland Choirt. Legalább ennyire szeretem a The Beauty Of Nature-t is, hogy egy komplexebb nótát is említsek.
A Faerie is egy skatulya nélküli muzsikát rejt. Te hol helyeznéd el magadat a zenei palettán?
Ezen már gondolkodtam, de a legtöbb, amire jutottam, az a “dreamy atmospheric” jelző, ami a szórólapon is áll. Hogy ez besorol-e valamilyen rétegbe, azt nem tudom. Talán tanulmányoznom kellene a Cold Meat bandáit. Egy biztos, még nem hallottam olyan zenét, amire azt mondhattam volna, hogy hasonlít a Woodland Choirra.
Lesz még néhány projekted..., hogy van minderre időd?
A legfontosabb project a Woodland Choir mellett a Taranis lesz. Itt már nem egyedül, hanem egy barátommal zenélek. A szinti és a dob számítógéppel készül majd, de minden más rendes hangszerekkel. A zene atmoszférikus black körül mozog, de lesz egy csomó hatás más stílusokból is. A demó ősz körül várható. A másik project a Morta, ami még a jövő zenéje, de már itt is kész van egy demónyi anyag. Itt egyedül játszok, s a stílus lassabb, “érzelgősebb” black. Hogy jut minderre időm? Sehogy. A nyár lesz az egyetlen lehetőség, akkor aztán ráhajtunk, hogy minél hamarabb elkészülhessen az első Taranis demó. Persze törekszünk a profi kivitelezésre, de ha nem lesz rá elég pénz, akkor emiatt is késhet majd az anyag.
Vannak zenei példaképeid?
A Woodland Choirra nem igazán volt hatással egyetlen együttes sem. Talán a kelta népzene befolyásolt egy kicsit, de azt hiszem, túl sok párhuzam nem vonható.
Nyitott vagy zárkózott típus vagy?
Zeneileg abszolút nyitott típus vagyok, a klasszikusoktól a Mayhemig szinte minden jöhet. Ami a mindennapi életet illeti, már másképp zajlanak a dolgok. Elég kevés olyan ember van, akivel igazán jót tudnék beszélgetni, akiről azt látnám, hogy megértené a problémáimat, vagy értékelné a szokásos baromságaimat. Az, hogy leszűkítem a kört, az én hibám, de nem hiszem, hogy a természetem megváltozik valaha is, bár ki tudja, fiatal vagyok még. Egyébként nem vagyok az a letört típus, rám inkább az életvidámság jellemző.
Felmerült bennem, hogy miképp tudtad finanszírozni ennek az egyébként igényes kazettának a kiadását? Mivel elég fiatal vagy...
Hogy miképp? Ne gondold, hogy mert fiatal vagyok, a szülők még ezt is fizették helyettem. Közel fél évet kellett ülnöm a Faerie-n, mert nem gyűlt össze a pénz erre az igényes kivitelezésre, s rendesen dolgoztam is, csakhogy minél hamarabb megjelenhessen a kazi. Sokszor gondoltam rá, hogy sima bolti kazikat fogok árusítani, de szerettem volna inkább külföld felé orientálódni, ezért kellett a jobb minőség. Nem bántam meg…
