Shock!

Noha pár éve kijelentettem, hogy a zsebkendőnyi színtér belterjessége miatt nem fogok magyar bandákról írni, ezt egyrészt elsősorban az „őszinte, kőkemény rock" nagy öregjeire értettem, másrészt pedig a rocksajtó-szabadság jegyében akkor és úgy szegek meg bármilyen „fogadalmat", ahogy nekem tetszik. Ha pedig úgy vesszük, ezt egy-egy fesztiválbeszámoló erejéig részben már megtettem, egy Age Of Nemesis-buli pedig pláne méltó apropó, elvégre a csapat nagyjából szökőévente játszik – nemhogy Budapesten, hanem egyáltalán.

Ahogy Kiss Zoli nem kevés öniróniával meg is jegyezte az egyik konferanszban: a tízéves turné ötödik koncertjét láthatta az amúgy korrekt számban megjelent nagyérdemű. Jómagam például nem is emlékszem már, mikor voltam Nemesisen, de biztos, hogy olyan két-három éve lehetett, és még így sem vagyok benne biztos, hogy saját műsorral vagy a Scenes From '99 repertoárral álltak akkor színpadra (merthogy Dream Theater-estjük is van, ha valaki nem tudná). Tény azonban, hogy hiányoztak, és ebből a szempontból nagyon jó is a ritka koncertezés, mert lényegében lehetetlen rájuk unni, főleg, hogy tizenhárom éve nem csináltak lemezt. Mármint újat. Persze előbb-utóbb lesz valami, mert a programban ezúttal kaptunk nótát a vélhetőleg Luca széke munkacímű anyagról: ezt Final Salvationnek nevezték, és ennyi idő után még furcsán is hatott a sok-sok jól ismert kedvenc között. Nem azért, mert stílusában elütött az eddig megismert-megszeretett stílustól, hanem egyszerűen azért, mert tényleg vadonatúj volt. Kellemes tétel, de érződött rajta, hogy konceptalbumra készült, és onnan ragadták ki, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne állta volna meg a helyét. És ahogy – szintén konferanszból – kiderült (Zoli aznap informatív kedvében volt), az új ötleteket, témákat hol angolul, hol magyarul álmodja meg Fábi mester, tehát mindenképpen érdekes lesz a végeredmény. Ugyanakkor az is biztos, hogy mivel így megint egy kétnyelvű anyag néz ki, nem érdemes fogadásokat kötni arra, kijön-e idén. Nem baj, a magam részéről amúgy is a minél ritkább lemezmegjelenéseket támogatom ma már, koncerten meg majdcsak potyog a többi szerzemény is.

A Facebook-esemény posztjaiban korrekt módon az előzenekar Noctis is kapott promóciót, bele is hallgattunk, és ennek alapján kíváncsiak lettünk rá – meglepő-e avagy sem, korrekt progpowert tolnak a veszprém-megyei arcok, jónéhány éve, lényegében teljesen fű alatt munkálkodva. Schmidt Petya, tiszteletbeli kollégánk kimondottan oda akart érni rájuk, ezért az itthoni bemelegítő sörözés során megnéztünk-meghallgattunk tőlük szinte minden videoformátumú anyagot, és a tényleg jóféle '90-es, 2000-es évek fordulóján feltörekvő, de messze sajnos nem jutó progos bandákra (Magnitude 9, Lions Share, Sanvoisen satöbbi – tehát a dalközpontúbb, direktebb vonalúak, de kortárs itthoni párhuzamnak a Dreyelands vagy az Avenford is megteszi) emlékeztető zene is időben történő elindulásra sarkallt minket. Élőben mondjuk nem annyira vágott hanyatt a dolog, de jók voltak. Tessenek próbálni többet koncertezni, ebben a Nemesis ne legyen példakép.

Minden másban persze lehet, elvégre mi is sokszor megfogalmaztuk már, mennyire jó a banda élőben, sőt, ezúttal az jutott eszembe, hogy mindig csak egyre jobb. Mivel jópár Age Of Nemesis-buliról tudósítottunk már, nagyon sok okosságot nem lehet hozzáfűzni a témához, aki pedig e sorokat olvassa, nyilván szintén nem egyszer látta őket már. Az mindig értékelendő, hogy hosszúak a bulik (két óránál lejjebb sose adják), változatos a program (most is előkerült egy Scenes nyitány meg egy Mirror, csak hogy a Dream-vonalat se mellőzzék), érdekes a sorrend (nyitónótának azt hiszem, még sose hallottam kétszer ugyanazt a dalt). Vendég viszont nem szerepel gyakran, ezúttal viszont itt volt a Wisdom énekese, a külsőleg Sebastian Bachra hajazó (ééérted) NG, akit jó volt más műfajban hallani, mert sajnos anyabandája fájdalmasan sablonos ma már, ami miatt egy teljes koncertjük végignézése szerfelett fárasztana. Jó frontembereket együtt látni a színpadon viszont mindig jó, a srác ki is tett magáért az Éden? és a Vérző Hold alatt úgy hangban, mint a deszkák bemozgásában – kicsit rockoperás összhatása is volt az egésznek így, de hát az említett két dal eleve magában hordozza ezt.

Amúgy pedig megkaptuk a három lemez legjavát, ahogy szokás, plusz az említett két Dreamet, na meg az új nótát és ami még az egész kapcsán eszembe jutott, hogy bár én nagyon ellene vagyok „a mi kutyánk kölyke" jelenségnek, pusztán a zenétől egy kicsit elvonatkoztatva az Age Of Nemesis a magyar nyelvű dolgaival sokkal jobbat-többet ad nekünk, mint külföldi kortársai vagy akár ők maguk a magyarul nem beszélő hallgatóknak az angol nyelvű anyagokkal. Ez pedig mindig tök jó érzés.