Az interjú után betekintettem az E-klub épületébe, hol a Testimony már izzította a levegőt. Néhány nótát csíptem csak el, de elmondható, hogy energikusak színpadon is, doom/death zenéjük rengeteg kellemes pillanattal rendelkezik, amint az már a Thorn c. EP-ből is kiderült.
Ráadásul klassz látvány volt az a sok lobogó haj a mai hajtalan világban. Elég sokat koncerteznek mostanában, érdemes megnézni, mert itthon az egyik legígéretesebb csapat a műfajukban. Sajnos el kellett mennem ez után, a többi zenekart nem láttam, csak a Cannibal Corpse zúzására értem vissza.
Hihetetlen precizitással játszottak az amcsi srácok, pedig nem könnyű feladat ilyen pontosan és feelingesen visszaadni ezeket a gyors nótákat (hja, a gyakorlat teszi a mestert!). Már ha csak a bőgőst figyelte az ember, hogy majd' szétrepedt a keze olyan széles akkordokat fogott, közben még jártak az ujjai is mint a motolla! Nem hiszem, hogy csak a zenétől vicsorgott volna ennyire...
Félelmetes és mindent lehengerlően brutális műsort adtak, egy másodperc üresjárat nem volt a másfél óra alatt. Mondjuk nekem speciel jobban tetszettek a lassabb részek, mikor nem úgy szólt az egész, mintha egy mosógépet kapcsoltak volna be - biztos öregszem, de ez a sok tika-tika hosszú távon elég monoton tud lenni, pláne full hangerőn. Viszont amikor lelassultak, gyilkos volt a ládákból áradó riff-orgia. Legjobban a ráadásblokk előtti nóta tetszett, ettől a hideg futkosott a hátamon, pedig dögmeleg volt a teremben!
Látványilag is csúcs volt, repkedő hajhegyek - kivétel Jack Owen gitáros, ki már megszabadult egyre ritkuló fejdíszétől. Főleg George "Corpsegrinder" Fisher tett ki magáért; ha éppen nem hörgött, kezével a térdére támaszkodott és csak pörgetett és pörgetett, (nem csoda, hogy ilyen hihetetlenül vastag nyaka van, szinte csak egy nagy nyak az egész ember). Azt hiszem végképp meggyőződhetett róla mindenki, hogy a C.C. Chris Barnes nélkül is remekül működik.
Érzésem szerint a Nevermore-ból érkezett új gitárossal is jó cserét csináltak. Még az utolsó pár percben is fokozták a hangulatot, amire addig sem a langyos jelző illett. George megénekeltetett az első sorból egy kis csoportot, majd a végén belevetette magát a tömegbe, de úgy kellett kihúzni onnan, nem bírták visszataszigálni a színpadra, a magyar srácok nincsenek felkészülve ekkora súly zuhanására (tiszta szerencse, hogy nem Crowbar koncert volt...).
A keverés is remekelt, végre nem süketültem meg a túlzott hangerőtől. Profi koncertet kaptunk, amit ráadásul a zenekar is láthatóan élvezett, nem csak a közönség. Sajnálhatja aki kihagyta, brutalitásban nyerő a Cannibal Corpse még mindig!
