Shock!

Gótika farsang ide vagy oda, csupán a két külföldi zenekar érdekelt az aznapi felhozatalból, hazai gót-jellegű zenekarokat nem szokásom hallgatni, így a Sonic Syndicate-re értem a Dieselbe (ami E-klub, akkor is!!!). A közönség egy része valóban farsangként értelmezte a rendezvény címét, a pálmát a műtősmaszkos kislány vitte, illetve a rajzolt szemöldökű androgün, akit anyukája fiúnak szült, aztán mi lett belőle…

A Sonic Syndicate lemezeit nagyjából ismerem, de sosem kaptam kedvet, hogy két alkalomnál többször meghallgassam, de azt sejtettem, hogy élőben energikusak és a korukhoz képest elsöprőek lesznek. A két vokalistával és csajbőgőssel dolgozó csapatról üvölt, hogy „nagyon összerakták őket”, minden mozdulat, póz, smink, ruha a mai trendeknek megfelelő, épp ezért nem csak a metalos, hanem az emós rétegnek is abszolút nyerő ez a zene. Nem véletlen, hogy ők nyerték a Nuclear Blastos contestet annak idején, hiszen minden ízében eladható ez a zene, anélkül, hogy bárki gyomrát megfeküdné.

Pont ez is a hátulütője az egésznek: a kiszámíthatóság és a megjegyezhetetlenség. Hiába adtak bele apait-anyait, egy nagy szürke (de szórakoztató) masszává nyúlt a koncert, az arctalan dalok között az jelentett felüdülést, mikor a kötelező lírait eljátszották, mely alatt öngyújtók helyett már mobiltelefonok emelkedtek a magasba. A közönség mindezek ellenére lelkesen rajongott értük, aki meg majd ráharap erre a stílusra, észre fogja venni, hogy a SS-n kívül is létezik élet. Nem is kevés.

A Deathstars teljes életművét sem tudom betéve, ez is tipikusan az a zene számomra, amit otthon nyilvánvalóan nem hallgatnék agyon, de koncerten akár szórakoztató is lehet, meg úgysem láttam még ilyet, ezért is mentem el megnézi, mit produkálnak a srácok. Nyilvánvaló, hogy még a SS-nél is jóval kiszámíthatóbb, „megcsinált” csapatról van szó, hiszen ez a Manson/Rammstein light/helyenként Die Krupps keverék csapat kb. annyira eredeti, mint az Adios cipő a kínai piacon.

Nemcsak a végtelenül idétlen (de a stílushoz hozzátartozó) felvett nevük árulkodik enyhén nőies vonalról (Whiplasher Bernadotte, Skinny Disco, Cat Casino, stb. jaj…), de a zenekartag általános kisugárzása is több lapát tornyot pakol a feminin vonalra, amit az énekes koronáz meg egy dürrögő hímpávára hajazó  járásával. De erre (is) vevők a mai lányok, láthatóan elolvadtak már attól is, ha Whiplasher az ingét kezdte kigombolni, hát még... Amúgy frontemberként tényleg nem vészes, ő is totálisan eladható termékké teszi a csapatot.

A zene élőben szórakoztató, hosszú távon sebet nem ejtett, egyszer meg lehet nézni, hiszen a csapat meg megtámadhatatlanul profi műsort adott tollboával és meszesvödörbe esett rasztás basszusgitárossal. Még az sem volt zavaró, hogy az egyik gitárral rövid ideig akadt némi technikai gond, nem akasztotta meg a műsort ez sem. Kár, hogy legalább olyan műanyag (ám a maga műfajában tagadhatatlanul szórakoztató) a Deathstars zenéje, mint a tescós felmosóvödör.

További fotók:
Deathstars
Sonic Syndicate