Shock!

Alig két órával a Metalmania fesztiválról való hazaérkezésem után ismét útnak indultam, hogy két nap alatt másodszor csekkoljam a Flotsam & Jetsam legénységét, ám ezúttal jóval közelebb, a pesti Avalonban. Ismerve a hazai koncertlátogatási hajlandóságot, gondoltam, hogy nem leszünk sokan, de hogy egymagam megtestesítettem a közönség 2,5-3%-át, az azért tényleg elszomorító. Könyörgöm, hol vannak ilyenkor a magukat Metallica fannak valló tömegek?! Eltekintve a Flotsam hihetetlenül alulértékelt munkásságától, nekik már csak Jason Newsted miatt is kötelező lett volna ez a koncert! Ráadásul a jegyek ára is nevetségesen alacsony volt… érthetetlen! Mikor egy jó óra késéssel megérkeztem, a holland Non-Divine épp a záró Machine Head feldolgozást zúzta, a Flotsam énekes Erik meg az első sorban headbangelt rá veszettül!

A soron következő, két női vokalistával felálló death/grinder Izegrim alatt aztán sikerült pár szót váltanom a valóban egy közepes fejlettségű esztergapad bonyolultságához hasonlatos személyiséggel rendelkező énekessel, aki nem átallott a keverőhöz csatlakoztatott mikrofonnal néha belesikítani Izegrimék vérmetáljába. Hja kérem, turnézárás… Tekintve, hogy tényleg huszonháromésfél néző jelent meg, nem volt semmi csodálkoznivaló azon, hogy az Izegrim bulija végül totális ökörködésbe is fulladt.

A Flotsam And Jetsam becsületére legyen mondva, hogy annak ellenére, hogy nagyjából több volt a személyzet a klubban, mint a néző, maximálisan odatették magukat! Nyilván az ő műsoruk alatt is számolatlan volt a baromság, ám a lényeg, a muzsika nagyon rendben volt. A program majdnem teljes egészében ugyanaz volt, mint huszonnégy órával korábban, kiegészítve a Sabbath Fairies Wear Boots klasszikusával, amit csak azért játszottak el, mert a gitáros Mark Simpson utálja… Persze!

A legnagyobb királyság a Master Sleeps volt (a lengyeleknél is ütött), ekkor ugyanis vagy tíz félmeztelen technikus/előzenekari tag termett a deszkákon, hogy nyakukban lég- és játékgitárokkal valamint gitárhírós kütyükkel együtt nyomják el a klasszikus nótát. Maga volt a Metal, csakúgy mint az I Live You Die is, amit szintén kb. húszan adtak elő.
Maximális tisztelet a Flotsamnak, hiszen a megjelentek számára tekintet nélkül, teljes odaadással és profizmussal vezényelték le a koncertet, amit a turnézárás ökörködései csak még különlegesebbé tettek.