Shock!

A hóbortos hétvége tovább folytatódik! A tömegpusztító bécsi black/death fesztiválról jószerivel csak aludni ugrottam haza, utána máris irány Pécs, ahol a dallamos, komplex (vagy progresszív, ha úgy tetszik) metal jeles hazai képviselői gyűltek egybe, ráadásul a helyi SYMMETRY pont az ötödik szülinapját ünnepelte... De ne szaladjunk ennyire előre!

Az estét a Noise Field trió nyitotta. Ők annak idején még Nervous Playground néven nyomultak, ha ez valakinek mond valamit, vagyis át-és újjáalakulásról van szó. Szimpatikus a választott zenei irány (Rush-, Fates Warning-, meg némi Voivod-befolyást érzékeltem), érett a hangszerkezelés (a dobos invenciózus játékát külön kiemelném), csak éppen kiugró, emlékezetes dalokról nemigen tudok beszámolni, így bizony nem lesz ebből előrelépés!

Na, az Aebsence, az már valami! Hogy a zenéjük komor, meg elborult, meg ilyesmi? Hát ja, a magyar népzenében ugye eleve sok a szomorkás melódia és az egésznek itt a hamisítatlan népies motívumok, énekdallamok adják meg az igazi ízt! Úgy jelzésszinten az Alice In Chains vagy a Tool hatása mérhető esetleg, akiktől egy-egy feldolgozást is játszottak Budai Péterék (ő aztán a látványos és szuggesztív frontember!) jó szokásukhoz híven, de az Aebsence akkor is valami egészen speciális jelenség. A szó eredeti és valódi értelmében progresszív. És még be is lehet rá mozdulni!

A szentgotthárdi illetőségű Da Capo számomra kellemes meglepetést jelentett. Korábban még nem nyílt alkalmam látni őket és most kíváncsivá tettek. Pláne, hogy időközben már alighanem boltokba került első albumuk! Elsősorban a Dream Theater ihlette a Da Capo muzsikáját és találjátok ki, milyen feldolgozásokat nyomtak, he-he! Idáig rendben is volna a dolog. Ami viszont nem dicsérhető: a társaságnak nincs kialakult színpadi megjelenése. Ez főleg az énekesnél szúrt szemet, neki a lehető leghamarabb fazont kell adni, mert a sikeres élő szerepléshez már rég nem elegendő, ha valakinek "csak" hangja van. Ennek a fiúnak amúgy van, dallamai is pofásak, bár James LaBrie egyik-másik témájával már meggyűlt a baja. Sebaj, majd belejön... Összességében az ígéret ott van a srácokban, várom a folytatást!

A Stonehenge-éknél is érik már a nagylemez! Ők jó pár demó és énekesváltás során eljutottak a Rushtól a Dreamig, már ami a fő inspirációt illeti. Ez részben az énekes/frontman BZ-nek is köszönhető, aki egyébiránt mindkét szerepkört prímán betölti. Igazából ő is vitte el a bulit, a többiek szintén látható átéléssel, de inkább befelé fordulva zenéltek. A három komoly ütőkártyát (az Angels, a D.T. Wait For Sleep-je és a Between Two Worlds) remekül időzítve játszották ki, a program fennmaradó részét pedig főként a lemezre írt új nóták tették ki.

Az általam látott Nemesis koncerteknek már a számát sem tudom, de őket egyszerűen KÉPTELEN VAGYOK MEGUNNI!!! Ezt a fellépésüket a legeslegjobbak között tartom számon. Ismét terítékre került a legfrissebb dal, a Karma, amely a Summeren egyszer már letaglózott, megint volt a Metallica-féle Wherever... és meglepiként előadtak egy jó kis egyveleget az Abraxas album egyes számaiból (azért a Kígyó szeme vagy a Psychogeist ciklus legkedveltebb darabjai megőrizték függetlenségüket). Ákos hangja és frontemberi teljesítménye top volt, a basszeros Pici úgy nézett ki, mint a Panterás Vinnie Paul négyzetre emelve, csak éppen a hangszer nem ugyanaz... Elvarázsolt lírai pillanatoktól az agyirtó brutalitásig MINDENT megkaptunk, amit a Nemesistől kívánni lehet - és most jön a slusszpoén: pár nappal a koncsertó után a zenekar feloszlásáról keltek szárnyra hírek. Mire ez az iromány olvasható lesz, valószínűleg úgyis kiderülnek a részletek.

A fesztivált a szülinapos Symmetry műsora koronázta meg. A banda fanatikus "törzsszurkolói" alaposan felkészültek erre az alkalomra: a társaság házi gyártású, számozott, nevekkel ellátott Symmetry-mezekben feszített és jókora transzparensekkel tombolta végig a bulit. Kusinka Tamásék pedig rászolgáltak a hatalmas ünneplésre! Sajnos Cselényi Feri gitáros betegség miatt nem tudta vállalni a fellépést, ezért a tervezettnél valamivel karcsúbb lett a program, de az I Will Remember a Queensryche-tól így is döbbenetes élményt jelentett!!! Persze a New Deal, a Morning vagy a Whistle Of Lain sem rigófütty a saját termésből. Friskó Peti fejlődését a '97-es, Gyár-beli (szintén Pécs) koncert óta követem. A srác énekesként és színpadi előadóként is mérföldeket haladt az évek során, csak dicsérni tudom! Ha érthető okból nem is volt teljesen PERFECT a show, de akkor is SYMMETRY!!!

Az egész esemény megszervezéséért egy óriási üdvrivalgás jár Mazsinak, aki ezt igazán profin tető alá hozta! Kár, hogy viszonylag kevés néző gyűlt össze, viszont aki eljött, az nem akármilyen élménnyel lett gazdagabb. Én legalábbis igen, az egyszer biztos! Kit érdekel, mennyit kellett utazni érte!