Shock!

Úgy mondanám, hogy a tavalyi év legfontosabb hazai rock/metal produkciói közül kettő is a Subscribe nevéhez fűződik. Hosszas vajúdás után napvilágot látott harmadik albumuk, a Bookmarks már eleve egy új, magasabb szintre lépett zenekart mutatott, mely 2011. június 19-én a Művészetek Palotája színpadán adhatta elő dalainak újragondolt, nagyzenekarra hangszerelt változatait. A koncertet megörökítő DVD pedig – fontosságát és mondanivalóját tekintve is – szintén mérföldkő a csapat pályafutásában. Mivel az említett eseményről sajnálatosan lecsúsztam, az egyszeri(nek gondolt) alkalmat „megismételni" hivatott, a Veszprémi Utcazene Fesztivál keretein belül tető alá hozott Áthangolva előadás biztos pontja volt az idei koncertnaptáramnak.

„What is in the air....?" – kérdezik a srácok a Bitter Boundary refrénjében, és valóban: mire számíthattunk a fesztiválszezonban térdig gázoló, a veszprémi koncertre Békéscsabáról beeső zenekartól, akik bő egy éve nem játszották már élőben „áthangolt" dalaikat? Nos, ha bennük volt félelem az előadással kapcsolatban, azok kicsiben, szép sorban be is igazolódtak. Az időjárás és a technika is folyamatosan kitolni igyekezett a szórakozni vágyókkal, de a tény, hogy mindez valójában semmit sem vont le a koncert élvezeti értékéből, főként a csapat profizmusát, és kevésbé a vakszerencsét igazolja. Bár sokakkal együtt én is másra készültem, a veszprémi Vár főterén berendezett nagyszínpad ekkora fesztiválhangulatot talán sosem látott még, ami némi instant hangulatmódosítást követően, a nyári melegben inkább jól esett.

A színpad maga a műpás fellépést idézte, és a létszám is majdnem stimmelt: a PASO fúvósait és a vonós lányokat ugyan helyettesíteni voltak kénytelenek, továbbá Egyedi „Óriás" Péter sem volt ezúttal jelen, azért a lényeg színpadra került. A legfontosabb ember, a produkció formába öntője, Cséry Zoltán a billentyűk mögül ezúttal is világszínvonalon vezényelte le a bulit, a csapatról pedig már jó ideje köztudott, mekkora zenész arcok alkotják. A már a beálláson is rendkívül lazának mutatkozó, nyáriasra vett fazonú társaság azután csavart még egyet az eredeti szándékon: amit itt bemutattak, az a Subscribe Áthangolva Paródiájának egy végtelen alázattal elővezetett változata volt. A program papíron szintén hangról hangra a korábbi előadásról megismert rendet követte, talán csak a The Fall Of Mercia és a Season Five Medley maradt ki, érthető okokból. Korántsem ez volt azonban, ami miatt a koncert örök emlék marad.

Ahogy a The Weight Of Oneness alatt a közelben lecsapott az első villám, majd a Rebirth már szemerkélő esőben, égi megvilágítás alatt kezdődött, az valami leírhatatlan, (rém)álomszerű lökést adott a mindenféle technikai problémák miatt meglehetősen döcögősen indult hangversenynek. Az Álomtégla refrénjét azután már felállva énekelte a kellemesen megtelt nézőtéren helyet foglaló közönség, a Bitter Boundary alatt pedig tényleg átszakadtak a gátak odafent és idelent is. Az égiek mindehhez annyival járultak hozzá, hogy a már-már elkönyvelt felhőszakadástól megkíméltek minket, nem hozva lehetetlen helyzetbe az amúgy is az elemekkel küzdő zenekart. Elegendő-e annyit írnom a hangulatról, hogy a szokásos, remek formáját hozó Csongor Bálint törött széktámlát lóbálva, egy színpadra dobott zöld sapkában tolta a Highfly életveszélyes énektémáit? A zenei csúcspont itt is a rendes programot záró, ezúttal totálisan visszametalosított Between Heaven And Her volt, amely dal, úgy fest, idén is az év szerzeménye marad számomra.

Minden elhangzott és ki nem mondott dicséretet megérdemel tehát a Subscribe, akik az áthangszerelt dalokban rejlő funk/reggae/latin-faktort maximálisan kihasználva, csodás közönségtámogatással egy felejthetetlen nyári estét hoztak össze a királynék kánikulában kókadozó városában. Nem mellesleg a srácokról bennem élő, kimondottan pozitív kép ezen a viharközeli, túlfűtött, már-már veszélyesen elektromos estén végre teljessé vált.

Fotó: Bajcsi Dávid