Shock!

Mit lehet 2005-ben kezdeni egy olyan, évtizedek óta önmagát ismétlő műfajjal, mint a hagyományos (magyarul trú) heavy metal? A válasz: abszolút modern felfogásban játszani azt, intelligens (értsd: nem fantasy) szövegekkel, és a cikis külsőségeket (pl. palloslóbálás) elhagyva kilépni a mostanában újjáalakulósdit játszó, de sokszor csak stagnáló nagy elődök árnyékából. És éppen ezt teszi a Brainstorm.

A hamisítatlan power-riffel és halfordi sikollyal indító 'Worlds are comin' through' vastag gitárhangzása és lüktető lábdobja meghatározó a lemez egészére, az elsőre furának ható kis sampler-puttyogás pedig jókor tűnik el és bukkan fel újra. A zakatoló alapokra Andy B. Franck heroikus énekdallamokat hoz, az ötletes effektezés pedig még változatosabbá teszi azokat. A váltogatott gitárszóló cseppet keleties dallama technikai szempontból nudli, de kellemesen illeszkedik a nótába. Thorsten és Milan gitárosok nem bravúros tekeréseikről fognak elhíresülni, de szólamaik, riffjeik és főleg dalírási készségük mindenképp a stílus első ligájába emeli őket.

A nyitódalt követi a kétlábgéppel aprító Inside the Monster és a klipes All Those Words. Utóbbi dal minimum három szólamú megarefrénnel bír (tuti sláger!), amiben női ének is felsejlik. A hölgy a szóló utáni leállásban kicsit több teret kap, talán még a Nightwish rajongók is elégedetten bólintanának. Az albumkezdő mesterhármas bivalyerős lemezt sejtet, és a színvonal a továbbiakban sem satnyul, bár pl. pont a negyedik, alig három perces "Lifeline" végig kalapáló témájához és refrénjéhez hasonló dal tucatnyi született már. Kicsit több változatosság mindenképp elfért volna bele, pl. még egy frankó váltás, mert a promo cd-n a kiadó kellemes baritonnal bíró munkatársa pont a bebólintós rövid lassulásnál teljesíti kötelességét.

Az Invisible Enemy kezdő témája bizony bokalepisilős, ilyen riffet a Nevermore-tól vagy az Arch Enemy-től várnék inkább. Az egész dalnak van valami sötét hangulata, amit hatalmas refrénnel fejel meg a brigád. Komolyan, a török Pentagram (Mezarkabul) 'Anatolia' lemeze óta nem dobbant a szívem ekkorát heavy (azaz nem death vagy prog) metal nótára! Még egy szép tiszta hangszínes leállást is kapunk, amibe persze újra belebeszél a Metal Blade csatlósa, szenvtelen hangon közölve, hogy ez bizony az új Brainstorm lemez. (Ezúton üdvözlöm a felmenőit, az ötletgazdáéval egyetemben!)

Az első nyugodtabb pillanat a hatos Heavenly, egy cseppet Symphony X-es dallamvilágú, megbúvó vonóshanggal is ellátott ballada, amibe azért belefért egy elég komoly riff is, kimozdítva azt az átlag metal lassúságok medréből. A refrén természetesen arénába való, öngyújtólengetős dolog, Andy (aki helyében felvenném a Brian Storm művésznevet) minden szava tökéletesen érthető, hatalmas pozitívum, hogy a sváb-bajor ötös zenéjében egy fikarcnyi germán vonás sincs, nyoma sincs a "részeg holland matróz" kiejtésnek vagy a sörhabos galoppozásnak. A tizenegy dal bő ötven percben nagyon egységes képet ad, és ha élőben is hozzák a lemez minőségét, akkor érdemes lesz őket élőben elcsípni! (Egy kérés: ha az első sorban küzdve Andy netán lelógatja eléd a mikrofont, kérlek, üvöltsd bele, hogy "new Brainstorm album, Liquid Monster, in stores 4th of April, 2005!" és jövök egy sörrel!)

Meggyőző lemez, még sok ilyet.