Valahol sajnálom a srácokat. Amit csinálnak, alapvetően nem rossz. Mindössze nincsenek tudatában annak, hogy 2002-ben járunk. Az anyag egész épeszűen indul, hedbengelős témával. a dallam jó, Eric is kedvére brillírozhat. Aztán jön a teljes leállás (Fight for Freedom). A maga módján persze ez is jó, de itt elkezdődik az a hanyatló ív, ami egészen az album utolsó három nótájáig kitart.
megjelenés:
2002 |
kiadó:
Nuclear Blast |
pontszám:
4 /10 Szerinted hány pont?
|
Ami nagyon nem kellene ide, az a Nessun Dorma. Aki esetleg nem tudná: ez egy opera híres áriája. Vagyis Puccininek annak idején megvolt a maga oka arra, hogy megírja és beleszerkessze egyik legsikeresebb művébe, mely a Turandot nevet kapta. Puccini állatira nem arra szánta ezt az áriát, hogy négy hisztis, megalomániás fickó belepakolja egy metal album közepébe, mintegy töltelékként. Hivatkozhatnak mindenféle indokokra, miszerint az olasz rajongók ettől majd a talpuk nyomát is áhítattal fogják nyaldosni - és? Akkor mi van az összes többi náció hallgatóival? Ők le vannak ejtve? Vagy a következő albumon majd Bánk áriája lesz hallható? Ez agyrém. Ennek a dalnak itt nincs létjogosultsága és nincs értelme. Kár volt belebarmolni ebbe a műfajba. Abszolút mélypont. Bónusznak még elmenne, vagy érdekességnek valami maxin, de egy sorlemez 3 dalaként iszonyú ciki. Ennyi kihagyás, hosszú agyalás után erre képesek? Hihetetlen...
De ez még nem minden. Most jön a Glory, glory halleluja... Igen, ez sajnos nem vicc. János bácsi a csatában. Igazán felemelő, hm? És ezért adjanak ki pénzt a rajongók? Ez egyszerűen RÖHEJES. Lord DeMaio és csapata a legjobb formáját mutatja. 20 perce hallgatom az albumot, de még semmi sem történt rajta. Ez egy zagyvalék, értelmetlen összevisszaság. Aki látta a videót a Fémforrásban, az mindent látott és hallott, amit erről az albumról érdemes megtudni.
A B oldal (kazettát hallgatok ugyanis) egy igazán lírai, operás nyitánnyal kezdődik. Ez szép. Hangulatában kicsit olyan, mint Mascagni Parasztbecsülete. Remek nyitány, jó lett volna pl. az album elejére. A CD közepén elég hülyén fog festeni. Ezt követi a klipes nóta, Warriors of the World, ami tán még működne is, ha egy kicsit felpörgetnék. Nem vagyok speedmániás, szó sincs róla, de ez így kevés, mivel előtte sem hallottunk érdemlegeset (hacsak egy elvetélt Kalaf áriát nem...). Amúgy a nóta jó. Tényleg. Azoknak, akik tök hepik, ha óránként hússzal döcögnek az országúton és nézik, ahogy egy Trabicsek röhögve lehagyja őket. Vagyis olyan vérszegény a dolog, mintha Anne Rice összes vámpírja dagadtra szívta volna magát ezekből a nótákból.
ÉS JÖN EGY GYORS NÓTA! Szenzáció! A fiúknak kikattanhatott egy kerekük vagy átment rajtuk egy ufo! És csodák csodája, Scott nem fordul le ájultan a tamok mögül! Eric persze rögtön félreérti a szitut és dadogni kezd idegességében, haha! És ez még nem minden: ismét gyors nóta sorjázik. Ilyesmire vártam 30 perce, most végre hátradőlhetek. Nem egy Black Wind, Fire and Steel - olyat azért nem tudnak még egyszer elkövetni -, de legalább gyors. Teper, mint annak a rendje. House of Death. Joey tán nem jutott nőhöz két napig, hogy ilyet bírt írni. De tetézem a tetézhetetlent: az utolsó 10 percre a Manowar feltámadt poraiból. Három jó nótát is össze tudtak bütykölni. A Fight Until We Die is nagyszerű darab, ehhez kétség sem fér. De miért kellett ehhez végigkínlódni az előző nyolc "izét"? Ha találkoznék Lord DeMaioval, alighanem ez lenne az első kérdésem, minek következtében aligha képzelné magát Mr. Univerzumnak az interjú hátralévő perceiben és nem villogtatná rám szívdöglesztőnek gondolt, olajos fényű pillantását.
Hm, legközelebb tán összejön, srácok. Van ilyen. De szerződtessetek egy dramaturgot, aki az albumon helyükre pakolná a dolgokat. Introt az intro helyére, operát a végére, a három jó nótát pedig elszórva ide-oda, hogy a hallgatók néha felébredjenek. Szívem szerint 2 pontot adnék. A pocsék összeállítás miatt. De erőt veszek magamon és előráncigálom emberbaráti énemet, hátha ettől több lesz. Hát lett.
Hozzászólások