A címadó dal már sejteti, hogy több egyéniséget vittek a dalokba. Kevesebb a zúzás a Deepspace Christban, de több az ötlet. A Bitter Poison c. nótában van valami fura effekt, ami nagyobb hangerőn úgy gyomron vágja az embert, hogy csak pislogtam. A 4 dal közül a 3. a már ismert Claustrophobia újra felvett és módosított verziója, sokkal durvább és technósabb lett, mint az eredeti verzió, bár véleményem szerint a régebbiben több a dög. Na de azért így is zúz! A záró Soul nóta meg akkora EBM-es, metalos szösszenet - kb. mint a Die Krupps Metalmorphosis-a -, hogy megirigyelhetnék német kollégáik is. Ráadásul ebbe is beleszőtték azt a gyomronvágó kis puffanást.
Szikár riffek, dobgép, fura effektek, torzított ének. Nem csak metalosoknak. Mint valami futurisztikus filmzene.
Hála az égnek az ének már nem annyira Max Cavalerás típusú, mint az első demón. Hangzásilag is jókorát fejlődtek ahhoz képest, ám még mindig nem tökéletes. Zeneileg viszont hajszálnyival többet vártam tőlük, több dinamizmust.
Azóta megjelent az első albumuk is, remélem abban sem kell majd csalódnom.