Shock!

Nem tudom, a Manson-mánia mennyit örökít majd az utókorra, de az tuti, hogy manapság roppantul dívik a fehér kontaktlencsék használata. Épp tegnap foglalkoztam ezzel a témával a Deathstars kapcsán - erre nem megint ilyen vakapád-fickók zordulnak rám ma is?!... Ráadásul ezek is svédek, akárcsak lencsibabás kollégáik. Lehet, hogy Skandináviában manapság így védekeznek a hóvakság ellen...

Az öttagú banda vezérét nemes egyszerűséggel IT-nek hívják. Lehet, hogy szabadidejében bohócruhát ölt és a csatornákban bujkálva riogatja a mit sem sejtő gyerekeket? Kinézem belőle... A többiek sem épeszűek: dobosuk TG, a gityós Y álnéven ténykedik... Tán nyomásuk van a szókirakós játékokkal...

Az Angelseed & Demonmilk indusztriális zenéje dugig van elektronikus szörtyögéssel, puttyogással, ezen túlmenően azonban le is áll a tudományom. Nem tudok beszámolni épkézláb dallamokról, számomra érdekesnek tűnő mozzanatokról. Bizonyára rém korszerű és innovatív mindaz, ami köröttem csörömpöl, sziszeg, sluttyog és zajong - de akkor én inkább maradok merőben korszerűtlen. Az első, futólag feltűnő dallamféleségre a harmadik nótáig - Demons - kell várni, de ez se telepít tartós üdvözülést a lelkünkbe. (Ami azt illeti, még átmenetit se...)

Nem tagadom: kínszenvedés ez a korong. Mert ez a fajta mjuzik esetleg azoknak az egyéneknek tetszhet, akik neccpólóban, lakknadrágban és térdig érő bakancsban járnak, koromfeketére festik körmüket, szájukat, frizurájukat, és átlagban huszonhét piercing áll ki a fejükből. Semmi gondom velük - de ez nem metal. Talán ipari elektro-techno-noise-rock. Következésképp: vajmi kevés közöm van hozzá. Épp ezért nem is mérvadó, miként értékelem. A maga módján ugyanis lehet ez pompás - ám az én füleimnek nem több értelmetlen zajnál.