Shock!

Ötödik lemezéhez érkezett a belga Aborted, mely csapat már 2001-es debütálásával széles körű elismertséget szerzett az extrém metal felszín alatt meghúzódó világában. Az Engineering The Dead egy valóban minőségi, sallangmentes death metal alkotás lett, ám az azt követő, zseniális nevű Goremageddonra már rányomta a bélyegét az akkoriban épp felbukkanó deathcore bandákkal való turnézás.

Az igen magas szintből ugyanakkor soha sem engedett a csapat, s habár a Strychnine 213 is inkább tekinthető egy súlyosabb deathcore lemeznek, ez még mindig a pusztításvágyról szóló történet.

Egy rövid, hangulatkeltő bevezető után a lovak közé is csapnak a srácok, és az Ophiolatry On A Hemocite Platter hangzatos című dalukkal kezdetét is veszi a majd' 40 perces, módszeres deathcore gyalulás. Igen, mára már nyoma sincs a kezdeti nyers, marcona megszólalásnak, a friss album amolyan csőszerű hangzást kapott, mintha a hangokat összepréselték volna és egy középen elhelyezett csőben próbálnák átgyömöszölni, így a zene nem terpeszkedik szét a hangtérben, s ezáltal kissé egysíkúnak, de masszívnak is hat. Ez leginkább az olyan bandák ismertetőjegye, mint a The Red Chord vagy a korai The Black Dhalia Murder, vagyis voltaképp a tipikusan modern death metal hangzás. Emellett minden eddiginél nagyobb teret kaptak a rendkívül dallamos szólók, amelyek olykor-olykor rendkívüli hitelességgel idézik a Carcass-os Mike Amott stílusát, halld pl. a Pestiferous Subterfuge-ot. Vokálfronton is történt némi változás, a Strychnine-on talán még az eddigieknél is több az üvöltözős/acsarkodós ének a sötét katakombákból felbugyogó hörgés mellett, ami a Goremageddon óta jellemző a csapatra.

Ez is az egyik leglassabb alkotásuk, a korábbiaknál jóval többször lassulnak be, bár tény, hogy amikor száguldani akarnak, akkor szinte megállíthatatlanok. Ez a gyakori tempóváltás, mondanom se kell, nagyon jót tesz a mű változatosságának, erre elég meghallgatni az Enterrement Of An Idol című tételt, amiben akad féktelen őrjöngés, groove-os tempózás és egészen lassú, egyszerű, de hatásos gitárszólóval levezetett kiállás is. Változatosság terén tehát a Strychnine viszi el a pálmát az eddigi lemezeik közül. Ötletek terén már nem ilyen egyértelmű az album, ha ez lenne az Aborted első, vagy második munkája, minden további nélkül hasra is esnék előtte, ám az előző lemezek ismeretében bizton kijelenthető, hogy itt már nincsenek nagy innovációk, a rég kiválasztott úton menetel a csapat rendületlenül előre, lemezről lemezre csiszolgatva a stílusukon.

Az Aborted az a deathcore banda, ami talán az egész modern death színtér leghitelesebbje. Tizennégy évnyi könyörtelen reszelés után, megannyi remekbeszabott, vagy korrekt lemezzel a hátuk mögött nem is lehet őket a ma divatos, csupán néhány éve működő fiatal csapatokkal együtt emlegetni, rájuk minden bizonnyal majd akkor is számíthatunk, ha már ez az egész divat-jelenség odébb kotródik a death metal világából.