A logóból már sejtheti mindenki (már aki ki tudja venni melyik a logo a borítón a maszatokból), hogy black metal zenekarról lesz szó. 2002-ben alakult a csapat, Climaxia (nemröhög!) gitáros keltette életre Khrael X.E. dobossal. Ráadásul Climaxia hölgy, ha jól látom.
megjelenés:
2004 |
kiadó:
szerzői kiadás |
pontszám:
1 /10 Szerinted hány pont?
|
Érdekes, zongorás intro után (az outro is hasonló) belecsapnak a nekróba: igazi ultrabrutálfos hangzású, régimódi blacket hallhatunk, néha rikácsoló károgással, máskor ordítással, melyen kiválóan lehet mulatni, bár olykor egy haláltusáját vívó krumplibogárra asszociáltam a vokált hallván. A gitárok kellően vékonyak, zsinóros hangzásúak, a dob kellően kalapálós, varrógépes, ahogy az illik és pontatlan minden hangszeres. Így kell ezt! Igaz a lábdobot inkább sejteni lehet, mint hallani, hiába a trú blekkerek tudják mi fán terem a középtartomány! Vigye a fene a mélyeket és a dinamikát, vissza a klasszikus Sokol rádió hangzást! Ó, és ének is érkezik, persze egy tiszta és nem hamis hangot nem hallhatunk, csakis hamisan lehet az ilyet átélni, ugye. Éteri amúgy, legalábbis annak szánták.
Egy a bajom az ilyen zenékkel: bárki tud ilyet csinálni, bármiféle megerőltetés nélkül, két hónapos hangszeres ismerkedés után. Visítani meg mindenki tud, főleg ha satu közé szorítják egynémely szervét.
A csapat amúgy amerikai, és jó tudni, hogy ott is magukénak érzik a norvég fjordokat és átérzik a black metal szelét és havát, no meg félelmetes ideológiáját és nyilván szomorúak, hogy kevés műemlékként számon tartott fatemplomot tudnak felgyújtani a környéken.
Tök érdekes, mikor a nagy zúgás után akusztikusan prüntyögnek, no de a legszebb, hogy az arányokat totálisan eltolták, így tisztára olyan, mintha egy hangya után egy grizzlymedve támadna meg. Ja, szeretik a gerjedő gitárhangot is rögzíteni, mindenki hifi-cuccának örömére. Az sem rossz, mikor annyi visszhangot raktak a gitárra, amitől az ember egy naaagy fürdőszobában érzi magát azonnal. Félelmetes, komolyan! Ezt csak tetézi, mikor mindezen gitárhangok hamissá is válnak.
Kedves hallgatóink, önök a "hogyan csináljunk direkt szart" című műsorunkat hallják....
Az igazhitűek bele tudják élni magukat, akik szeretik a nem túl zenei élményt (amit ugyan zenének hisznek), lelkük rajta, bár a lelküket már rég a pokol ura szorongatja kénköves markában.
Norvégiában kellett volna születniük ezeknek a srácoknak/lányoknak és egy gigantikus erdő mélyén összetalálkozniuk egy trollal.