Shock!

Nulla infót sikerült összevadászni a fenti zenekarról, annyit sejtek - a nevek alapján -, hogy szerbek, honlapot nem találtam, a kiadó honlapja sem up-to-date enyhén szólva, angol nyelvű kritikát sem sikerült eddig felfedezni. A promotasakon csupán annyi olvasható, hogy 2000-2002 között vették fel a cd-t, szóval nem túl friss az anyag. Gondolom évekig keresgéltek, míg találtak egy kiadót, aki elég bátor volt ahhoz, hogy megjelentesse.

Az első dolog, ami megütötte a fülem, ahogy beraktam a cd-t, a borzalmasan gyenge hangzás. A gitárok hátul zsezsegnek (ráadásul valami rémes hangszínnel, vonalból tán?), nulla dinamikával bír a zene, a dobokhoz meg a szokásos nyolcvanas évek elejéről származó csörgős soundot képzeljétek, erős a gyanúm, hogy gépdob, túl egyformán szól minden. A bőgőt szabályosan nem hallani, a szinti is igen hátul szól. Demós szint ez sajnos...

Mázli, hogy a zene nem ennyire vészes, speedes progmetal, a Dream Theater, de inkább a Symphony X stílusában, egy sikoltozós énekessel, aki minden második sorában a denevéreket riogatja. Teljesen hallgatható, aki kedveli az ilyesmit, az majd örül valószínűleg az Alogia-nak. A lemez elején inkább progosnak tűnik a zene, aztán egyre jobban beleborulnak a klisés speedelésbe. Kár. Az énekes kiejtése annyira nem vészes mint gondoltam, persze akcentusos rendesen, de jobb, mintha kockanémetesen formálná a szavakat.

A zene néha rejt izgalmat - legalábbis annak, aki kedveli ezt a műfajt és nem kedveli a meglepetéseket és tágabb határokat - de hosszú távon még lapos a zene, a vége felé semennyire nem bírtam odafigyelni rá, és ezt a rossz hangzás még megfejeli.

A dalokban sok virga, kétlábdobos speedelés, sikolyok halmaza terjeng, minden, ami a stílus elengedhetetlen kelléke, egyvalami nincs: egyéniség. Bízom benne, hogy a felvétel óta fejlődtek, és ha később lesz új felvételük, azon ez érződni is fog.